Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-08-02 / 176. szám
LXVIII. évfolyam 176. szám. Vasárnap Gyula, 1636 augusztus 2 E?58ietési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér irdetési dij előre fi*ete»ilö. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán. Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér I Felelős szerkesztő: 1 Szerkesztő: I POBAY FERENC | NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap A napokban Almásy Denise grófnő lemondott a Békésmegyei Gyümölcstermelők Értékesítő Szövetkezetének elnökségéről egy cséplőgép kazánja megrepedt s a kitóduló gőz leforrázta a gépkezelőt. A kezelő szerencsére nem vesztette el a lélekjelenlétét, azonnal felkapott a kerékpárjára és berohant a kórházba. Mindenki sajnálta a szerencsétlen embert, hogy a gőz kárt tett benne, de mindenki örült, hogy azonnal fölfogta a helyzetet és tétovázás nélkül a kórházba sietett fájdalmas sebesülésével. Valóban örvendetes, hogy tudta, mit kell tennie s örvendetes pedig nemcsak az egyén szempontjából, hanem általános népmüveltségi szempontból is. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy ha valakit valami baj ért, akkor nem a legilletékesebbhez, az orvoshoz fordult, hanem felkereste az alvégen Terka nénit és arra bízta a fájdalmát és életét- Valamikor és nem is olyan régen, a vágott sebre pókhálót raktak, meg meszet kapartak a tanya faláról, nem is szólva azokról a megdöbbentő gyógymódokról, amelyeknek állati ürülékek voltak a gyógyszerei. A gépkezelő esete arra mutat, hogy ez a kártékony világ letűnt s ma már életveszélyben is tudják az emberek, hogy testi bajaikra az orvosnál és a kórházban kell gyógyulást keresni. Örvendetes ez a felvilágosodás, mint minden olyan lépés, amely a nemzeti jólétet, legyen az akár szellemi, akár anyagi, vagy egészségügyi vonatkozású, előbbre viszi. Milyen jó, hogy nem fogtak hozzá ott kinn a tanyán a kuruzsláshoz, nem öntötték ki kapkodva a poros szájú mécsesből az olajat egy halványfekete zsebkendőre s nem borították ra a lüktető sebre. Nagy eredmény ez és biztató Ígéret a további fejlődésre. Lassan-lassan, céltudatos iskolai neveléssel és népművelési munkával, úgy látszik, mégis csak eljutunk odáig, hogy nem halált találunk, amikor életet keresünk, hogy nem kaparunk meszet és nem rakunk poros pókhálót a sebünkre s nem holdtöltekor szedett takácsmácsonya föztjével borogatjuk kimarjuk bokánkat. Nagy volt az ut az alvégi Terka nénitől a rendelőig, a pókhálótól a jodoíormig, a bizalmatlanságtól az ösztön- szerű cselekvésben megnyilvánuló bizalomig. Nagy utat tett meg az egyablaku vályogházak népe és még nagy utat kell megtennie ahoz, hogy baleset, vagy betegség által megtámadott teste csak akkor bukjék sirba, amikor az orvostudomány már megbirkózott érte a halállal. Azonban haladunk és az utóbbi reform-években többet haladtunk, mint talán az egész XX-ik században. Várható időjárás a következő huszonnégy- 'órára: nyugatról kelet fele' tovább terjeszkedő lassú javulás. A szél gyengül, az esőzés az Alföldén is csökken. A hőmérséklet kissé emelkedik. (A „Békés“ munkatársától.) Folyó évi június 14-én délután fél 3 órára a vármegye gyümölcstermelőit értekezletre hívta egybe vitéz Márki Barna dr. alispán. Az értekezlet igen népes volt és igen lelkes hangulatban folyt le. „Azt akarom, mondta beszédében az alispán, hogy a gazdák munkájának eredménye ne néhány ember javát szolgálja, hanem, hogy a haszon a termelőnek jussQn“. Ismertető szavai végén kijelentette, hogy a szövetkezetei minden körülmények közt megcsinálja, mert arra az értékesítés szempontjából feltétlen szükség van. A termelők és a szövetkezet iránt érdeklődők egy hét múlva ismét egybegyűltek a megyeháza közgyűlési termében, hogy megalakítsák a szövetkezetei. A megalakulás meg is történt és az alakuló