Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-06-07 / 130. szám

LXVili. évfolyam 130. szám. Vasárnap Gyula, 1036 Junius ? Eíöfleetési árak Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér íirdetégi díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Sc-erkee/Jöség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobaj János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté zendök. — Kéziratok ne® adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap A népvezér a nép ellen nyal gondolkodóba ejti a derék, küzdelmeiben férfiasán kitartó mezőgazdasági munkásokat s közelebb viszi őket ahoz a felismeréshez, hogy nem hangzatos pártjelszavak, nem népvezérek és azok megejtő szólamai mögött él az ön­zetlenül aggódó magyartestvéri szeretet, hanem az alkotó politika komoly és csendes munkásainak szivében. Szombaton délelőtt történt meg a Márialalvai napközi otthon alapkő-letétele Hozzá vagyunk már szokva ahoz. hogy a független kisgazdapárt meglepetésekkel szolgáljon. Alkalmunk volt hallani például, amikor a vezéri tenor a kripta ária dühös fortéjából a közös ellenzéki front esábdalá- nak megejtő fuvolahangjává változott. Alkal­munk volt továbbá abban is gyönyörködni, amikor az egykori Eme-vezér testvéri össze­fogásban hirdette a népi üdvösség hajnalha­sadását és az ellenzékiség egyedül üdvözítő mivoltát a liberalizmus élharcosával. És amint meglepetésekkel szolgálnak a főbenjárók, akként szolgálnak a lejebb való vezérek is, úgy, amint az az alábbiakban következik. B. Szabó István, a független kisgazda- és munkáspárt békési vezére a párt hivatalos lapjába a napokban kéthasábos cikket irt s a cikkben többek között a következőket állapí­totta meg: „Ezekre (az ipari gépekre) szükség van, hogy tömegesen és olcsón termeljenek s ugyanakkor miattuk a kisiparosság ezrei tengődnek kenyér nélkül.“ Az ember azt hinné, hogy aki ezeket irta, az a kenyér nélkül tengődök ezreinek gondját-baját éjjel­nappal a szivén viseli s tiltakozó szavát mindenkor felemeli, amikor újabb ezrek ke­nyerét fenyegeti veszedelem. Ám a független kisgazda- és munkás­párt békési vezére elmulaszt szünet nélkül következetes lenni s igy történhetett meg, hogy amikor a megyegyíilésen az aratógépek használatának korlátozására vonatkozó sza­bályrendeletet tárgyalták, felállt és az ezrek kenyerének védelmére szánt rendelet ellen tiltakozó szót emelt. Mindenki élénken cso­dálkozott a szavakon, mert hiszen furcsán is hangzottak azok annak a szájából, aki oda­haza „munkástestvéreim“-nek aposztrofálja hí­veit. Különös volt, hogy munkástestvéreit nem vette védelembe az aratógépek ellen, amely gépek pedig, ha nem ügyelnek rájuk, épp úgy elveszik a munkástestvérek kenye­rét, mint az ipari gépek a kisiparosság ez­reiét. Nem kellett neki a megszorítást tar­talmazó szabályrendelet, vagyis hogy csak az arathasson géppel, aki minden 12 hold föld után egy-egy aratómunkást is szerződ­tetett. Nem kellett neki az a szabályrendelet, amely a gazdák érdekeit összhangba hozva a munkásságéval, az aranyigazság középút ján halad. A főispán, aki a vármegye ügyeit olyan nagy körültekintéssel és szociális sze­retettel intézi, ákit pedig népvezéri ambíciók sem fütenek, mennyivel más hangon beszélt erről a komoly problémáról, úgy a maga, mint a kormány törekvéseinek és szellemének megfelelően. Mennyivel közelebb állt ő és áll, amit képvisel, a kormány, a munkástest­vérekhez s ügyük, ezreik kenyérügye, minden hangoskodás nélkül is mennyivel inkább szív­ügye, mint annak a népvezérnek is, aki az arátógépek korlátlan használata mellett szállt síkra a megyegyíilésen. A független kisgazdapárti mozgalom békési vezérének állásfoglalása1 minden bizony­(A „ Békés11 munkatársától.) Mint is­meretes, a gyulai katolikus egyesületek és hivek elhatározták, hogy báró Apor Vilmos dr. apátplébános nevével, pappászentelésének 20-ik évfordulóján, napközi otthont létesíte­nek Máriafalván. A napközi otthon gondo­lata mindenütt a legnagyobb megértéssel találkozott, úgyhogy a gyűjtés és önkéntes adományok révén a Sarkadi ut. 14 szám alatti telket a rajtalevő házzal 920 pengőért rövidesen megvásárolhatták. Mivel azonban a megvásárolt ház nem volt alkalmas az ott­hon megfelelő elhelyezésére, le kellett bon­tani s helyébe újat kell építeni. Az épités természetesen újabb költségeket jelentett, miért is gyűjtés indult a hiányzó összeg elő­teremtésére. Tekintettel arra, hogy a nap­közi otthon felállítása általános érdek, a város vezetősége az egyesületek kérelmére indítványt terjesztett a képviselőtestület elé s kérte, hogy munkadij és természetbeni hozzájárulás formájában kétezer pengő erejé­ig a város is siessen segítségére a nemes- szándékú akciónak. A képviselőtestület egy­hangúan megszavazta a segélyt s igy lehe­tővé vált, hogy a lebontott ház helyén szer­dán már meg is kezdjék az építkezést. Az építkezést az inségmunka keretében végzik el, ami a városnak körülbelül másfélezer pengő készpénzkiadást jelent. Ad azonkívül 35.000 vályogot is. Az otthon alapkő-letétele szombaton délelőtt történt meg, amelyen az egyház részéről báró Apor Vilmos dr. apátplébános, a katolikus egyesületek részéről Kaufmann Ödönné és Tanczik Lajos, mig a város ré­széről Szentes Károly főjegyző jelent meg. Az alapkőben, rozsdamentes cinlemez-tokban, okiratot helyeztek el, amely okirat az otthon létesítésének krónikáját foglalja ma­(A „Békés“ munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt a szikfüvirág-száritással kap­csolatosan megemlékeztünk Reisner Emil mérnöknek arról a találmányáról, amely speciális és az áru-minőség szempontjából a legmegfelelőbb módon tudja a vizet kivona­tolni a viztelenitésre kerülő anyagból. Ezt a „dehydrálasi“ szisztémát Reisnerék tej por készítésére is felhasználják. A tej­ből 35 fokos hőmérsékleten kivonják a vizet, úgyhogy a tej teljes tápérteket jelentő anyagai por alakjában maradnak vissza. gában. A krónika a következő szavakkal zárul: „Miután mindezen adatokat feljegyeztük, hálát adunk az Ur Jézusnak, hogy a Nap­közi Otthon áldásos gondolatát a napjaink­ban levő nagy Ínségben, ezer sebtől vérző csonka Magyarországunk eme trianoni határ­menti városkájában, a nehéz gazdasági viszo­nyok között is, az Ő szent kegyelméből va­lóra válthattuk. Istenbe vetett törhetetlen bizalommal reméljük, hogy a megpróbáltatások elmúl­tával s mielőbb újra a dicsőséges Nagy Magyarország szivében, a „Báró Apor Vil­mos Napközi Otthon“ mindenkor közmegelé­gedésre szolgálhatja az itteni, máriafalvai, nagy nyomorúságban élő embertársaink testi, lelki javát, az Ur Jézus tetszése szerint és az ő szent nevének nagyobb dicsőségére!“ A város vezetőségének az a terve, hogy az otthont 20-ig felépiti. Ugyanis már a tetőszerkezet is elkészült, úgyhogy a még július elsejéig hátralevő három hét alatt, hacsak valami nagyon kedvezőtlen időjárás közbe nem jön, el is készülnek az építke­zéssel. Sajnos, a berendezés költségeire még most sincs meg a teljes fedezet. Mintegy 700 pengő még mindig hiányzik, remélhető azonban, hogy a hivek továbbra is adakoz­nak, mint ahogy a napokban is 100 pengőt juttatott az otthon céljaira egy magát meg­nevezni nem akaró, buzgó hive az egyház­nak. Kívánatos is, hogy a felebaráti szeretet érzésétől áthatott hivek helyzetükhöz illő adománnyal továbbra is segitsék a mozgal­mat, hogy a napközi otthon mielőbb meg­nyithassa kapuit a máriafalvai gyermekek előtt. A 35 fokon való dehydrálás azt jelenti, hogy a tej nyers állapotban marad, olyannyira, hogy a tejporból még aludtejet is lehet ké­szíteni. A tejpor, ha nincs is teljesen lég­mentesen, konzerv formájában lezárva, fél évig tartható el, légmentes zárás esetén azonban évekig is eláll. A tejpor készítését napi 1000 liter tejjel kezdte meg a vállalat, ezt a mennyi­séget azonban sikerült fokozatosan felemelni, úgyhogy ma már napi 5000 liter tejet dol­goznak te! a telepen. A gyulai tej Egyptomban Rövidesen napi 12 ezer liter tejet fog feldolgozni a Reisner-féle Dehydro-vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom