Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-12-25 / 295. szám
LXV1II. évfolyam 295. szám. Péntek Gyula, 1936 december 25 E18öneíési árak Negyedévre : 4 P 50 fillér Sgy hóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér BÉKÉS Hirdetési 4j «uw POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz, Oobay János könyvkereskedése, hova a lap szellem; részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Főszerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik mindennap Karácsonyi gondolatok Irta: vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla dr. főispán A szeretet mennyei követének születési ünnepén lehet-e szebben s igazabban ünnepelni, mint a szerelet fogadalmával ? Nem akkor legbennsőségesebb-e ez az ünnep, ha Isten lelkének minden rémese, minden ember arra az útra tesz fogadalmat, amely felett két évezred távolában ott ragyog a betlehemi csillag ? Nem akkor vagyunk-e igazán és kizárólag jó keresztények, amikor Isten iránti szeretetünk örök . mécsesként fénylik lelkűnkben s nem akkor vagyunk s lehetünk-e igazán minden tettünkben jó magyarok, ha a szeretet bennünk hazánk iránt, együtt a keresztényi szeretettel, nem pihenő erőként él és irányítja életünk ? Péter apostol Az ember tragédiája római jelenetében élethivatását a pusztuló pogány világ romjai felett az igaz Istenre eszmélő Ádámnak a következőkben jelöli meg ; »Legyen hát célod : Istennek dicsőség, Magadnak munka. ..« Ami azt jelenti, hogy a munkának olyannak kell lennie, hogy Istennek dicsőségére szolgáljon. Komolynak, tisztának, szeretettől áthatottnak kell lennie, odaadással benne Isten, haza és család iránt. Aki szeretettől áthatottan munkálkodik, az nemcsak Istennek, hanem hazájának is hü fia s aki hazájának hasznára van, az Istennek is dicsőségére cselekszik. Evangéliumi magyarokra mindenkor szükség volt e hazában, olyan szükség azonban soha, mint ma. Olyan magyarokra, kik életcéljuk és kötelességük tudatában a szeretet igyekezetével ébrednek s este a munkás szeretet fáradtságával térnek pihenőre. A mai idők súlyosak s a jövendő is annak Ígérkezik. Ma tehát az egész nemzetnek, a nemzet minden tagjának keresztényi szeretettől áthatott jó magyarnak kell lennie. Egyé kell lennünk a szeretetheti, a történelmi felelősség felismerésében s az Istennek dicsőséget s a hazának feltámadást hozó munkában. Testvéri módon, hiszen mindnyájan egyformán fiai vagyunk az Istennek és a hazának. Békésvármegye tőispán i székében ezektől a gondolatoktól áthatva végzem munkámat s hívom segítő társamul minden polgárál a vármegyének továbbra is. A történelmi alkotás feltétele ugyanis a vállvetett munka, amelyből mindenki köteles kivenni a maga részét ereje és legjobb tudása szerint, de különösen itt Békéevármegyében, amelyet határszélre dobott az igazságtalan és esztelen békeszerződés. A határszéli magyarságra .nagy történelmi feladatok hárulnak s hogy ezeknek a feladatoknak meg tudjunk felelni, szükséges, hogy élete minden megnyilvánulásában, munkájában, kultúrájában és szociális tevékenységében mindenki ehez igazodjék. A szeretet, a Teremtőnk, a hazánk és az egymás iránti szeretet hasson át valamennyiünket, mert a szeretet az az egyetlen ut, amely a boldog és erős Magyarországhoz vezet. Irta br. Apor Vilmos dr-apátplébános Karácsony a gyermekek ünnepe. A felületes szemlélő csak ezt látja benne. Tényleg a kicsinyek vannak ez ünnep előterében. A karácsonyfa szinte üresnek látszik a gyermekek nélkül, kik kipirult arccal bámulják csillogását és örvendezve szemlélik a sokféle ajándékot. Még az öreg is gyermekké lesz e napon és a zsugori is megnyitja erszényét, hogy örömet szerezzen a nap kicsiny hőseinek, a gyermekeknek. Pedig több ennél a karácsony. A felnőtteknek, a világ nagyjainak is jelent valamit. Világtörténelmi eseménynek évfordulóját. Krisztus született e napon, a próféták által jövendölt Felkent, az, akire az írás szavai szerint'és a történelem tanúsága szerint is „a nemzetek várakoztak“, az, akiről bibliai agg Simeon megjósolta: hogy „jel, melynek ellentmondanak “ Tizenkilenc évszázad múlva is az emberek problémája marad a bethlehemi istállóban született szegény gyermek : Jézus.Nemcsak vallásalapitó Ő az emberek számára, hanem örökkön élő valóság, ki láthatatlanul és mégis érzékelhető hatásokban tovább létezik, működik, oktat, megboesájt, megszentel. Krisztus ma is hat a lelkekre, nemcsak a templomi áhitat ihletében. Elkiséri őket az élet minden terére. Ott van velük a munkában és a pihenésban, az utcán és a társaságban, a salonban és a műhelyben, a nyilvános élet porondján, a család meghitt körében, a magány titkos rejtekében, a gondolat- és érzésvilág mélységeiben. Elkiséri őket, mint élő lelkiismeret, mint megértő barát, mint bölcs tanácsadó, mint erőt adó tá masz, mint ihletet lehelő eszme, mint gyújtó szikra, mint lobogó szövétnek, mint vigaszt- adó, sebet gyógyító jótevő, mint jellemet formáló nevelő. A hivő embernek a XX században is