közgyűlés az igazgatóság tagjaivá Almásy Denise grófnőt, Görgényi Ferencet, Keller Jenőt, Medovarszky Mátyást, Matusek Györgyöt, vitéz Orsovay Alajost, Szabó Árpádot, vitéz Tar Antalt és Titz Reinhardtot, mig a felügyelő bizottság tagjaivá Schneider Mátyást, Sándor Dénest és Japport Józsefet választotta meg. Az igazgatóság pedig egyhangu lelkesedéssel Almásy Denise grófnőt választotta meg elnökké. Nemsokkal a megalakulás után az igazgatóság beadvánnyal fordult a város vezetőségéhez, amelyben kérte, hogy az úgynevezett Bika-akol telkéből engedjen át egy 184 négyszögöles területet a szilvaaszaló-kemence (A „Békés“ munkatársától.) Hétfőn délelőtt a piacáthelyezés kérdésében érdekelt, tehát a város számottevő kereskedőinek legnagyobb része memorandumot adott át a főispánnak és támogatását kérte ahhoz, hogy a piac a mai helyén maradjon Ez, a memorandum egész rövid és nem foglalkozik behatóan azokkal a szempontokkal, amelyekkel az áthelyezés szükségét unos-untalan indokolni szokták. Ezekről az indokokról tulajdonképen nincs is sok beszélni való. A mai piac szűk volta és a közlekedés rendes lebonyolításának biztosítása mondva csinált ürügyek, amibe egyszerűen belelovalták magukat azok. akik jóhiszeműen foglalnak állást az áthelyezés szükégessége mellett, akik pedig jobb tudomásuk ellenére agitálnak a Kossuth - téri piac mellett, azok a mai állapotok fen- tartásával meg akarják obstruálni ezt a kérdést, hogy ezzel a maguk táborába hajtsák a város elégedetlen és türelmét vesztett közönségét. céljaira. A város a telek egy részét át is adta. A napokban aztán a fiatal szövetkezet életében ha nem is döntő fordulatot jelentő, de mindenesetre váratlan és figyelemreméltó esemény történt. A szövetkezet elnöke, Almásy Denise grófnő ugyanis lemon* dott elnöki tisztségéről s erről az arra illetékeseket hír szerint már írásban is értesítette. Nem tudjuk, az igazgatóságnak mi ebben a kérdésben az álláspontja. Maga a szövetkezet életrehivója, vitéz Márki Barna dr. alispán is szabadságon van s igy tőle sem kaphattunk felvilágosítást. Reméljük azonban, hogy a szövetkezet, bár Almásy Denise grófnő értékes és lelkes egyéniségének elvesztése érzékenyen érinti, nem áll meg a megkezdett utón s be fogja tölteni azt a fontos szerepet, amelyre úgy Gyula város, mint az egész vármegye gazdasági életében hivatva van. Legértékesebb garancia erre vitéz Márki Barna dr. alispán személye és lelke sedése, aki az alakuló értekezleten a következőket mondta : ,Ha nem menne ngy az értékesítés amint szükséges, ngy annak én magam nézek utána, mert a gyümölcstermelés és értékesítés nekem szívügyem"! Reméljük, ez a személyi kérdés rövidesen elintéződik s az aszalók építése megindul, annyival is inkább, mert erősen közeledik a szilvaérés ideje. A közegészségi szempont volna az egyetlen, ami csakugyan meggondolást követel, de ha ez a meggondolás csak kicsit is foglalkozik alaposan ezzel a kérdéssel, meg kell állapítani, hogy a közegészségügy érdeke egyenesen azt követeli, hogy a piac mai helyén maradjon. Hiszen épen ez a súlyos szempont vezette pár év előtt a képviselőtestületi közgyűlést, amikor nagy anyagi áldozattal betonburkolattal látta el a Harruckern-teret s ezért kínálja magát az ő kockaköves kocsiutjával és ugyancsak drága pénzen kiszélesített gyalogjárójával a Városház-utca. Ez olyan megfelelő helye ebből a szempontból a piacnak, hogy ennél jobb már csak egy vásárcsarnok lehetne. Nyújtja ezt mai állapotában a Kossuth-tér ? — De a tejet és a tejfölt a földre rakják ki a milimárik mondja az örökösen gáncsoskodó Kossuth-téri Csakazértis. Ez mégis csak tűrhetetlen ! ? Ez csakugyan tűrhetetlen, mondjuk mi is, de hát miért van ez igy ? Miért nem juA piac-kérdésben rossz űrügy közegészségügyi okokra hivatkozni \ mai piactér kitünően megfelel céljának, csak akarni kell
