Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-14 / 232. szám
Gyula, 1937, október 14 csütörtök LX1X. évfolyam 232 szám DÚU’C'C DülVil/O Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; Í.59, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. BfJBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Csendem, de nagyfeleníés^gü íárgy^orozat a közigazgátós&gi bixottsidg ülésén Tények és délibábok Irta: TEMESVÁRY LÁSZLÓ Egyik év a másik után pereg le az idő rokkáján. A világháborúval megindult világforradalom, mely még most is szakadatlanul folyik és senki sem látja a végét, huszonhárom esztendő után lassanként kibontja határozott színeit és két táborra osztja a világ népeit. Az egyik táborban ott találjuk mindazokat a népeket, melyeket a nagy világégés öntudatra rázott, ösztöneiket felszabadította, államformáló képességeiket próbára tette. Ezek a megtárult lehetőségek realitásaiba kapaszkodva, szilárd talajt kerítve talpaik alá, uj életbe fognak. Az uj élet, az uj politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedések megva hasításához azonban kemény harcokat kellett megvivniok. Belső forradalmak, hősi erőfeszítések, kimagasló történeti személyiségek felbukkanása és hatalomrajutása érlelte valósággá a lelkek és akaratok délibábjait. A másik táborban azok sorakoznak fel, akiket a világégés kevésbé pörkölt meg és belső berendezésük rugalmassága könnyebben enged alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Ezek még bíznak erőtartalékaikban és hisznek egy letűnt kor örökéletünek hirdetett eszméiben. Mindkét tábor elképzeléseiben van azonban egy közös vonás : egyik sem bir elzárkózni a megváltozott világ követelményei elől és csak a hatalmi érdekek összeütközései tagadtatják meg velük a tények reális felismerését. E reális tények a liberális-kapitalista politikai, gazdasági és társadalmi berendezke dés ellentmondásaiban gyökereznek. A liberális-kapitalista gazdálkodás az egyénre bízta a társadalmi gazdálkodás irányítását, az egyénre, akit felszabadított gazdasági cselekedeteiben az erkölcsi világrend írott és íratlan törvényei alól. A cél a legkisebb kockázattal elérhető legnagyobb haszon. Ezért a haszonért feláldozza az erkölcsi értékeket és harcot hirdet mindenki ellen a maga egyéni érvényesülése érdekében. A jelszó a több szabadság, az örökös divatos jelszó, mely mindig vágyakat ébreszt, mert kiirthatatlanul benne él az emberi lélekben. A szabadság jelszavával követték el az emberiség történetében a szabadság elleni büntettek legtöbbjét és a szabadságharcok legtöbbször éppen a szabadság elkobozásával végződtek. Mióta az ember beleegyezett abba, hogy emberi közösségekben éljen, lemondott a szabadságnak arról a mértékéről, mely a Robin- zonok szabadsága és ezzel megteremtette a békés emberi együttélés alapfeltételeit. A békés emberi együttélés alapfeltételeinek megteremtésével azonban elnyerte a közösség együttes erejét, mely megsokszorozza és megnöveli az egyedülálló ember lehetőségeit. A közösségben élő ember társadalmi fejlődése, helyzete és állapota azonban mindig attól függött, hogy a szabadságjogok, az egy állami rend keretei között élő társadalomban milyen rendezést nyertek. Minden társadalmi szervezet biztos, vagy bizonytalan helyzete két tényezőtől függ. Egyrészt az állampolgári egyenlőségtől, mely mindenki számára lehetővé teszi a politikai érvényesülést, bár bizonyos megkötöttségekkel, de mindenki számára egyaránt érvényes jogszabályok keretei között és ezzel biztosítja a közösségi hatalmat gyakorló állami hatalomban való közvetlen, vagy közvetett részvételt. Másrészt