Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-28 / 269. szám
LXiX. évfolyam 269. szám Gyula, 1937» november 28 vasárnap BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal liyala Városház-utca 7 «xám Telefon Gyula Hä. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Tanuljunk meg a magunk lábán járni Úgy is lehetne jellemezni korunkat, hogy a panaszok kora. Mindannyian panaszkodunk és elégedetlenkedünk. Hiszen van okunk rá. Az emberi, különösen a magyar életnek nem az az eszménye, amelyet mi folytatunk. Ebből azonban nem az következik, hogy maradjunk meg ennek a megállapításánál és süllyedjünk mindenbe beletörődő letargiába. Nem az a módja, hogy kívülről, másoktól várjuk a mi sorsunknak jobbra fordítását. Igaz, hogy minden bajunknak legfőbb oka : Trianon kívülről szakadt ránk, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy annak, hogy ez a trianoni csapás olyan szörnyű lett, nagyrészben mi vagyunk az okai. Okai vagyunk pedig azért, mert tétlenül, sőt bűnös könnyelműséggel eltűrtük, hogy a magyar sors intézését azok vegyék a kezükbe, azok kereskedjenek éppen a legválságosabb időkben a magyarság fölé , akiknek nem a magyar nemzet egyetemes érdeke lebegett a szemük előtt, hanem az volt a cél, hogy a magyarságot gyöngítve a maguk örült uralmát erőszakolják rá erre az ezeréves nemzetre, mely őket befogadta, népek megvetettjéből anyagilag, társadalmilag és politikai téren is vezetőtényezővé engedte őket kifejlődni. Eltűrtük azt, hogy a harcterek minden poklát dicsőséggel megjárt magyar katonaság kezéből olyanok vegyék ki a fegyvert, akik soha harcteret nem jártak, akik a világháború véres őrületét is a maguk vagyonosodása érdekében tudták megvámolni. Valami érthetetlen kissebbségi érzet szállotta meg a magyarságot a négy éves háborús borzalmakat követő elernyedtségében és elhitte, vagy nem törődött vele, hogy mások ráerőszakolják a maguk egyedül üdvözítőnek tartott esztelen fantazmagóriáit. Elhitte a magyarság, hogy azok, akik nagyképűen hirdették a maguk tanainak felsőbbségét, igazat hirdetnek, hogy javát akarják ennek a nemzetnek. Nem látta akkor senki, vagy ha igen, nem volt ereje, esetleg nnm is akart ellene tenni, hogy azok a felsőbbséges tanok, melyeket a sajtó, a szószék ontott feléjük, csak a nemzet romlását és pusztulását idézhetik elő. A háború előtti és annak következőié nyekép a háború alatti és annak végén követett magyar politika minden lehetett csak magyar nem. Hol volt akkor magyar célkitűzés ? Ki beszélt akkor a magyar lelkiségéről ? Merte-e valaki azt követelni, hogy Magyarországon a magyarságé legyen a vezető szerep, hogy a köz és magánélet minden terén a keresztény nemzeti erkölcs érvényesüljön ? Ha mégis voltak ilyenek — mert voltak né- liányan — azokat elmaradt, reakciós minden kultúrától levált barbároknak kiáltották ki üldözlek nemcsak a közélet terén, de volt rá hatalmuk, hogy egzisztenciájukban támadják meg őket. Hány olyan áldozata volt az ő uralmuknak, aki volt annyira gerinces magyar, hogy nem szégyenlette sem magyarságát megvallani, sem pedig Krisztust nem volt hajlandó megtagadni a nemzetvesztő ku- fárok érdekében. Tudjuk, hogy sokan nem jutottak előre pályájukon, mert nem lettek szabadkőművesek és azt is tudjuk, hogy aki behódolt nekik, karriert csinált. Nehogy azt gondoljuk azonban, hogy ez a lelkiség ma megváltozott. Legfeljebb arról lehet szó, hogy ma már megkezdődött a magyarság nemzeti és keresztény öntudatának ébredése. Ma már nem szégyenük azt, hogy ebben az országban elsősorban a magyarságnak és azoknak a boldogulásán kívánnak dolgozni, akik keresztény erkölcsi alapokon állva kívánják az ország súlyos ploblémáit megoldani. Természetesen még messze vagyunk attól, hogy teljesen kigyógyuljunk abból az érthetetlen alacsonyabbrendüségü érzetből, melyet kihasználva még mindig óriási gazdasági, politikai, sőt nemzetközi nehézségeket tudnak okozni a demokrácia, a liberáiizmus nevében a magyarság belső ellenfelei. Legyen már egyszer vége ennek a felfogásnak. Tudomásul kell vennie mindenkinek, de elsősorban önmagunknak kell elhinnünk, hogy a magyar nemcsak arra jó, hogy a lövészárkokban legyen névtelen katonává, nemcsak arra való, hogy a gyárak munkásaként keresse meg a milliókat azoknak, akik a maguk fölényes biztonságérzetével lenézik fajtánkat, mint megvetendő tömeget. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a magyar a világ legkitűnőbb emberanyaga, amely a fizikai munka terén éppúgy megállja a helyét, mint a legelsők között van a tudomány, a művészet, az ipar, a kereskedelem terén. Nem kell a magyarságnak politikai gyámkodás, nem különösen olyan, amely politikának tengelyébe nem a magyarság boldogulása van. Meg tud a magyar a maga lábán állni és — hála Istennek — olyanok a tünetek, hogy meg is fog állani. Bizakodva nézhet a nemzet a jobb magyar jövő elé — mondotta Darányi Kálmán Berlinben Darányi Kálmán berlini látogatásának egyik igen nagyjelentőségű eseménye volt a sajtófogadás. A magyar miniszterelnök a magyar követség termeiben fogadta a német sajtó képviselőit, akik előtt érdekes nyilatkozatot tett látogatásával kapcsolatban. Ez a nyilatkozat nyugodt hangjával és érdekes megállapításaival kiemelkedik a szokásos sajtónyilatkozatok sorából. Darányi Kálnaán tömör és plasztikus összefoglalását adta annak a nagy és eredményes munkának, mely Horthy Miklós országlását és Darányi-kormány népies nemzeti politikáját jelenti és jellemzi. A magyar kormányelnök nyilatkozata bevezető részében mindenekelőtt teljes elismeréssel szólott a sajtó jelentőségéről s utalt azokra a nagy feladatokra, amelyek a sajtóra várnak a két baráti ország között fennálló meleg és őszinte kapcsolatok ápolásában, továbbfejlesztésében. Utalt ezúton első miniszterelnöki kormánnyilatkozatára, amelyben hangsúlyozta, hogy a vezetése alatt álló magyar kormány mindig a legnagyobb figyelmet fogja szentelni a német birodalommal fennálló tradicionális jóviszóny gondozására. Ennek a jóviszonynak rokonszenves és örvendetes bizonyságai azok a látogatások, amelyeket német államférfiak tettek Magyarországon s most ezt ápolta a magyar kormányférfiak berlini útja. Ezeket a látogatásokat, hangsúlyozta nyomatékkai Darányi Kálmán, a két népet összefűző és történelmileg kipróbált kapcsolatok kifejezésének kell tekinteni. A magyar miniszterelnök a tárgyilagosan szemlélő jóbarát elismerésével és örömével hódolt a német alkotómunka előtt s hangozta. hogy mindaz, amit németországi tartózkodása során látott tanuságtétele annak az erőnek, azoknak a tehetségeknek, képességeknek, amelyek a német népben élnek és amelyeket Hit er birodalmi kancellár tettereje oly céltudatosan tudott a német birodalom nagyságának és a német nép boldogulásának szolgálatába állítani. A magyar nemzet nagy együttérzéssel értékeli a német nép erőkifejtéseit, annál is inkább, mert Magyarországot a háborús vérveszteség, a trianoni békeparancs és nem utolsó sorban a párhónapig tartó kommunizmus válságos, súlyos helyzetbe sodorta. A magyar nép azonban éppen olyan életerőt mutatott a nehéz időkben, mint a hatalmas német nemzet, szembenézett a megpróbáltatásokkal s Magyarország kormányzójának céltudatos vezetésével a sok külső és belső nehézség ellenére is ma már a fejlődés, a javulás útjára lépett. Ez a fejlődés, — hangoztatta a miniszterelnök, — aki egyben Magyarország földmivelésügyi minisztere is, ez a fejlődés annál inkább jelentőséges, mert hiszen Magyarország inkább agrárjellegű és emiatt különösen sokat szenvedett a világszerte tapasztalható agrárválság éveiben. A magyar életről a számbajöhető erők összefogásával látott hozzá az építő munkához a nemzet egy emberként állott kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós mögé s ma már gazdasági, szociális és kulturális téren komoly eredményekre visszatekintve, bizakodva nézhet a nemzet a jobb magyar jövő elé. Ebben a nagy és áldozatos harcban, a jobb jövőért való fáradhatatlan küzdelemben haladt egy utón, egy cél felé Németország és Magyarország népe s ez a küzdelem és ez az üt a nemzetközi egyenjogúság és az igazság jegyében áll. Magyarország mindig kész volt és kész ma is az igazi alkotó békepolitika művelésére, Magyarország valóban aktiv békepolitikát folytat a Németországgal való igaz barátság segítségével és a római jegyzőkönyvek keretében Olaszországgal és Ausztriával való szoros együttműködéssel. A magyar kormányférfiak berlini látogatása újabb kapocs a régi barátság megerősítésében s a magyar államférfiak, amint azt Darányi Kálmán a berlini sajtófogadáson hangoztatta is, — megerősödtek abban a meggyőződésükben, hogy Németország és Magyar- ország közt fennálló barátság ápolása és fejlesztése a helyes ut. A magyar-német kulturális és gazdasági kapcsolatok fenntartása és szorosrafüzése nemcsak a két baráti nemzet érdekeit szolgálja, de szolgálja az európai béke általános érdekeit is. Dec. 12.-án vármegyei választmányi ülése lesz a Nemzeti Egységnek A Nemzeti Egység Pártjának békésvármegyei szervezete Gyulán december hó 12-én tartja vármegyei Pártválasztmányi ülését, amelyen résztvesznek a párt központi kiküldöttei és minden valószínűség szerint a kormány egy tagja is. A Párt vármegyei szervezeti ügyeit minden vonatkozásban összefoglaló gyűlésen megjelennek ugyancsak a vármegyébnn levő kerületi elnökökön és titkárokon kívül az ösz- szes községi elnökök és titkárok, valamint a községi szervezetek választmányainak önként jelentkező tagjai is. Ettől a választmányi üléstől kezdődően olyan hatalmas lendületet vesz a Nemzeti Egység munkája, melynek hatását bizonyára meg fogja érezni vármegyénk minden társadalmi osztálya. A szervezet működése ugyanis nemcsak az úgynevezett kimondottan politikai téren fog nagyobb aktivitást kezdeni, hanem folytatni fogja fokozódó ütemben a szociális, karitativ, kulturális munkásságát.
