Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-12 / 255. szám
CBynla, 1937, november 12 péntek LXIX. évfolyam 255. szám gteerkcMztttseg e& hiailóbivala! Gyula Vánntbáz-atca 7 M*ám Telefon Gyula 32. r r Politikai napilap F^sitcrkesztő; POBAY FERENC f Előfizetés egy 1 bérit helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Igazszándéku ember nem fél \ Nagy, sőt tragikus a felháborodás a nép nevét bitorló sajtótermékben a sajtóbrigan- tiskodás készülő megrendszabályozása ellen. A szabadságot, a magyar nép szabadságát féltik. A gondolat meggyilkolását siratják azok, akiknek minden célja, minden törekvése arra irányul, hogy a gondolatszabadságnak még a legkisebb parányát is kiöljék. Zsarnokságról, Áotalitásos törekvésekről panaszkodnak ők, akiknek nincs más gondolata, j mint tüzzel-vassal kiirtani mindent, ami nem rémült meghunyászkodással szolgálja az ő minden képzeletet felülmúló zsarnoki elgondolásaikat. Mert ők nem is tudják politikai céljaikat máskép megfogalmazni, mint úgy, hogy a végcél a proletárdiktatúra. Mást vádolnak parancsuralmi törekvésekkel azok, akik már , egy alkalommal megismertették a magyarságot a legsötétebb elnyomással, ami tébolyult agyakban valaha is megszülethetett. Demokráciát emlegetnek azok, aláknél einyomóbb oligarchiát a történelem folyamán még nem .produkált kor. Természetes, hogy nem az alkotmányos szabadságot féltik ők, hanem éppen attól borzadnak, hogy a kormány tér- l vezett újabb intézkedései lehetetlenné fogják tenni az ő alkohnánypusztitásukat. A gonosz lelkiismeret szól minden sorukból, minden hangjukból. A legnagyobb fokú kétszínűség és képmutatás kell ahhoz, hogy ilyeneket Írjanak le, hogy „És csak azt csodáljuk, hogy a törvényjavaslatnak első paragrafusa nem arról szól, hogy minden iskola kapuját bezárják.“ Nem, ez a javaslat nem arról szól, bár elismerjük, hogy a Conti-utcai berkekben ez a rendelkezés sokkal kívánatosabb volna, mint a kormány iskolaszaporitó politikája. A legnagyobb csapás az egész szociáldemokrata és kommunista társaságra éppen az volna, mert akkor ámító agiíációjuknak nem volna egyáltalában foganatja és megszűnnék a lehetősége annak, hogy a munkástömegek egy részét a maguk jármába fogják és a maguk számára kapartassák ki velük a maguk gesztenyéjét. A készülő rendtörvényjavaslat rettenetesen elevenükbe vág, mert tudják, hogy a törvény szigora lehetetlenné tesz majd minden- irányú országvesztést és a legtöbbször éppen ők, akik most annyit harsognak a jobboldali szélsőségek ellen, jutnának a rendfenntartását célzó törvényes intézkedésekkel ellentétbe. Nagyon átlátszó ez a szabadságféltés még akkor is, ha ilyeneket Írnak, hogy : „Ahol kiirtják a szabadságot, ott olyan sötétség támad, amelyben a hatalom urai és kezelői sem tudnak tájékozódni“. Ezt szóról- szóra aláírjuk, annál is inkább, mert az a meggyőződésünk, hogy ezt a cikkiróék maguk tapasztalatából mondhatják. Hiszen 1919-ben erről bőségesen meggyőződhettek. Azt természetesen nekünk hiába mondják, hogy nem ők csinálták a Kun Béla-rezsimet. Hiszen még ma is van olyan aktiv politikai szerepet játszó tényezőjük, aki nagyon is részt vett abban a 133 napos őrületben, amit kommunizmusnak neveznek. Ne játszunk a szavakkal — tisztelt alkotmányvédők — hiába való ma már minden olyan törekvés, amely a nagytömegek tisztán nemlátására és az intelligens osztály indolenciájára alapítja a maga politikai terveit. Ma már a nép is kezdi átlátni a kisded játékokat és az intelligens osztály sem lesz soha többé olyan vágóhidra vonható türelmes áldozati bárány, mint volt a hábo- ruvégi idők kábulatában. Az aranjuezi szép napoknak már vége. Vége még akkor is, ha továbbiakban ilyene két imák, hogy : „Állandósított statáriumban élni nem lehet, nem lehet dolgozni, nem lehet nagy dolgokat alkotni. Ahol a félelem uralkodik, ott elvész a bátorság. (Nem bizonyos körök bátorsága ?) Pedig egy olyan népnek, mint a magyar is — zengi tovább a kis ártatlan — amellyel annyi igazságtalanság esett meg, amely annyi sebből vérzik, szüksége van a bátorságra, szüksége van a hitre, szüksége van a~reményre, mert ezek nélkül elpusztul“. Igaz, aranyba önteni való szavak. Minderre szüksége van a magyarnak, de nincs szüksége azokra, akik legszentebb érzelmeit lábbal tiporták és lábbal tipornák, ha módjukban volna. Nincs szüksége azokra, akik idegen, vörös bódulatukban ki akarják forgatni a magyart magyarságából, akiknek a magyarság legszentebb eszményei csak gúny tárgyai, akik egy nemzet legszebb eszményeit csak akkor hangoztatják, ha ebből nemzetvesztő céljaik szolgálatában a hazug ámítás, a képmutatás eszközeit tudják kovácsolni. A magyar magyar akar maradni és magyar is marad, ha minden felforgató, nemzetellenes irányzat összefog is ellene. Ma már a magyar népi tömegeknek csak elenyésző kis része hajt képmutató szavaikra. Ma már ők is érzik, hogy elvesztették a tömegeket maguk mögül. Érzik azonban azt is, hogy nem tudnak a nemzetépités munkájába bekapcsolódni és innen a nagy tiltakozás minden olyan készülő rendszabály ellen, amely a nemzet békéjét és az ország rendjét van hivatva biztosítani. Ezért féltik olyan nagymértékben a sajtószabadságot, ezért hirdetik olyan nagy apparátussal a gondokit bilincsbeverését. A nemzeti társadalom kiküszöböli magából a társadalomellenes gonosztevőket, hogy a nemzet tagjainak szabadságát csak annál inkább biztosíthassa. Aki tehát magyar és a nemzet érdekeit kívánja szolgálni, annak nincs mitől tartania. Aki azonban mégis tiltakozik a készülő törvényes rendelkezések ellen, az csak arról tesz bizonyságot, hogy céljai nem azonosak a magyarság céljaival és az ilyen nem tarthat számot arra, hogy a nemzet egyetemében helyet nyerhessen. Tiszt u jité és rendkívüli városi közgyűlés november 16-án A polgármester tisztújító és ezt követő- leg rendkívüli közgyűlésre hívta össze november 16. napjának délelőtt 9 órájára Gyula város képviselőtestületét. Ezen a közgyűlésen fogják betölteni a lemondás folytán megüresedett városi tiszti ügyészi állást, az azután következő rendkívüli közgyűlésnek is több, a közérdeklődésre számottartó tárgysorozati pontja van. Ilyen a városi orvosi helyiség kibővítése iránt tett javaslat, özv. Bogdán Jenő- nének a Komló szálló megvétele tárgyában ett ajánlata, a Szent István és Kórház-utcák az állami kórház előtti szakaszának újraburkolása tárgyában kelt javaslat, a bérkocsifuvarosok viteldij felemelés iránt előterjesztett kérelme, a községi fiú iparos-tanonciskolánál egy harmadik főhivatásos tanítói állás szervezése, a polgári fiúiskolánál egy második altiszti állás szervezése, a Lorántffy Zsuzsánna egyesület gyulai fiókjának kérelme a Novák-utcában belmissziós épület felépítéséhez 5000 pengőnek az inségmunka költségvetésébe való felvétele iránt és végül a Frontharcosok kérelme egyesületüknek anyagi támogatása iránt. Könyörtelen irtóhadjárat a galíciai sikerek ellen A képviseíőház szerdai ülése iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert elterjedt a kire politikai körökben, hogy Széli József belügyminiszter válaszol Rupert Rezsőnek a vasárnap hajnali razzia ügyében befejezett interpellációjára. Rezső interpellációja, amely a következőképpen hangzott: „Interpelláció a belügyminiszterhez, Budapest székesfőváros III., VI. és VII. kerületében november 7-ikére, vasárnapra virradó hajnalban elkövetett tömeges törvényellenes házkutatások és elfogatá- sok tárgyában". Széli József belügyminiszter a következőket mondotta: Én rendeltem el a razziát. Hosszabb ideje lehet észlelni Magyarországon olyan körülményeket és jelenségeket, amelyek sürgősen szükségessé tették azt, hogy nemzetvédelmi, nevezetesen állambiztonsági és közgazdaság, szempontból megvizsgáltassanak és kiderítsék, hogy személy szerint kik azok és hol tartózkodnak olyan bűnözők, mint akik a valutarendészeti szabályok megrögzött megsértői. A valutaügyészség megállapítása szerint három esztendő alatt 50 milliónyi pengő volt az az összeg, amellyel való manipulálás miatt eljárás indult és megállapítást nyert az is, hogy a valuta, az arany és az értékpapír csempészési üzlet a városnak a Károly király-utca, a Rombach-utca, a Dobiutca, a Paulay Ede- utca területén lévő tömeglakásokban tartózkodók között folyik le. Háromezren vannak olyan külföldiek, akiknek nincs itt tartózkodási engedélyük. S ha nem történt volna meg az ellenőrzés, most kellene megcsinálni. Komoly ereaményt csak olyan időben lehetett elérni, amikor nincsenek hazulról távol, ezért kellett a hajnali időt választani. Külföldön, nagy városokban is történnek ilyen tömeges igazoltatások ... Fábián Béla, Vázsonyi János és a szocialisták kórusban kiáltják : Berlinben és Moszkvában ! Széli József: Nem kérem, legutóbb Páris- ban! (Nagy derültség jobbról.) A miniszter válaszát a ház tudomásul vette. Nyolcán pályáztai jegyzői Nem régen tartotta meg ülését a Gyula és Vidéke Ipartestületénél megüresedő jegyzői állás betöltése tárgyában az ipartestüíet vezetősége. Megállapítást nyert, hogy a betöltendő ipartestületi jegyzői állásra nyolcán adták be pályázatukat. Elhatározták, hogy mind a nyolc pályázatot választás alá botsátják és a választást e hó 12-én pénteké» este nyolc órakor ejtik meg az Ipartestület hivatalos heaz ipartestületi állásra lyiségében megtartandó előljárósági ülésen. A nyolc pályázó névsora a következő : Hoffmann Béla, Gyula, dr. Szentgyörgyi Gusztáv, Vác, Elek Károly, Budapest, dr. Lexa Ferenc, Győr, Dávid Sándor szabósegéd és joghallgató, Kecskemét, Schwerthöffer Ferenc, Gyula, dr. Schriffert Béla. Gyula, Rutkovszky János, Nagykáta.
