Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-01 / 271. szám

Gyula, 1937, december 1 szerda LXIX. évfolyam 271. szám ím-he<«r,W#i;g és htadáhlvntal üjiila Váro<*báx-ntc« 7 szám Ttlelon Byulu 32. Lehetünk-e nemzetköziek? Ifjúságunk boldognak nevezett idejében egy öreg úrral vitatkoztunk többen a nem­zetköziségről. Lobogó lelkesedéssel festettük le. hogy ha az internacionalizmus lesz úrrá a világon, hát megvalósul már ilt, e földön Krisztus országa. Lehetetlen lesz a minden idők legborzalmasabb barbársága : a háború. A nemzetek között uralkodó béke biztosítani fogja, hogy az egyes nemzetek a lehető leg­magasabb fokra fejlesszék sajátos kultúráju­kat, az anyagi és szellemi javak kicserélése a vámhatárok leomlásával zavartalan és könnyű lesz. Egyetlen nagy kulturterület lesz a föld, melyet a haladó tudomány kelleme­sebb emberi otthonná rendez be. Az áitalá nos életnívó emelkedése ledönti a társadalmi osztályok vagyoni és kulturális válaszfalait. Megszűnik a fajok gyűlölködése... Egy szóval: az emberi élet emberhez méltó élet lesz. Bölcs nyugalommal hallgatta végig az öreg ur a mai lelkes áradozásainkat. Egy kissé elgondolkozott, majd sziszegve tapogat­ta meg homlokát, ahol egy zöldes dudort lát­tunk meg. Részvétteljes érdeklődésünkre el­mondotta a bölcs öreg, hogy az éjjel különös álma volt. Azt álmodta, hogy repül fenn a napsugaras magasban. Látóköre szinte a vég­telenbe tágult és szomjas szemmel itta ma­gába az alatta elvonuló táj csodálatos pano­rámáját. Egyre emelkedni, egyre nagyobb te­rületet akart belátni és... égető fájdalmat ér­zett, hirtelen felébredt : az ágyból a padlóra esett és homlokát belevágta az éjjeli szekrény sarkába. Erre mi hallgattunk el. Végre is az öreg ur szólalt meg. Látjátok fiaim : az álmok elragadnak, az elmélet gyakran nem látja meg a kicsiny, de igen sokszor kellemetlen reali­tásokat. Hiszen olyan szép volna, ha nem gyű­lölnék egymást a fajok, népek, nemzetek, de gyűlölik. Egyik a másik rovására akar érvé­nyesülni. Egyik meg akarja semmisíteni a má­sikat, mégpedig nemcsak politikai hatalmának kiterjesztésével, hanem a politikai hatalom minden presszióját felhasználva etvikumából is ki akarja forgatni az uralma alá került nemzetet. De itt van a minden viszályt okozó okok közül a leghatalmasabb: a gazdasági érdek. A gazdasági érdekcsoportok ugyan már túlnyomó részt nemzetközi alapon szerveződ­tek meg, de természetes, hogy még ezen az érdektömörülésen belül is szembekerülnek olykor az egyes nemzetek képviselői és pedig nemzeti indokokból. Egy nemzet sem folytat­hat öngyilkos politikát, már pedig ha nemzeti önállóságát és sajátosságait feladja, ez a mai körülmények között öngyilkosságot jelent. így mondotta ezt ezelőtt 25 évvel a mi öreg barátunk. A sors kegyes volt hozzá : nem érte már meg tanainak a magyarság tragikus sorsában nyert döbbenetes igazolá­sát. Mi, fiatalok nagyrészben az ő hatása alatt hamarosan sutba tettük általános, nem­zetközi ideáljainkat. A háború és annak min­den képzeletet felülmúló következményei ha­marosan dogmává érlelték bennünk, hogy a magyarnak legszentebb célja magyar nemzeti ideáljainak kiépítése, legdrágább kincse ép­pen magyar mivolta és helyét megállani csak úgy tudja a körülötte zugó viharban, ha ma­gyarságához törhetetlenül és megingathatatla nul ragaszkodik. Megpróbálta ez a nemzet, illetve a nem­zet nevében azok, akiknek tényleg a nem­zetköziség a legfőbb céljuk, de csak azért, hogy a züllesztő céljaiknak legerősebben el­lenálló nacionalizmust lerombolják, — meg­próbálták, hogy nemzetközi összeköttetéseik­kel érjenek el sikereket és gyalázatos fiaskó lett a vége és az ország katasztrófája az eredménye. Ma, amikor mindenütt magasan Politikai napilap l-ííN7.erkesztő! DOBAY FERENC Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér lobog a nemzeti érzés lángja, amikor nemzet­közi eredményeket, nemzeti boldogulást csak azok az államok érhetnek el, amelyek a leg- felfokozottabb nacionalizmus alapján állanak, mi magyarok adjuk fel nemzeti mi voltunkat és csak mi mondjunk le arról a hatalmas energiaforrásról, amit a nacionalizmus je lent ? Mi gondoljunk a vámhatárok kinyitá­sára, amikor az államok önellátási törekvése annyira erős ? Hiszen ez egyenlő volna min­den magyar érdeknek ebek harmincadjára való vetésével. Ez azt jelentené, hogy ön­ként hozzájárulnánk ahhoz, hogy teljes gaz­dasági rabszolgaságba sülyedjünk. Ezt állandóan ajánlják nekünk, mint nemzetünk jövő fennmaradásának egyedüli biztosítékát. De állandóan arról az oldalról és azok ajánlják, akik egyszer már a sir szélére sodorták ezt az országét. Végtelenül együgyünek hiszik a magyar nemzetet és kormányát, ha komolyan remélik, hogy terveik ma sikerülni fognak. A Nemzeti Egység szervezete, a magyar királyi kormány, a magyarság túlnyomó többsége magyar és csak magyar akar maradni és mindenkinek, aki ezt nem akarja, számolni kell azzal, hogy a nemzet lerázza önmagáról. Hazaérkezett Darányi Kálmán miniszterelnök Darányi Kálmán miniszterelnök és fele­sége, Kánya külügyminiszter és kíséretük tag­jai vasárnap este hagyták el a német biro­dalmi fővárost. A Berlinből távozó magyar vendégeket az egybegyüit tömeg melegen ünnepelte. Ugyanakkor Kánya Kálmán külügymi­niszter a határról táviratot intézett báró Neu­rath német birodalmi külügyminiszterhez A miniszterelnök kíséretével együtt hétfőn dél­előtt negyed tiz órakor érkezett meg Bécsbe. Itt hivatalos fogadás nem volt. A miniszterelnök délelőtt 11 óra­kor érkezett meg a menetrendszerű gyors­vonattal Hegyeshalomra. A határállomáson a miniszterelnököt Pol- nicizky Lipót főispán és Folyovich József vi déki rendőrfőkapitány fogadták. A gyorsvonat pontosan egy óra ötven­négy perckor gördült be a keleti pályaudvar üvegcsarnokába. Amikor a miniszterelnök megjelent a szalonkocsi ajtajában, a megje­lentek lelkes éljenzéssel fogadták, Darányi Kálmánnét pedig valósággal elhalmozták vi­rágcsokrokkal. A Berlinből megérkező államférfiak sorra kezet fogtak a fogadásukra megjelentekkel. A miniszterelnök megérkezés után fogadta a sajtó képviselőit és a következő nyilatkozatot tette előttük : — Budapestre visszatérve még egyszer kifejezést kívánok adni annak a legteljesebb megelégedésemnek, amelyet a Német Biroda­lom fővárosában tett hivatalos látogatás felett érzek. A már hagyományossá vált magyar— német barátság utján ez a mi mostani berlini látogatásunk újabb kilométerkövet jelent s az az igen meleg atmoszféra, amely egész berlini tartózkodásunkat állandóan körülvette, kifelé is tanúsította a két állam közötti kapcsolatok­nak teljes őszinteségét. — Különös örömömre szolgált, hogy Ber­linben alkalmam volt arra, hogy személyes érintkezést találjak a birodalmi kancellár úrral és a birodalmi kormány tagjaival. Azzal a meggyőződéssel jövök haza, hogy berlini meg­beszéléseink újból sokban hozzájárulnak a Német-Birodalom és Magyarország közötti baráti jóviszonynak elmélyítéséhez. Utunk befejeztével meleg elismeréssel adózom annak a megértésnek és érdeklődésnek, amely- lyel a hazai sajtó, éppen úgy, mint a német sajtó is bertini hivatalos látogatásunkkal ál­landóan foglalkozott. A miniszterelnök ezután feleségével együtt búcsút vett a megjelent előkelőségek­től és a miniszterelnöki palotába hajtatott és nyomban átvette hivatalát. A főispán személyesen ellenőrizte két gyulai gyártelepen a minimális munkabérek és a nyolcórás munkaidő betartását Békés vármegye főispánjáról köztudomá­sú, hogy nemcsak a főispáni hivatal íróasztala mellől intézi a vármegye ügyes-bajos dolgait, hanem szereti véleményét a helyszínen szer­zett benyomásai alapján kialakítani. Ez a meg­gondolás vezette hétfőn délután is vitéz Ri- csóy Uhlarik Béla dr. főispánt, amikor dr Liszonyi Vince főispáni titkár, továbbá Fáry István m. kir. műszaki tanácsos, kir. iparfel­ügyelő és Kovács József iparfelügyelő kísére­tében megjelent a Columbia kötszövőgyárban és ott a helyszínen ellenőrizte, hogy betart­ják-e a minimális munkabérekre és a nyolc órai munkaidőre vonatkozó kormányrendelete­ket. A főispán egyébként is érdeklődött a munkásság kereseti és szociális viszonyai iránt. A bizottság felülvizsgálta a gyárat abban a tekintetben is, hogy betartják-e mindazokat a rendszabályokat, melyeket a törvények és ren­deletek kötelezőleg megszabnak. A bizottság mindent rendben talált. Ugyanilyen váratlanul látogatta meg a főispán és kísérete Stéberl András hentesáru­gyárát. Itt is mindent rendben találtak. Stéberl Andrásról egyébként is köztudomású, hogy munkásaival és alkalmazottaival szemben szo­ciálisan érez és viselkedik. Bizonyos az, hogy már annak a tudata, hogy Békés megyében a főispán személyesen szokott meggyőződni a szociális vonatkozású kormányintézkedések megtartásáról, a gyár- tulajdonosokat és a munkaadókat a rendsza­bályok fokozottabb mértékben való betartásá­ra fogja ösztönözni. A Gyulai Diéta Hosszas és gondos előkészítés után végre sikerült a Gyulai Diéta rendezőbizottságának véglegesen megállapítani a Diéta előadásainak pontos helyét, idejét és az előadások rendjét. Olyan magas nívójúnak Ígérkezik ez az előa­dás és vitasorozat, amilyent végighallgatni na­gyon ritkán van alkalom Gyulán. Nem volt könnyű munka az akadályok és főleg anyagi nehézségek legyőzése. De sikerült és Gyula közönsége hálás lehet, hogy ilyen alkalmat biztosítottak számára, mely alkalmat bizonyára ki is használnak a gyulaiak és saját maguk

Next

/
Oldalképek
Tartalom