Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-03-28 / 73. szám
2 BÉKÉS 1936 március 28 viselőtestület tagjainak. Semmiféle befogást nem akar és nem is akart érvényesíteni, tendenciózus koholmány tehát a lapnak az az állítása, hogy a párt állásfoglalásával szemben, kizárólag, hogy politikai érdemeket jutalmazzon, a közérdek rovására akarta befolyását érvényesíteni. — Éppen ezért erről a helyről is felHenri Pozzi, a világhírű francia publicista, akinek a „Háború visszatér“ című könyvét a múlt évben elkobozták a kisántánt államaiban, most ismét szenzációs tartalmú könyvvel lepte meg a párisi könyvpiacot. „Bűnösök“ címmel jelent meg az elmúlt napokban uj könyve, amelyben figyelmezteti hazáját, Franciaországot, hogy veszedelmesen helytelen politikát folytat Középeurópában. Számtalan adattal, alapos felkészültséggel, megdönthetetlen logikával bizonyítja, hogy a trianoni béke erőszakos fenntartása csak egy ifjabb bábomhoz vezethet, amelyben a francia százezrek ismét szláv érdekekért fognak vérezni. Drámai párhuzamot von az 1914 előtti és a mostani szláv politika között és mindenre kiterjedő részletességgel mutat rá arra, hogy Franciaország épugy, mint 1914-ben, most is a pánszlávizmus szolgálatába szegődött, anélkül, hogy ebből a nemzetnek haszna lenne. A lepénzelt francia sajtó. Megdöbbentő aktokat sorol fel a pánszlávizmus vesztegető politikai rendszeréről és pontos kimutatásban sorolja fel azokat a francia lapokat, újságírókat és politikusokat, akik régebben a cári birodalomtól, majd napjainkban a cseh, román és szerb kormányoktól súlyos vesztegetési összegeket vettek fel. így például megírja, hogy Yesnics, Trumbics és Pasics szerb államférfiak a béke- tárgyalások folyamán 10 milliót osztottak szét. Ebből 3 milliót kapott a „Temps“ és a„ L Agence des Balkan“ azért, hogy támogassák Belgrádnak Fiúméra és a dalmát szigetekre támasztott igényét. 1915-ben a szerb „Fekete kéz“ Szerbiába, mint egységes államtömbbe akarta olvasztani mindazokat a szláv és nem szláv területeket, amelyek az Adria közepétől Magyarország közepéig húzódtak. A háború alatt ennek a tervnek a propagálásáért a ,,Temps“ 1 millió, a „Journal des Debats“ 200.000, a „Figaro“ 100.000, négy reggeli lap egyenként 75.000 frankot, Charles Humbert a Meuse-kerület szenátora és a „Journal“ igazgatója 50.000 frankot, a „Gaulois“ kérem a képviselőtestület Nemzeti Egységhez tartozó tagjait, hogy a tisztújító közgyűlésen teljes számban jelenjenek meg s egységesen támogassák a város által ajánlott jelölteket, nehogy a szavazatok szétforgácsolódjanak és a város álláspontja a közérdek rovására sérelmet szenvedjen. 30.000 és végül a „Radical“ 20.000 frankot kapott. Bátran lehettek bőkezűek — írja Henri Pozzi —, hiszen a kiosztott veszteségi ösz- szegeket levonták abból az alapból, amelyet a francia kincstár a szerb kormány rendelkezésére bocsátott a menekültek, árvák és hadifoglyok segélyezésére . . . A magyar revíziós törekvések. Külön fejezetben foglalkozik Pozzi a magyar revíziós törekvésekkel. Azt Írja. hogy maga Massaryk is sajnálatát fejezte ki Benes erőszakos győzelme miatt és állandóan hangoztatta a revízió szükségességét. Idézi is Massaryknak egy nyilatkozatát, amelyet 1930 augusztusában tett Poison Newman - nak a „The XX Th. Century“ cimü nagy angol szemle főszerkesztőjének. Ennek egyik érdekes mondata igy hangzik: „Nagyon hajlandó vagyok a határok revíziójára, Magyar- ország javára." Legérdekesebb történelmi tény — állapítja meg Pozzi. — hogy maga a szenátus is megtagadta 1921 julius 11-én a trianoni szerződés végleges jóváhagyását. Jouvenel, Lamarzelle, Bourgois tábornok és Monzie felvilágosításai után a komoly politikai körök fel voltak háborodva. Margaure, Lenail, Paul Boncourt. sőt maga az előadó Dánielou június 7-én egyenesen megvádolták a képviselőházat a trianoni határozatok miatt. A szenátus végül is úgy határozott, hogy csak azzal a feltétellel fogadja el a trianoni szerződést, ha a kormány felülvizsgáltatja a bejelentett tévedéseket és igazságtalanságokat. Ezt a kötelezettséget azonban, amely a szenátus jóváhagyásának feltétele volt, nem teljesítették soha! Jogszerint tehát ebből az következik, hogy a trianoni szerződést még ma sem szentesítette Franciaország. A Quai d’Orsay ígéretei A Millerand-féle kísérőlevél vitáját is lezárja Pozzi azzal, hogy 1920 junius 24-én Paléologue, a francia külügyminisztérium akkori főtitkára hivatalos jegyzéket intézett Magyarországhoz, amelyben Millerand kísérőlevelének szellemében megerősítette a revíziós kijelentéseket. Amikor pedig ez a hivatalos jegyzék elhagyta a francia külügyminisztériumot, — a francia kormány elnöke és külügyminisztere Millerand volt. Amikor 1920 junius 24-én a vörös hadsereg Varsó előtt állott, nemcsak, hogy napirendre került a jegyzék, hanem azt Fouchet francia főmegbizott ki is egészítette. Franciaország ugyanis mindenáron meg akarta akadályozni a vörösök győzelmét és esetleges előnyomulását. Különösen, amikor arról értesült. hogy a csehek szabad átvonulást ígértek a szovjet-hadaknak. Ekkor a francia kormány megbízásából Fouchet főmegbizott nemcsak, hogy megerősítette és vállalta kormánya megbízásából a jegyzékben foglaltakat. hanem a Lengyelországnak nyújtandó segítség ellenében megígérte a Ruténföld és Szlovákia visszacsatolását is. Tizenöt év óta — jegyzi meg Pozzi — a Quai d'Orsay minden külügyminisztere nagyon jól ismeri ezeket a jegyzékeket. És mindegyik tud az Ígéretekről is. Amikor Pilsudszkv izzó hazafisággal átitatott ifjú serege megverte a vörösöket, akkor a csehek tiltakoztak legjobban a francia-magyar tárgyalások folytatása ellen . . . A magyar fejezetet igy fejezi be Pozzi: „15 év óta a magyar irredentizmus, a magyar élniakarás az a hegyi tiiz, amelyre feltekintenek a reménytelenség sötét éjszakájában az elnyomott milliók. Ha ez nem lenne — vélik a magyarok ellenségei — : akkor rend és béke uralkodna a Dunavölgyében és a Balkánon. Lehet, hogy ebben igazuk van. De ez a béke: a gályarabok fegyházának békéje lenne .. .“ Henri Pozzi joggal irta könyve címlapjára ezt a szót: „Bűnösök.“ Ez ma Európa legizgalmasabb bűnügyi regénye. Sok a vita az üzlethelyiségek felmondása körül A város lakbérleti szabályrendeletet készít (A „Békés“ munkatársától.) A lakások és üzlethelyiségek bérlői és bérbeadói közötti jogviszony Gyulán, mivel a városnak lakbérleti szabályrendelete nincs, igen problematikus. Legtöbb a vita természetesen a felmondás kérdése körül. A lakásokra vonatkozólag például az a szokásjog alakult ki, hogy felmondani november 1-én február 1-re nem lehet, hacsak a bérleti szerződés e tekintetben külön is nem intézkedik. Viszont az üzlethelyiségek bérletét akármikor, igy tehát február 1-re is fel lehet mondani, ha a szerződésben a felmondásra vonatkozólag nincsen külön megállapodás. Vannak azonban, akiknek az a nézetük, hogy az üzlethelyiségeket sem lehet felmondani február 1-re. Ennek következtében igen sok peres ügy támad, ami a hatóságoknak sok fölösleges munkát, a bérbeadóknak pedig sok fölösleges költséget jelent. Erre való tekintettel a város vezetősége elhatározta, hogy lakbérleti szabályrendeletet készít és abban a helyi szokásjoggal és a törvényes rendelkezésekkel összhangban perdöntő formában rendezi a bérlők és bérbeadók közötti jogviszonyt. Addig is, amíg a szabály- rendelet elkészül, ajánlatos, hogy a szerződő felek a felmondás kérdésében szerződésileg állapodjanak meg. Épít, tervez, vállal minden e szakmába vágó munkát, költségvetést díjmentesen készít SZABADOS KÁROLY képesített kőművesmester Gyula, Szent József utca 7. szám. 231 29-3» Az igazoló választmány a községi választást eaész terjedelmében érintetlenül helyben haavta (A „Békés“ munkatársától.) A város igazoló választmánya folyó hó 21-én délelőtt vitéz Márki Barna dr. alispán elnökletével ülést tartott, hogy döntsön azon petíció ügyében, amellyel a múlt év december 21-én tartott községi választást megtámadták. A választmány, amelynek tagjai, Harsányi Pál, Molnár Albert, vitéz Tar An. tál és Tarján Béla dr. voltak, a petíciót el utasította és a választást egész terjedelmében érintetlenül helyben hagyta. Helyszűke miatt az indokolást a következő számunkban ismertetjük. Európa legizgalmasabb bűnügyi regénye Henri Pozzi „Bűnösök“ című regénye Jog szerint a trianoni szerződést még ma sem szentesítette Franciaország
