Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-06-26 / 145. szám
ütyula, fi $1116 Junius 26 LXVfll. évfolyam 145. szám. Péntek Befizetési árak : iegyeáévre : 4 P 50 fillér Így hóra : . 1 P 50 fillér fidéfere : . í P 80 fillér í'-kfletési díj eltre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP ''iÉ.erkesztöség, kiadóhivatal Gyulán. Városház-utca 7. sz. tlobay .Táltos könyvkeresk^ dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté sendök. — Kéziratok nera adatnak vissza. Egy szám ára $ fillér Felelős szerkesztő; DOBAYFERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Á népszövetség reformja Az európai és a világpolitikai helyzetet Géniben változatlanul nyugtalannak és kialakulatlannak tartják. A váratlan és hatalmas olasz győzelem és Anglia habozó magatartása által kiváltott zavar és bizony- ta anság tovább tart és nem hiszik azt sem, hogy a júniusi rendkívüli tanácson sikerülne liquidálni a keletafrikai háború politikai következményeit és áttérni az európai kérdésekre. Pillanatnyilag valószínűbb, hogy a nyár, folyamán, diplomáciai jegyzékváltasok és bizalmas tárgyalások során, a közben eltelt idő felejttető segítségével találnak majd olyan megoldást, ami megengedné, hogy napirendre térjenek Abesszínia sorsa felett. Anglia alkalmasint a .Népszövetség mostani szervezetére próbálja majd a fele lösséget tolni, amiből nem következik szükségképen, hogy egyhamar reformálni fogják a Népszövetséget, bármennyire is hangoztatják most, hogy az egyedüli kivezető ut a mostani lehetetlen nemzetközi állapotokból egy mélyreható reform volna. A májusi tanács alatt Genfben időző állmmférfiak közül a hét semleges ország képviselője foglalkozott a reform gondolatával. Uj eszmék nem merültek tel és semmiféle pozitiv eredményre nem jutottak. Motta, Svájc külügyminisztere a szankciós politika ellen szállt sikra. Valamennyi semleges államot az az elvi kérdés foglalalkoz- tatta, hogy össze lehet-e egyeztetni semlegességüket a Népszövetség Egyezményokmányában lefektetett kötelezettségekkel. Általában arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez nem lehetséges. A maguk részéről azonban semmiféle indítvánnyal nem álltak elő. A nagyhatalmaktól, elsősorban Angliától, vártak volna kezdeményezést, de Eden terv nélkül jött Genfbe és azt remélte, hogy a semlegeseknek a Tanács összejöveteleit megelőző tárgyalásain kialakul valamilyen közös irány, amit esetleg a magáévá tehet. Így kölcsönösen csalódtak egymás találékonyságában és végül is az egész kérdés- komplexumot elnapolták. Munch dán külügyminiszter előbb deinentált, majd hivatalo san is közzétett nyilatkozatában leszögezte, hogy a skandináv államok egy darabig még hajlandók várni, de ha érdemlegesen nem nyúlnak a Népszövetség alapvető prob léniáihoz, úgy további népszövetségi politikájukat saját országukban szigorú revízió alá kell venniök. Ugyanis nem hajlandók még egyszer áldozatok árán a nagyhatalmak érdekeit szolgálni. A reformtervek két ellentétes irányt mutatnak, mint a Népszövetség megalakulása óta állandóan. Anglia mintha visszatérne —- a keletafrikai kudarcon okulva — a hagyományos angolszász felfogáshoz és inkább lázitani, mintsem erősíteni szeretné a kollektiv kötelezettségeket. Addig azonban, amig az angol hadierők megfelelő újjászervezése- és modernizálása meg nem történt, a tőéiv az angol közvélemény előtt továbbra is a kollektivitás érdekében vállalt kötelezettségek maradnak. Ez az érv Franciaország felé is szól, mert sokak szerint Anglia az alapjában szívesen soha nem látott olasz-francia barát ságot a mostani baloldali Franciaország segítségével szeretné a maga érdekeinek megfelelően gyengíteni. A népszövetségi reform gondolata Franciaországban nem rokonszenves és amennybien rá kerülne a sor, alkalmasint a hagyományos angolszász felfogással ellentétes irányt képviselné a francia kor(A „Békés“ tudósítója jelenti.) A felsőház szerdai ülésén több nagyfontosságu beszéd hangzott el a kormány tagjai részéről. Lázár Andor igazságügyminiszter beszéde bevezető részében a jogalkotások kérdésével foglalkozott, majd elismeréssel emlékezett meg a bíróságok munkájáról. A sajtó-szabadságról a következőket mondta : — Sokat támadják a sajtót és intézkedéseket követelnek ellene. Én már a képviselőházban kijelentettem, hogy a sajtószabadság hive vagyok. Sajtószabadság alatt értem azonban a vélemény-nyilvánítás szabadságát, nem pedig a magtörtént események olyan előadását, amely nem felel meg a valóságnak. Az igazságügyminiszter után vitéz Kozma Miklós belügyminiszter beszélt, közölte, hogy a belügyi tárca költségvetése a népegészségügyi és szociális kiadások terén mintegy másfél millió pengővel emelkedett. A rendőrség létszámát 800’, a csendőrségét pedig 300 fővel kívánja szaporítani. A Zöldkereszt mozgalmát a belügyminisztérium hatáskörébe kerülő - óvodák körében igyekszik lebonyolítani, amelyeket modern napközi otthonná fejleszt a belügyi kormány. Ezidösze- rint 40.000 elhagyott gyermeket tartanak nyilván. Ez a borzalmas szám azt jelenti, hogy nagyon sok gyermeket nyilvánítanak elhagyottnak, mert a szülő, akinek munkába kell menni, nem tud mit csinálni gyermekével. Ha az óvodák áttalakulnak napközi otthonokká, a szülő reggeltől estig dolgozhat, ha gyermekét beadja a napközi otthonba, ahol ellátást fog kapni. Ettől az intézkedéstől az elhagyottá nyilvánított gyermekek kérdésének megoldását várom. Az idei termés olyannak ígérkezik, hogy olyan szabású támogatási akciókra, mint amilyeneket a kormány tavaly végzett, az idén nem kerül sor. Erélyesen megcáfolta ezután azokat a vádakat, amelyek szerint a kormány az autonómiák visszafejlesztésére törekednék. Az autonómia lényege — mondotta — a közhatalom gyakorlásában való részvétel, ehhez a kormány nem akar hozzányúlni, ellenben állami feladat az ellenőrzés és a szakkérdések irányítása. A kormánynak nem volt, nincs és nem lesz szándékában más irányt követni, mint amit most kifejtettem. A belügyminiszter beszéde és a hozzászólások után Hóman Bálint kultuszminiszter ismertette a tárcája különféle kérdéseit. Kömány, vagyis a hagyományos francia irányt, nemzetközi hadsereggel, regionális szerződésekkel, a katonai szankcióknak minél auto- matikusabbá tételével és minden evolúciós törekvés elfojtásával, ilyen értelemben nyilatkozott a kisentente nevében Titulescu is legutóbb Párisban és ezt a felfogást támogatja Oroszország is. zölte, hogy beruházásokra közel másfélmillió' pengőt fordítanak. Az analfabétizmus terén nagy javulás mutatkozik, mert a legfiatalabb nemzedéknek már csak két százaléka nem tud írni és olvasni. Rámutatott, hogy az intellektuális pályákra alkalmatlan, tehetségtelen gyermekek tömeges beengedése helytelen s ezért már a középiskolák alsóbb osztályaiban erősebb szelekció érvényesül. Tul- sokan mennek a. tanítónői pályára s ezért uj leányiskola-típust akar létesíteni, ami gazdasági pályára tereli a fiatal leány-nemzedéket. A továbbiakban a felekezeti tanítóság problémáival foglalkozott, kijelentvén, hogy a kormány minden igyekezete arra irányul, hogy a tanítóság értékes rétegének megélhetését, munkája értékének megfelelően biztosítsa. A felsőházban, mondta, szóvátették a darányi tanító ezerféle módon megcáfolt esetét. Ez a politikai rémdráma a bíróság elé ment, mert az illető tanítónak felhatalmazást adtam, hogy rágalmazásért beperelje a képletes királyakasztás hírét közlő estilapot. A kultuszminiszter után Eabinyi Tihamér pénzügyminiszter a költségvetéssel foglalkozott. reá mutatva, hogy a deficitmentességnek nagy fontosságot tulajdonit és az igen kívánatos is volna, azonban mulasztna- tatlan szükségleteket kell kielégíteni. A költségvetésben jelentkező kiadástöbblet részben elháríthatatlan, részben bevételt jelentő tételekből adódik. Megállapította, hogy a magyar vasutak személytarifája világviszony- I latban egyike a legolcsóbbaknak, majd rá mutatott arra, hogy ha a tizenkétmillió? deficittel dolgozó államvasuti gépgyárat bezárnák. akkor ez a 12 millió régi adósságokra és nyugdijakra menne el. igy azonban 10 ezer munkácsalád kenyerét lehet biztosítani. Bejelentette, hogy az egyszoba-kony- hás házak házadóját a kormány eltörölte, utóbb pedig ezt a házadómentességet kiterjesztette a szegény ipari munkát végzőkre is. A gazdaadósságok rendezése kétségtelen javulást eredményezett. Bornemissza Géza iparügyi miniszter beszédében rámutatott arra, hogy a mező- gazdaság már nem tud elegendő kenyeret adni a vidéki munkásságnak. Ezért arra törekszik, hogy vidéken gyártelepeket létesítsenek. Szolnokon máris felépült a papírgyár, Szentgotthárdon a selyemgyár, Péten a szénkéneggyár. ahol pedig nincs gyáripari üzem. ott a kézműipar és a háziipar fejlesztésével támogatja a kormány a lakosságot. A kormány mindent elkövet, hogy a minimális búzaár megmaradjon