mindene, kezdete és vége, Alfája és Omegája a Krisztus. De vaunak sokan, kik közönyösen állnak Vele szemben, mintha semmi közük se volna Hozzá. Mégis öntudatlanul hatása alatt állnak ezek is a Krisztusnak. Mert mindez, amit európai kultúrának neveznek, a művelődés, a közerkölcs, a jog, az igazság valamikép összefügg a Krisztus-problémával. Szociális kérdés, gazdasági kérdés, politika, államtudomány, nemzetközi kapcsolatok ügye, bölcselet, tudomány, művészet szükségszerűen világnézeti állásfoglalást követelnek és ekkor már állást kell foglalni Krisztus mellett vagy Krisztus ellen: nincs kitérés ez elől. Onnan van az, hogy az emberiség sorsát megoldani kívánó különféle módszerek mindegyike előbb utóbb szembe találja magát a Krisztus-problémával. így volt a múltban, igy van ma is. Akármi legyen a neve a szisztémának, akár mi legyen a neve a vezérnek : mindegyiknek számot kell vetnie azzal a világtényezővel, melynek neve : Krisztus. Valóban nemcsak gyermekek ügye a karácsony. Nemcsak angyalokat, pásztorokat és nehány napkeleti vándort érdekli Krisztus születése. Heródesek és Nérók, Görögök és Barbárok, Robespierre és Napóleon érezték jelentőségét, mint ahogy ma Stalin és Hitler is kénytelenek számolni Vele. És hogy hányán buktak bele a világ nagy alakjai közül, a Krisztus elleni harcba : a világtörténelem a megmondhatója. Boldogok, kik ma élő hittel ünnepelni tudnak a Gyermekjézus jászolánál. Mert ködhomályban, vakok módjára tapogatózva tévelyeg a hitetlen és kétkedő. Remélni, bízni, jobb jövőt munkálni az tud igazán, ki Krisztushoz talál és hittel hallja szavát : „Én vagyok a világ világossága“ és „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megenyhitlek titeket és békességet találok sziveteknek.“ Irta: Varga Gyula dr. polgármester A szent Karácsony kedves ünnepi hangulatában sem lehet megszabadulni a mindennapi élet gondjaitól és a betlehemi csillag ragyogó fénye itt az aggodalmak és gondok ködében törik meg. . Határszéli város lettünk. Pedig, ez az ezeréves alapítású, határszélivé lett város kicsinysége dacára is jellegzetes vonásokat visel magán. Két folyó szeli át határát, melyen a termékeny televény váltakozik a kopár szikkel, a mély réti föld a szőlőtermő talajjal. Lakosságának összetétele tekintetében pedig Nagymagyarországnak kicsinyített mása. Különböző származású és eredetű lakosai között a gazdák és földmivelők, szőlő- és gyümölcs- termelők, iparosok, kereskedők és a nagy számmal képviselt szellemi foglalkozásúak egyetértésben élnek, nemzetiségi és vallási súrlódások nem merülnek fel közöttük. Az itt élő munkásság szorgalmas és szerény. A város egész lakossága általában munkaszerető és józan. És mégis ennek a népnek erősebben kell szenvednie a múlt és a mások bűneiért, mint az ország többi részeinek. De természetesen a reménység is a léleknek mélyebb rétegében gyökeredzik itt, mint az országnak más részeiben. A reményeink megvalósulása azonban évről-évre késik. Jövőre már jobb sorsunk lesz, ezt mondottuk tavaly is. A város a háború óta nehéz helyzetben volt, de majd jövőre ! Legkésőbb a jövő karácsony meghozza sorsunk jobbrafordulását. Ez a jövő karácsony csak nem akar megérkezni. Nem férfihez illő dolog a panaszkodás, de nem lehet eltagadni, hogy Gyulán a város éíete pang, a közterhek rendkívül magasak, csaknem kétszer annyira rúgnak, mint a szomszéd városban, nem lehet letagadni, hogy mindazt az erőforrást, mely a békevilágban a város gazdasági életét táplálta, teljesen elzárta az ország térképére reárajzolt az a vonal, melyet trianoni határ címmel az ellenséges politika kínai fallá szeretne rögzíteni. Szegénységünkből tőkét kovácsolni senki sem akar, szívesen rejtenénk el nincstelensé- giinket az emberek szeme elől, de nem lehet eltagadni, hogy a város közigazgatását — a nagy pótadó mellett is — csupán áriam! se_^ gitséggel lehet lebonyolítani, nem lehet azt sem eltagadni, hogy évek óta csak lényeges, állami támogatás mellett volt képes a város a munkanélküliek nagy tömegét száraz kenyérhez juttatni. Nagy megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve, — de adjunk hálát az Istennek, hogy magyar földön élünk és magyarok vagyunk. — Gondoljunk csak a megszállott területeken szenvedő magyar testvéreinkre, — gondoljunk azokra, sakik még a háború után nem jöttek haza, hanem Szibéria különböző részeiről írnak nekünk a honvágy kínozó érzésétől áthatott leveleket. Gondoljunk azokra, akiket a kényszerűség és kenyérkereset idegenbe hajtott s akik a mai napon szintén hazagondolnak és a mi csendünkbe, szegénységünkbe közénk vágynak. Megpróbáltatásaink közepette pedig gondoljunk az apostol azon szavaira, hogy „Boldog ember az, aki a kisértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját“. Kötelességünk nyugalmunk megőrzése, a türelem és a kitartás, — mely után remélhetjük, hogy a szeretetnek a szép ünnepe egyszer mégis meghozza számunkra életünk koronáját: az áldást, életet hozó igazságos békét.