miképpen oszlik meg a társadalom tagjai között a meglévő termelő eszközök fölötti rendelkezési jog, vagyis miképpen áll módjában a gazdasági érvényesülés. Az állami és társadalmi szervezet épülete ezen a két pilléren nyugszik. Ha a két pillér Szerdán, október 13-án délelőtt 9 órakor nyitotta meg dr. vitéz Sarkadi Márki Barna alispán Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsági ülését. Hakos József vármegyei másod főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, melyet lapunk máshelyén kivonatosan ismertetünk. Az alispáni jelentéshez elsőnek dr. Telegdy Lajos szólt hozzá. Örömmel látja, hogy az alispáni jelentésben már nem foglal el olyan nagy helyet a munkásosztály nyomorúságos helyzete, mint évek óta mindig. A munkásság általában keresett annyit, hogy családjának megtudta szerezni a legszükségesebbeket, bár még mindig nem annyit, hogy ruházati szükségleteit fedezni tudja. A munkásság általában nyugodt, csak aggódva látja, hogy most egyesek jelszóvá tették a munkásság földhözjuttatásának kérdését. Ezt pedig vigyázva kell kezelni, mert nem lehet a földet minden válogatás nélkül annak adni, aki nem ért hozzá. Ezt a kérdést úgy kell megoldani, hogy az ne járjon a jelenlegi társadalmi rend hirtelen való felforgatásával. egyforma, ha egyik nem nagyobb, mint a másik, akkor a társadalmi szervezet biztos egyensúlyban van. Ha a két pillér valamelyike a másik rovására tulfejlődik, akkor a társadalmi szervezetben oly ellentmondás keletkezik, mely állandóan az egyensúlyi helyzet felborulásával fenyeget. Ha a liberális-kapitalista társadalmi szervezetet s a minket különösen érdeklő mai magyar állami életet e két szempontból vizsgáljuk, kirívóan ötlik szemünkbe az ellenmondás, mert a tei’melőeszközök feletti rendelkezési jogot a kapitalista társadalom egy töredéke gyakorolja, mig az állampolgári szabadságjogok egyformán terjednek ki a társadalom tagjainak összességére. A liberális-kapitalista rendszer természetéből folyó e belső ellentmondás már a világháború előtti korszakban is gyakran okozott súlyosabb természetű zavarokat és kibillentette a nyugodt kormányzás szempontjából annyira fontos egyensúlyi helyzetéről az államok életét. Ci zavarok akkor még csak felszínen mutatkoztak és ezért sikerült a felborulással fenyegető egyensúlyi helyzetet szociális kuruzslással újra és újra biztosítani. E szociálpolitikai orvoslások a termelőeszközök fölötti rendelkezési jogból kizárt polgároknak egyrészt magasabb béreket adtak, másrész) még jobban kiszélesítették a már amúgy is túlméretezett szabadságjogokat. A szociálpolitikai vívmányok alkalmasak voltak arra, hogy a kapitalista gazdálkodási rendszer és liberális politika felszínen háborgó hullámait ideig-óráig elsimítsák s eltereljék a figyelmet e rendszer fundamentumában rejlő ellenmondásokról, melyeket a szabadságjogok minden Jujabb ki- terjesztése csak fokozott. A világháború után, mikor a termelő- eszközök fölötti rendelkezési jogból kizárt, de az állampolgári szabadságokkal felruházott dolgozó tömegek — a szabadságjogok birtokában — aktiv részt követeltek és kaptak az állam kormányzásában, a pillérek egyenlőtlensége oly erővel mutatkozott és a liberális kapitalista rendszert oly erővel rázta meg, amit tüneti kezeléssel már meggyógyítani nem lehetett. A nemzeti társadalmak politikai és gazdasági felelős tényezői ma már világszerte felismerték, vagy legalább is, a felismerés utján haladnak, hogy a végső összeroppanást csak akkor háríthatják el, ha a két tartópillért a termelőeszközök feletti rendelkezési jogot és polgári szabadságjogok méreteit összhangba hozzák. Az összhang megteremtésére irányuló törekvések — ha eltekintünk azoktól a meddő kísérletezésektől, melyek még mindig a szóIgen kívánatosnak tartja a népházak szaporítását. A drága tűzifa kérdésének megoldására javasolja, hogy a vármegye törvényhatósága forduljon felirattal a kormányhoz,” kérve a kedvezményes vasúti tarifa régi mértékű visz- szaállitását. Készségesen hozzájárul ahhoz, hogy a közigazgatási bizottság a főispánnak a németországi munkások helyzetének tanulmányozásával kifejtett nagy fáradozásaiért köszönetét mondjon, de szeretne megnyugvást abban a tekintetben, hogy azokat nem célzatosan szállították ki. Az alispán válaszában egyetért a felszólalóval a földhözjuttatás kérdésében. Az állam bizonyára megfelelően fogja megoldani a kérdést. A tüzifakérdésben a gyulai tüzifakereskedők kérésére értekezletet hiv össze és velük fogja megtárgyalni a tüzifadrágaság kérdését. Addig kéri, hogy a felirat kérdésében ne döntsenek, illetve a köz- igazgatási bizottság adjon neki felhatalmazást arra, hogy ebben a tekintetben megfelelő javaslattal jöjjön. A vármegye a népházakat az ciálpolitikai vívmányokban bíznak, — mai napig két irányban folynak. Az egyik a marxista-kommunista centralizációs, a másik a fasiszta korporációs gazdasági és politikai rendszer. Anélkül, hogy fejtegetéseinkben e két rendszert vizsgálat alá vennők, most csak a liberális-kapitalista rendszer pénz- és hitelpolitikájára igyekszünk rámutatni, mely egyenesen megakadályozója a polgári szabadságjogok közepette a gazdasági érvényesülésnek. A tőkegazdálkodás rendszerében a döntő szerepet a pénz és hiteleszközök birtokosai játsszák. A reáltőkék birtokosai, legyenek föld- birtokosok, szellemi felkészültség, fizikai erő, vagy termelőeszközök birtokosai, termelőerejüket csakis akkor érvényesithelik, ha kellő forgótőkével, vagy hitellel rendelkeznek. A pénz és hitelmonopólium diktátorai — a legveszedelmesebb egykéz, melyről szó sem esik — valójában döntő befolyást gyakorolnak a társadalom egész termelőereje fölött és kényük kedvüktől függ az ország politikai nyugalma, fellendülése vagy pusztulása. A sokszor emlegetett egyenlőség a legkíméletlenebb kiszolgáltatottságot eredményezi, ordító igazságtalanságai ellentéteket szülnek és a felfordulás szellemét kitenyésztik. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a nemzet pénzének, hitelének értékét és nagyságát mindig a mögötte álló munka szabja meg, az a társadalmi együttműködés, mely termel és eloszt. Ha ez a társadalmi együttműködés a hibás pénz- és hitelpolitika miatt akadályokba ütközik, a termelés és elosztás elakad és a társadalom önmagát rontja meg. Ezért a hitel, a forgótőkeszükséglet ellátása nem tartozik a magánjog, a magántevékenység sorába, hanem közjogi kategória, mely egyaránt érvényes az összes dolgozó vagy dolgozni akaró polgárokra, akár szellemi, vagy fizikai munkájukkal segítik is elő a társadalmi gazdálkodás fenntartását és fejlődését. Természetesen ez a jog sem nélkülözheti a korlátozást, mert összhangban kell álljon az ország természeti adottságaival és számos egyéb körülménnyel, de egyformán kell biztosítania a termelőeszközök fölötti rendelkezési jog megszerzésének előfeltételeit, mert csakis igy billenthetjük helyre a két tartó pillért egyensúlyi helyzetbe. A hitel jogának törvénybe iktatása és intézményes biztosítása az egyetlen gyakorlati módszer, mely a délibábok kergetése helyett az állampolgári jogok csorbítása uélkül a kiegyenlítődés felé vezet, az állandósult társadalmi harcot a nemes verseny irányába tereli és a békét biztosítja.
