Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-05-15 / 112. szám

LXVIII. évfolyam 112. szám. Péntek Gyula, lí>36 május 15 ElilliKetésü árak Neeyedóvre : 4 P 50 fillér ügy hóra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér “'rdelési díj **lör»* flwteiMlft. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal1 Gyulái), Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereske­dése, hova a láp szelleme részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek infcé- zendök. — Kéziratok nera átlátnák vissza. Egyes szánt ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap. A magyar parasztság egy részét ismét létrának akarják felhasználni némelyek ahoz, hogy a hatalom polcára jussanak. Ismét balekot akarnak csinálni a magyar paraszt­ból azok, akik ismerik jólelkii hiszékenységét és nem átallanak visszaélni vele. Ismét azt harsogják a fülébe Pesten és vidéken, hogy ő a cél és a fundámentum, közben pedig nem tekintik egyébnek, mint eszköznek szemben István bácsinak és gazd- uramnak. háta megett pedig buta parasztnak ne­vezvén. Ő a fundámentum, mondják neki és valóban fundámentum ö. de fundámentuma főként politikai exisztenciájuknak és hatalmi váraiknak. Fundámen­tum, amely, mint az anyatöld, szelíden tűri, hogy ráépítsenek, hogy kihasználják, hogy amikor király­nak mondják, szolgább legyen a rabszolgánál. JÉs kábítják mindenféle Ígéretekkel és nagyhangú kri­tikákkal, konokul ismételvén a fülébe, hogy akik most ügyeit viszik, sem a határokon belől, sem a külső országokban nem jól sáfárkodnak a rájuk ruházott hatalommal. Állítják az egyezmény érde­kében tett római útról, hogy az csak külügyi ki­ruccanás és minden valótlant állítanak, ami csak hasznára lehet a pártpolitikai machievellizmusnak. Eckhardt Tibor, aki legutóbbi beszédében nem átallotta azt moudani, hogy már a képviselőim első ülésén olyan terrorisztikus hangulat nyilvá­nült meg a Nép részéről, hogy a második ülésre már revolverrel a zsebében ment el, nem bánva, hogy ezzel a kijelentésével a magyar törvényhozás házáról a balkáni attitűd lehetőségét tételezi fel, a hatalomért való törtetésében odáig ment, hogy mégjazokkal is hajlandó szövetkezni, akiknek nem is távoli elvbarátai pontosan az ellenkezőjét hir­detik a nemzeti eszméknek. Ezek szerint a magyar­ságára büszke paraszt, aki szive fölött ezüstösen csengő medáliákkal jött meg a világégés poklából, egy táborba tartozik majd honmentő vezérei jó­voltából azokkal, akik ezeket a medáliákat csak sajnálattal, hazaszeretettől lángoló lelkűket pedig csak szánalommal tudják nézni. Különös és veszé­lyes vállalkozás olyan politikai küzdelembe bele­vinni a magyar parasztságot, amely küzdelem a számára csak veszteséget, ideáljai lerombolását és csak kiábrándulást hozhat, ügy látszik, az ellen­zék még arra is hajlandó, hogy a nemzetköziség­ének a magyar parasztság árán szarvat növesszen, akkoracselekedvén ezt, amikor pedig éppen arra volna szükség, hogy a nacionalizmus gondolatában eggyéforrjon. Titkos választójogot reklamálnak, jóllehet a titkos választójog megalkossa benne van a kormány munkaprogramjában, s követelnek nagy hangon sok minden olyat, amit a kormány amúgy is megcsinálna, vagy pedig amit a mai súlyos helyzetben senki sem tudna megvalósítani. A cél nagyon is világos: bomlasztani, ágálni, ígérgetni és hangoskodni. Abból sem csinálván gondot, ha a nagy kormánybuktató szónoklat egyik mondata agyon is üti a másikat. A Rákóczi-uti nagyteremben ugyanis, mint rendesen, a diktatú­ráról is szó esett s Eckhardt Tibor azt mondta a beszéde ezen részének elején, hogy a „diktatúra veszélye teljesen lefokozódott“, kijelentvén ezt azért, hogy azt, mint pártja munkájának sikerét tüntet­hesse fel, javaslatai végén azonban már ismét nagy diktatúra-veszélyről beszélt, hogy annak leküzdé­sére hangzatos felhívást intézhessen a hon minden polgárához. A diktatúra taglalása után a régi re­cept szerint a szirénahang következett azok felé, akik a „magyar fiatalság széles tömegeit r pre­zentálják“, valamint a „parlament nagyon sok őszinte, fiatal reformere“ felé. A hatalmas párt, amely, ha akarná, még az égboltozatot is össze tudná roppantam, ezek szerint tehát mégsem va­lami nagyon erős s bár annak idején egy egyszerű piros bársonyszék lábai is meg tudták volna erő­síteni, most meg még a vörös lobogó gárdájának szövetsége sem tudja győzelmessé tenni. A magyar ember meg szokta nézni, kivel cimborái, kivel fii •egy nótát és kivel ül le egy asztalhoz. Aki nem gusztusa szerint való, attól elfordul, büszke lévén (A „Békés“ tudósítóija jelenti.) A kép­viselőház szerdai ülése iránt igen nagy ér­deklődés nyilvánult meg s a nagy számban megjelent képviselőkön kívül ott volt az ülés megnyitásakor a kormány valamennyi tagja. A,z ülést négy óra után Sztranyavszky Sándor elnök nyitotta meg. — Mielőtt a napirend tárgyalására át­térnénk — mondotta Sztranyavszky Sándor —a házszabályok 129. §-ának 3-ik bekez­dése alapján kötelességszerü javaslatot kí­vánok tenni a Háznak. (Halljuk! Halljuk!) A május 12-én megjelent egyes hírlapok köz­leménye szerint Eckhardt Tibor . .. Vitéz Csicsery Róna István : Levele és kiveie ! (Zaj balról) Sztranyavszky Sándor elnök : . . . május 11-én a Független Kisgazdapárt nagyvá­lasztmányi ülésén Eckhardt többek között a következő és általa később meg nem cá­folt kijelentéseket tette : »Ebből a helyzetből le kellett vonnunk a következtetéseket s az adott helyzetben annál könnyebb volt ez elhatározáshoz jutni, mert amikor az uj parlament összeült, ebben a parlamentben nem egy parlamenti atmosz­féra, hanem a parlamenti pincének az at­moszférája csapott fel. A gomblyukában párt­jelvénnyel ülő pártelnöke a képviselőház nak . .. Felkiáltások jobbról: Éljen Sztranyavszky Sándor! Sztranyavszky Sándor: . . . azzal kezdte a maga működését, hogy az erőszakos vá­lasztások ellen való tiltakozásunkat is lehe­tetlenné akarta tenni és a parlamentben olyan terrorisztikus hangok jelentkeztek az első ülésen, hogy én a második üiésre már minden támadásra felkészülve, revolverrel a zsebemben mentem el:» Sztranyavszky Sándor : Miután Eckhardt Tibor idézett kijelentései kimeríteni látsza­nak az 1914-ik évi 41-ik törvénycikk első és második paragrafusaiba ütköző és a har­madik szakasz második bekezdésének máso­dik pontja szerint minősülő — a magyar ahoz, hogy céljai érdekében felrúgja a becsületét önmaga előtt. Vezérei válogatás nélküli szövetke­zése minden bizonnyal gondolkodásra készteti s- közelebb viszi a megismeréshez. ‘Rájön, bogy a parasztság a hangoskodóknál csak jelszó és esz­köz, s akik más elveket vallanak mint ö, azok lobogója alatt nincs mit keresnie. Gömbös Gyula, igaz, kevesebbet beszél, de viszont többet cselek­szik a magyar parasztságért. Aki tehát tuliát a pártpolitika ravaszságán, ann ik mögötte, vele egy táborban a helye. N. G.. országgyűlés képviselőháza sérelmére elkö­vetett rágalmazás, illetve becsületsértés tény- álladékát, (ügy van !) (ügy van ! — jobb felől.) az 1914-ik évi 41-ik törvénycikk 8-i.k paragrafusa 1-ső bekezdésének 1-ső pontja alapján tisztelettel javasolom, méltóztassék felhatalmazást adui a királyi ügyészségnek arra, hogy az Eckhardt Tibor által a ma­gyar országgyűlés képviselőháza sérelmére állítólag elkövetett rágalmazás, illetve becsü­letsértés vétségének megtorlása végett a bűnvádi eljárást hivatalból szorgalmazza. Méltóztatnak a kért felhatalmazást megadni­A Ház a felhatalmazást megadta. Az elnök ezután közölte, hogy a bel­ügyminiszter kíván szólani. Amikor a minisz­ter szólásra emelkedett, a jobboldalon és a középen percekig tartó tapssal fogadták és perceken keresztül hangzott a kiáltás : — Éljen a kormány ! — Éljen Gömbös Gyula ! — Éljen Kozma Miklós 1 Kozma Miklós belügyminiszter: Külön­böző sajtóorgánumokból értesültünk arról a nyilatkozatról, amelyet Eckhardt Tibor a Független Kisgazdapárt választmányában tett és amely nyilatkozat folyamán a jelenleg beteg miniszterelnök személye és politikája ellen súlyos támadást intézett. Ezzel a tá­madással a Nemzeti Egység Pártja foglal­kozni kiván. A támadásnak egyébként mind a hangját, mind a lényegét Csík Józsel a párt nevében visszautasította és felesleges hangsúlyoznom, hogy a kormány minden •tagja a párt állásfoglalását a leghatározot­tabban magáévá teszi. Ezen az egységes állásfoglaláson túlmenően reflektálni kívánok Eckhardt Tibor nyilatkozatának ama kijelen­tésére, amely a következőképpen hangzott (olvassa): „A bomlás kikezdte már a legfelsőbb adminisztrációt is, a kormányban nincs egy­ség, a kormány tagjai közül többen állnak a miniszterelnökkel szemben. A miniszterelnök kiruccant külpolitikai térre, vagy a belpoli. Bűnvádi feljelentés Eckhardt ellen Kozma Miklós belügyminiszter energikusan utasította vissza a Független Kisgazdapárt vezérének vádjait

Next

/
Oldalképek
Tartalom