Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-10-18 / 239. szám

LXVIII. évfolyam 239. szám. Vasárnap ___________________Gyula, 1936 október 18 Elő fizetési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy héra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér hirdetési dij előre fizetendő, BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőséi;, kiadóhivatal. Gyulán, Városház-utca 7, sz. Dobay .Táltos könyvkereske­dése, hova a lap szellem; részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem. adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő; Szerkesztő: DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Imim liís Gyulára Irta: gróf Pongrácz lenő. Egész valómban, legbensőmig megren­dülve szállók gondolatban egy hatalmas ko­szorúktól borított, frissen hantolt sirhoz, hogy fájó lélekkel Gömbös Gyula szellemét idézzem. Nem akarok hinni a megrázó tény­nek, nem tudom elhinni, hogy Gömbös Gyula nincs már. Hogy elvesztették a gyöngék erős támaszukat, hogy elvesztették a kishi- tüek lánggal égő hitü prófétájukat, hogy elvesztette ez a porbasujtott, halálraítélt or­szág, ez a kétségbeesés letargiájában tán­torgott nemzet gondviselésküldötte vezé­rét ; nem tudok beletörődni, hogy elvesztet­tem én egy mindenek felett becsült és sze­retett drága nemes barátot. 0, nagy, száz­szorosán nagy a mi veszteségünk. Ennek a veszteségnek a teljes nagyságát majd ez­után fogjuk megérteni és átérezni. Szelleme itt maradt. Az ország első kormányosa ba­rátja, munkatársa lett, akit ő választott ma­ga mellé, sőt ő akart helyettesének, arra méltónak, magához közelállónak, egy lélek­ből lelkedzettnek érezte. Nyugodtak lehetünk, az ország gyeplője tisztalelkü ember erős, becsületes kezében van. Mégis mérhetetlen veszteség annak a hatalmas dinamikájú mo­torikus erőnek a hiánya, amit Gömbös Gyula egyénisége jelentett, amelyet átömlesztett munkatársaiba és az ország gépezete nagy­szerű lendületnek indu/t. Hiányzik az ő fel­tétlen bizalma, a magyarság isteni küldeté­sébe és a történelem igazságszolgáltatásá­nak eredményeként biztosan bekövetkezendő jobb sorsába vetett törhetetlen hite, hiány­zik az ő lerombolhatatlan optimizmusa. Ezt az optimizmust talán sokan túlzottnak is ta­lálták, de ennek az optimizmusnak kellett jönnie, hogy a teljes elfásultság, remény­telenség szakadékából kiemelje a nemzetet, felrázza a dermedt magyar lelkeket, hogy hitet, bizalmat tudjon bennük éleszteni a jobb jövő iránt. Ha Gömbös Gyula egyebet nem tett volna, mint, hogy ebből a fásultságból fel - rázta nemzetét, hogy újra bizalmat, életked­vet öntött a magyar lelkekbe, már ezzel is megfizethetetlen szolgálatot tett hazájának. De a benne lobogó láng ennél sokkal to­vább vitte őt és a magyarságot. Ez a láng éltető, előrehajtó erejévé vált népének a jobb jövendő felé vivő utón. Tudatában volt elhivatottságának; a nemzet sorsát törté­nelmi távlatba beállítva szemlélte, de érezte a reá nehezedő felelősség teljes súlyát. Jog­gal mondhatta: „Úgy érzem, magamban hordom a magyar történelem sorsát.“ Göm­bös Gyula Magyarországa sorsdrámában megrázóbb Széchenyi és Kossuth koránál: világháború, őszirózsás forradalom, kommu­nizmus, oláh megszállás, Trianon gazdasági, erkölcsi, szellemi, politikai világrengésében építette az uj honfoglalás útjait és verhetet­len hittel döngette a pokol kapuit. Ha belpolitikai téren lehettek is még kívánalmak, ha egyes intézkedésekben itt ott mutatkoztak is némi hiányok, az annak is tulajdonítható, hogy Gömbös Gyula igaz és egész elgondolásai nem mindig realizá­lódtak száz százalékban az ő intencióinak megfelelően. Öt sokszor betegsége aka­dályozta meg abban, hogy reformjainak ke­resztülvitelét teljesen maga végezze. Másod­kézben minden jószándék mellett is módosul minden elgondolás. Mert Gömbös Gyulában — igenis — volt bátorság, hogy reformokat hozzon és azokat meg is valósítsa. Hiszen volt bátor­sága ahhoz is, hogy külpolitikája tengelyébe nyíltan és határozottan a revíziót állítsa és ennek minden kertelés -nélkül beleié és ki­felé, de különösen kifelé messzehangzóan ki­fejezést adjon. Általában Trianon megdön­tése volt egész politikájának alappillére. Nem félt attól, hogy e politika hangoztatása és a megvalósítására való intenzív törekvés reánk nézve káros nemzetközi bonyodalma­kat vonhat maga után Ennek a politikának sikerében rendíthetetlenül bízott. Amikor Münchenbe való kiutazása előtt bucsutveendő meglátogattam, egészen elérzékenyülve, köny- nyezve mondotta nekem, hogy azért szeretne élni, hogy ennek a politikának gyümölcsét, a beteljesedett revíziót, ő hozhassa nem­zetének. Mi talán nem is tudjuk történelmi táv­lat hiányában kellőkép értékelni e politika horderejét, amelynek monumentalitása abban bontakozik ki, hogy az azelőtt külpolitikai­lag hermetikusan elszigetelt magyarság kül­politikájának szilárd pilléreit Rómában, Ber­linben, Varsóban, Bécsben, Szófiában rakta le. Hatalmas nemzeteket tett barátainkká és a hatalmas nemzetek világtörténelmet csi­náló vezetőit egyénisége varázsával, sokszor ügyességével nyerte meg és tette a maga személyes barátaivá is. Varsói látogatása alkalmával katonai egyenruhában igy mu­tatkozik be az izig-vérig katona Pilsudszky marsainak : „Gömbös Gyula tábornok aláza­tosan bemutatkozik.“ Ezzel megvette a hős marsainak szivét és szorosan zárult a magyar-lengyel baráti kapcsolat. Ezután is Gömbös Gyula másfélórás kihallgatáson volt Pilsudszkynál, aki pedig még a leghatalma­sabb országok képviselőit is legfeljebb egy negyed óráig fogadta. Bátor, ügyes, tisztánlátó és mindenek felett puritán becsületességü politikus volt Gömbös. Szegényen halt meg, szegényen hagyta hátra családját, akik a nagytétényi gyümölcsösben a nem túl nagy összegű nyugdíjból élnek. Puritánságát még legádá­zabb ellenségei sem vonták és vonhatják kétségbe. Ebben a tekintetben teljesen meg­közelíthetetlen volt. Egy alkalommal nekem mondotta, hogy nem adja olyan pályára fiait, hogy majdan való alkalmazásukkal bárki is azt hihesse, hogy neki anyagi ter­mészetű és rekompenzációt maga után von­ható szolgálatot tett; azért adta mindkét fiát katonának. Rendkívüli értékű egyéniségét mutatja a fényes karrier, amelyet befutott. A falusi tanító szegény fiából a közöshadseregben magyar létére (!) vezérkari tiszt lesz, majd miniszter, tábornok, végül a nemzet láng­lelkű vezére. Mindezt 49 éves koráig érte eL Mint politikus „nem egy párt, hanem a szociális nemzetállam lobogóját emelte magasra, amely a magyarabb magyarság, magyarabb áldozatkészség, magyarabb ösz- szetogás és béke igéit hordozza“. Az ab­szolút összefogás és abszolút béke hirdetője és pártatlan megvalósítója volt a feleke­zeti életben. Szigorúan vigyázott arra, hogy ne lehessen különbséget tenni magyar és magyar közt aszerint, hogy milyen módon imádja Istenét. Egyedüli értékmérőül az emberek egyéni értéket ismerte el. Mindent csak a nemzet érdekében tett, még pártjának szervezésénél is ez a gondo­lat vezette. Természetes, hogy azt a pártot akarta vezetőszerepben látni, amelyiknek célkitűzései tőle származtak és amely célki­tűzéseket egyedül tartott a nemzet érdeké­ben állóknak. Erőszakosságot, hatalomratö- rekvést vetettek szemére, pedig hol volt ő ebben a tekintetben Hitlertől és Mussolini­tól, akiket most, mint nemzetük megmentéit félisteni piedesztálra emeltek. — Hatalomra, törekedett, mert hisz csak az vezetheti nemze­tét, akinek hatalma .van, — de nem akart diktatúrát. A magyarság leikéhez, történelmi múltjához, hagyományaihoz szabta politikai módszerét, bár tudatában volt, hogy a ma­gyarság élete nem folytatódhatik ott, ahol a háború előtt abbamaradt. Tragikus halálával is végtelenül sokat használt nemzetének. Az a szomorú tény, hogy egyre súlyosbodó betegségének gyógykezelésére külföldre kellett mennie, olyan tüntetésre adott alkal­mat, amely tüntetés páratlan a maga nemé­ben és amely tüntetés nemcsak Gömbös személye mellett való megnyilatkozás volt, hanem a magyar nemzet megbecsülésének dokumentálása. Gondoljuk csak meg, mit jelent az, hogy Hitler Adolf Berlinből Münchenbe siet és az „Ich hatte einen Ka­meraden“ hangjainál járul elhunyt barátja ravatalához. Kezetcsókol a lesújtott özvegy­nek és leányának és kijelenti, hogy a sors bármely változásában reá, mint igaz barát­ra számíthatnak. Göring, négy és fél kín­én végig havasesőben, hideg szélben végig­kíséri a pályaudvarig a gyászmenetet. Kell e megtiszteiőbb manifesztáció, mint az a ha­talmas koszorú, melyet Victor Emmánuel király és császár küldött, melynek babérle­velei közé több ezer rózsát fontak be, amelyet csak hat ember tudott felemelni és amelynek külön koszorukocsi kellett. Hatal­mas országok államférfiak is ritkán kisérte utolsó utján öt államfő képviselője. Mi gyulaiak, nagyon sokat vesztettünk ragyogó emlékű díszpolgárunkban. Gömbös Gyula szerette ezt a várost, büszke volt arra a díszpolgári oklevélre, amelyet Gyula város vezetői adtak át neki. Városunk iránt való jóindulatát tények bizonyítják: a Tár­sadalom Biztositót visszahelyezik, Gyula ezredparancsnokságot, ismételten államse­gélyeket kap. — De a jövőben is megma­radt volna jóakarónknak és erre a jóakaratra bizony még sokszor szükségünk lett volna. A tragikus sors kifürkészhetetlen rendelése úgy akarta, hogy Gyula legyen az utolsó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom