Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-12-12 / 104. szám
LXVII. évfolyam 104. szám Csütörtök Gyula, 1935 december 13 Előfizetési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér hirdetési díj elöri* * fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 8 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő : NAGY GUSZTÁV Hegjelenik mindennap. Minden hónapban egy vagon zsírt exportálnak a gyulai husiparosok Németországba (A „Békés“ munkatársától.) A Magyarország és Németország között létrejött külkereskedelmi szerződés értelmében Németországba évenkint, illetve havonkint nagymennyiségű zsirt és szalonnát exportálunk. A kivitelre kerülő zsir és szalonna-mennyiséget felosztották az ország husiparosai között és pedig úgy, hogy a budapesti zsir- nagykereskedők, illetve husiparosok mellett a vidéki husiparosok is jelentékeny kontingenst kaptak. Békésmegyében két város, Gyula és Békéscsaba kapcsolódott bele a zsir- és szalonna-exportba s Gyuláról minden hónapban egy vagon zsir megy fel a zsir és szalonna elosztó hivatalhoz. A zsirszállitással, amíg a gyulaiak a szállítást a békéscsabai kisiparosokkal közösen végezték, sok baj volt, most már azonban minden különösebb nehézség nélkül megy a lekötött kvantum felszállitása s a zsirt még azokban a hónapokban is hiánytalanul felküldték, amikor például, mint július, augusztus és szeptember hónapokban is, a nehéz beszerzés miatt a csabaiak semmit sem szállítottak az elosztónak. A zavartalan szállítás azonban a gyulaiak számára sem ment áldozat nélkül, de ezt az áldozatot kisiparosaink szivesen és azért vállalták, hog}'’ a kontingenst biztosítsák maguknak s ne legyenek kitéve annak, ami néhány hiányosan szállító vidéki várossal rövidesen megtörténik, hogy részesedésüket a szállításból megvonják. A németországi export kérdésével a SÉB legutóbbi ülésén részletesen foglalkozott s amint azt a „Serma“ Írja, feltűnő határozatot hozott. — „Ugyanis egyes vidéki városok, — írja a lap, amelyek annakidején tekintélyes protekcionizmus érvényesítése mellett részesedéshez jutottak a németországi zsir- és szalonna-kivitelből, következetesen és ismételten nehezen tudtak csak szállítási kötelezettségüknek megfelelni. A szállításra meg- ujulóan haladékot kértek, ami zavarólag hatott a zsirexport lebonyolításában. Legutóbb ez a jelenség megismétlődött és beható tárgyalás után a SEB most elhatározta a németországi zsirexport zavartalan lebonyolításának biztosítása végett, hogy azoktól a vidéki városoktól, amelyek szállítási kötelezettségüknek csak nehezen tudnak megfelelni, a németországi szállításból részesedésüket megvonja.“ Ez a veszély az előrelátó gyulai husipa- rosságot és közvetve a hizlalókat nem fenyegeti. A vagon zsir minden hónapban pontosan felment s már a decemberi kvantumot is felküldték, amire különben december 2G-ig ráértek volna. A decemberi zsir kilogramjáért 1 pengő 76 fillért kaptak. Husiparosaink, mivel még további meny- nyiségek rendszeres szállítását is biztosítani tudnák, azzal a kéréssel fordultak az elosztó hivatalhoz, hogy kontingensüket emeljék fel havi másfél vagonra. A hivatal a kérelem ügyében még nem döntött. Kívánatos volna, ha a kérelem kedvező elintézést nyerne s havonta még további fél vagon zsir mehetne ki Gyuláról. ilHWi III«™ HIH ■IIIIIIHiHI IHIIlKMP II WriiimiyrTlTirrTriiWlII I ■ Hull Hivatalvizsgálat a városházán (A vBékésíl munkatársától.) Vitéz Márki Barna dr. alispán, Ugrin László dr. vm. II. főjegyző és Vincze Andor vm. számvevőségi főnök kíséretében szerdán reggel megjelent a városházán, hogy a szokásos évi hivatalvizsgálatot megejtse. A vizsgálat, amely az ügyvitel minden ágára kiterjedt, még a déli órákban is tartott. Bagi Sándor előadása a Rotary-clubban (A „Békés“ munkatársától.) A Rotary - club szerdán este 8 órai kezdettel a Békésmegyei Kaszinóban vacsorával egybekötött összejövetelt tart. Az összejövetel keretében Bagi Sándor műszaki tanácsos, a város mérnöki hivatalának vezetője tart előadást a városfejlesztés problémájáról és technikai feladatairól. FiütóÉ nií i éréi nií. (/I „Békés“ munkatársától.) Szerdán jelentették Vésztőről a gyulai kir. ügyészségnek, hogy Jámbor Gábor 84 éves öreg embert lakásán felakasztva holtan találták. A haláleset ügyében megindított vizsgálat kiderítette, hogy az éieme- dett korú gazdálkodó gyógyíthatatlan betegsége m att végzett önmagával. Mivel bűntény nem forog fenn, az ügyészség a temetésre az engedélyt megadta. T ARCA Őszre járt az idő ... Hangulatkép. Irta : HEGEDŰS ANTAL. Az ősz lelke végigszántott erdőn-mezőn, letarolta a virágos rétet, az erős tölgyek terebélyes koronáját megfosztotta minden ékességétől, mintha titkos kezek tépték volna le a fakósárga leveleket. Minden megmozdult, rohant a hervadás, a pusztulás felé, csak a kis erdészház állt némán, a szomorú levélhullás között. Körülötte gyümölcsfák hullatták sárgás levelüket ; az egyik oldalon szép lugast alkotott a szöllő s mellette fehéren, biztatóan virágzott az őszirózsa Az öreg erdész a nádkerités mellett üldögélt. Magányosan, csak a régi emlékek jártak el hozzá. Ilyenkor mindig megtelt a szive keserűséggel s arcára kiült a nyomasztó gond és a tekintete fáradt lett. Gondolatai messze elkalandoztak, tíz, húsz évre, amikor még háza volt, földje, kertje . . . Rég volt az az idő, amikor tavaszi vasárnap délutánon- kint önérzetes lépésekkel körüljárta a zöldelő búzatáblát. Keble dagadt az örömtől és jóleső érzéssel szívta magába az üde, tiszta tavaszi levegőt. És ha júliusban megint kivetődött a mezőre s szeme előtt hullámzott a sárga kalásztenger, a lelke szinte megittasodott Sokat Ígért a búza, a rozs; szép volt a kaszáló benn a Hanságban . . . Aztán az udvar tele volt apró, eleven jószággal, az istállóban két pár ökör, a többi állat kinn a legelőn. Aztán a lovai ! A Fecske meg a Madár; majd hogy meg nem könnyezte őket bánatában. Mindakettő fekete volt, mint a korom, aztán jófutók, amellett a terhet is könnyen vitték Boldog volt ezidőben Nagy Péter, de boldogságának egyszercsak végeszakadt Fia kezén elúszott a nagy vagyon, nem maradt meg belőle semmi, mint a nyomasztó, nehéz bánat. Fiát kitagadta, de mindez semmit sem használt: szegény lett, mint az utolsó koldus és üres kézzel nézhetett volna a nagy világba, ha az uraság meg nem könyörül rajta, s meg nem fogadja erdésznek. így került az erdő közepébe. Az erdő sokat susogott, mesélt neki az ő titkos hangjával, de az öreg nem hallotta, süket volt az erdő mesélő szavára, beteg volt a szive-lelke. A fia aztán nemsokára meghalt. Temetésén remegő kézzel törülgette a könnyeit, szive összeszorult, nagyon bánta, hogy keményszivü volt megtévedt fiával szemben, bánta, hogy nem bocsátott meg neki még életében, csak halála után. Olyan fájdalmas, de édes is volt ez az emlékezés. Érezte, hogy a sirhant nem választhatja el fiától, hogy a megbocsájtó szeretet keresztültör a mélységeken is és a fiú megérzi, hogy szivében már nfncs harag iránta. Tovább emlékezett; arcán kigyuladt a meleg tűz, a szeme szinte megakadt, amint nézte a kavargó, a megcibált, a széttépett leveleket . .. Olyan közösnek látszott sorsa a levelek sorsával . . . * * * Mindenszentek délutánján elindult Nagy Péter le a hegyről. Az erdei utón törtetett előre a sárgáié bokrok között. Egyik kezében a botját tartotta, a másikban pedig őszirózsákat szorongatott Fázósan húzta össze magát, ahogy a csapásokon a falu felé tartott. Csak nézett maga elé s még benn a faluban is úgy ment, mint aki idegen utcákon lépdel. Ha ismerőssel találkozott, egykedvűen köszöntötte. Szóba nem állt senkivel. Csak mikor a templom előtt a menyével találkozott, szólt át neki fáradt, fátyolos hangon a túlsó sorra : — Várhatsz egy kicsit, lelkem ? Az özvegy meglepve fordította arra a fejét. Fekete ruha volt rajta, a fején is fekete kendő, a kezében pirosló őszirózsa-koszorú Mióta eltemették Pétert, most találkoztak elő-
