Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-08-28 / 196. szám
LX Vili. évfolyam 196. szám. Péntek Gyula, 1936 augusztus 28 Előfizetési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Így hóra : . 1 P 50 fillér fidékre : .IP 80 fillér ííráetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. iiiihav lános könyvkereskedése. hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap A vármegyei nyugdíjalapot nagy nehézség elé állítja a miniszter rendelete Vissza kell fizetni a különböző alapokból fölveti kölcsönöket v (.4 „Békés“ munkatársától.) Aki figyelemmel kiséri a vármegye közigazgatási bizottsága elé kerülő alispáni jelentéseket, az már régóta tudja, milyen nagy feladatot jelent a vármegyei nyugdíjasok igényeinek kielégítése. Az erre szolgáló nyugdíjalap már régideje nem bírja ezeket az igényeket kielégíteni és az alispáni jelentésekben már lépten nyomon felbukkanik az az aggodalmas megállapítás, hogy az esedékes nyugdijösz- szegek kifizetésére megfelelő fedezetről kell gondoskodni. A nyugdíj-folyósítás most már akuttá vált nehézségeit az a súlyos körülmény okozza, hogy a nyugdíjasok számának állandó emelkedése mértékével egyáltalában nem tart lépést sem a nyugdíjalap bevétele, sem pedig az adóbefizetés tempója. A hosszú évek óta tartó rossz gazdasági viszonyok különösen az által éreztetik bénító hatásukat az állam- élet egész területén, hogy az adók nagyon siralmasan folynak be. Az adófizetők nagyobbik bésze nem tud fizetni és ez a kényszerű adófizetési képtelenség bizonyos szabadosságot teremtett az adóbirodalomban : az adófizetők egy része, felhasználva az adónem- fizetési konjunktúrát, egyszerűen nem akar fizetni. A magyar adóerkölcs amúgy sem állott soha valami különösen erős lábon, de a mai állapotok a legsúlyosabb komplikációkat okozzák egy olyan közületnél, amilyen a vármegye. Sziikreszabott költségvetésétől sürgető problémák követelnek megoldást, viszont a költségvetés keretei csak papíron vannak meg. mert az adó nem folyik be olyan mértékben, ahogy az elöirányoztatott. A vármegye kénytelen a kiadási tételeket honorálni anélkül, hogy a bevételi tételek hiánytalanul rendelkezésére állnának. Ha ilyen körülmények között a vármegye, alispánja. amint azt dr. Márki Barna teszi, rigorózus lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy a nyugdijak idejében akadálytalanul folyósittassanak. akkor bizony minden pénzügyi művészetét elő kell vennie, hogy a nyugdíjalap hiányait valahogyan pótolja. A vármegyének az állam szinte korlátlan segélyforrásaival szemben úgyszólván csak egyetlen segélyforrása van, az, hogy egyik alapból kö'csönt vesz a másik alap részére. (Az államkölcsönök nem lógnak az előszoba fogasán.) Ily módon oldódik meg már évek óta a nyugdíjfolyósítás nehéz kérdése, évek óta a különböző alapok kölesöneiből fizették ki a nyugdijak egy részét s az összeg, amellyel a nyugdíjalap tartozik, megközelíti a 450.000 pengőt. A laikus szemlélő azt mondhatja ugyan erre, hogy mindez csak formai kérdés, mert a valóságban az alispán nem tesz egyebet, mint, hogy a vármegye egyik skatulyájából kiveszi a pénzt, hogy betegye a másikba. Aki azonban ismeri a vármegyei pénzügyi közigazgatás menetét, az tudja, hogy ennek a közigazgatásnak egész számviteli rendszere az alapok helyes és rendeltetésszerű kezelésére van felépítve. Az idén történt meg először, hogy a miniszter megtagadta az alispán által kért jóváhagyást az alapokból vett kölcsön felvételéhez és megtiltotta, hogy a nyugdíjalap hiányát más alapból fölvett kölcsönnel fedezzék, egyben utasította a vármegye alispánját, hogy a fölvett kölcsönöket fizesse vissza a különböző alapoknak. Miután azonban azt a miniszter is tisztán látja, hogy a nyugdíjalap mai helyzetében képtelen a nyugdíjigényeket teljes mértékben kielégíteni, kilánisztertanács már többizben foglalkozott az Alföld öntözésének kérdésével, arrrely a Gömbös-kormány legközelebbi időre összeállított munkaprogramjában fontos helyet foglal el. Legutóbb Nagytétényben Gömbös Gyula miniszterelnök részvételével folyt megbeszélés, amelyen Darányi Kálmán föld- mivelésügyi miniszter és a minisztérium szakreferensei vettek részt. Értesülésünk szerint a tervek már kialakultak ugyan, de végleges döntés még nincs. Az azonban kétségtelen, hogy a nagyjelentőségű munka meg fog indulni, ami nagy hatással lesz nemcsak a szorosabban vett mezőgazdasági termelésre, hanem egész gazdasági életünkre is. Az öntözés problémájának alapja az, hogy az Alföldet megfelelő, csatornahálózattal lássák el. Két nagyobbszabásu csatorna építését vették tervbe. Egyik a Tisza északi részéből, a szabolcsmegyei Dombrád községből indulna ki és átszelné Szabolcs, valamint Hajdú megyét, illetve a Hortobágyot és a Körösbe torkolna be. A másik főcsatorna a Körös kanyarulatait kötné össze Szarvas és Békésszent- andrás környékén. Ezek a főcsatornák lennének alapjai a beléjük kapcsolódó elosztó és tápláló csatornahálózatnak, amiből aztán duzzasztó-müveket és víztároló-medencéket létesítenek az öntözés megvalósítására. Ti- szaföidvár és Szarvas környékén létesülnének a mostani, de még nem végleges tervek szerint nagyobbszabásu duzzasztó müvek, amiknek segítségével éppen a vízben legszetásba helyezte, hogy az alap hiányának pótlására államkölcsönt folyósít. A miniszter állásfoglalása igen súlyos helyzet elé állítja a vármegye alispánját, mert a helyzet ma az, hogy bár az adók a tavalyi befizetés kétszeres összegében folynak be és e kedvező körülmény folytán a nyugdíjalap kifizethetné a nyugdijjárandósá- gokat, mégis az alapba befolyó összegeket a miniszteri rendelet értelmében a kölcsönök visszafizetésére kell fordítani. A nyugdijak folyósítása pedig csak akkor történhetik meg, ha az e célra kilátásba helyezett államkölcsön megérkezik. Az alispán a rendelet megérkezése után azonnal felterjesztette ugyan kérését a folyósítás iránt, dg mert ez hosszabb időt vesz igénybe, a nyugdijak folyósításában fennakadás fog előállni. Már most is bizonyosnak látszik, hogy a vármegye nyugdíjasai szeptember elsején nem kapják meg nyugdijjárandóságukat. gényebb alföldi vidékeket lehet megfelelő öntözéssel fokozottabb mértékben a nemzeti termelés szolgálatába állítani. A csatornahálózat és duzzasztó müvek, valamint a víztároló medencék kiépítése természetesen igen jelentékeny összegeket igényel. A felmerült tervezetek feletti végleges döntést pénzügyi szempontok befolyásolják ; Gömbös Gyula miniszterelnöknek azonban az az álláspontja, hogy ezt a régen vajúdó és közgazdasági. szempontból óriási jelentőségű kérdést feltétlenül meg kell oldani. Már az ezóvi költségvetésbe beállítottak 5 millió pengőt a munkálatok megindítására. de a következő költségvetési években is jelentős Összegeket kell majd előirányozni. A meginduló munka igen nagyjelentőségű lesz, a munkanélküliség enyhítésének szempontjából is, mert jelentékeny mértékben éppen a legszegényebb alföldi kubikos és földmunkásrétegek tartós foglalkoztatására ad lehetőséget. A munkálatoknak csak egy, de épen a jelentősebb költségeket igénylő része készülne el közmunkaként, inig másik részét az érdekelt birtokosoknak kell — esetleg társulatokba tömörülve — saját földbirtokaikon elvégezni. Bizonyos befektetést tehát a mezőgazdaság részéről is igényel majd az öntözés megvalósítása, viszont a végrehajtott szakértői számítások szerint az eszközlendő befektetések bőségesen megtérülnek, mert még a jelenleginél alacsonyabb terményárak Az Alföld öntözésének kérdését két nagy csatorna építésével oldja meg a kormány Az egyik főcsatorna a Körös kanyarulatait köti össze Szarvas és Békésszentandrás környékén. (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A mi-
