Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-03-31 / 26. szám
LXVII. évfolyam 96. szám Vasárnap Gyula, 1935 március 31 Előfizetési árak : Negyedévre : Seiyben ..IP 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési dij eíorr fizetendő r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán. Városház-utca 7. sz. Üobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- tendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára Hí fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Ma van a választás. Ma dönt a választókerület népe afelett, hogy ki menjen be képviseletében a törvényhozás házába. Nem a személyi, hanem az elvi szempont a lényeges ebben a kérdésben. Nem arról van tehát szó, hogy ki lesz a követ, Pongrácz Jenő, vagy Mandorff Emil, hanem arról, hogy a kerület választópolgársága felismerte-e a nemzet mai helyzetét, mennyire értékeli a divatos politikai szólamokat s milyen az a mérleg, amelyen a programútokat és a jelszavakat méri. Lehetetlen, hogy a mai súlyos helyzetben ne vegye mindenki komolyan a választást s ne gyakorolja a gyakran bizony felületes és elfogult kritika helyett azt a komoly kritikát, amely a nemzet jelenbeni szükségletét és a jövőjét is tekinti. Ma nem lehet közömbös senki. Nem lehet kézlegyintéssel és keserű megállapításokkal elintézni a közügyeket s velük a választást. Mert aki ma a közügyekkel szemben közömbös, az közömbös önmaga irányában is, ami pedig végzetes következményeket von maga után. A politika hajdan vasárnapi pasz- szió volt, borozgatások kísérő zenéje. Talán életszükséglet volt, de nem életfeltétel, mint ma. A politika megszűnt időtöltés lenni, mint volt akkor, amikor az ország határai épek voltak, amikor a kenyere és a jövendője mindenkinek megvolt és biztos volt. Akkor nem volt a politika kenyérkérdés, mint ma, akkor mindegy volt, hogy a választáson szembenálló felek közül ki szenved vereséget. Legfeljebb verekedés volt belőle, de a kenyere senkinek nem kisebbedéit vele. Ma a helyes politikai eszme és programul közszükséglet, létszükséglet és életfeltétel, a politika ma a mindennapi élet problémája és velejárója. Ezért a mai napon mindenki tegyen félre minden elfogultságot és felületességet s lelkiismereti kérdést csinálva abból, hogy szavazatát mely pártnak adja, járuljon az urnákhoz s tegyen elméje tisztánlátása és lelkiismeretessége felöl bizonyságot. A választás ma ténylegesen közügy s ezért mindenkinek részt kell vennie benne. Nemcsak azért, mert a törvény megbünteti azt, aki nem szavaz, szóval nemcsak félelemből kell szavaznunk, hanem azon kötelességből kifolyólag is, amelyet az ró ránk,' hogy egy üldözött és létében megtámadott közösség tagjai vagyunk. Ma történelmi időket élünk. Ma a nemzet nem játszhat poli- tikusdit, békebeli értelemben, s nem fecsérelheti idejét helyben topogó, időszerűtlen és jövőt veszélyeztető frakció-politikával. Ma az kell, hogy a komoly időkhöz illően mindenki komolyan vegye a közügyeket s ne felüietes- kedjék és fenegyerekeskedjék, hanem tegye azt, aminél most többet, ésszerűbbet és a nemzet egész egyeteme szempontjából hasznosabbat nem tehet: szavazzon oda, ahol a teremtő akarat, a puritánság és a jószándék van. Szavazzon arra a pártra, amely a reformokon keresztül Ujmagyarországot akar épiteni. A mai józan, reális világban nem lehet romantikus politikát folytatni, nem lehet ellen- zékieskedni csakazértis alapon . . . Koholt programúiktilönbségekkel ma nem lehet és nem szabad pártokra forgácsolni a nemzetet és ereiét az egyirányú, elementáris megnyilatkozástól többfelé osztani. Jól gondolja meg mindenki, mit cselekszik a szavazatával, mert a ma politikáját talán már a következő esztendők számonkérik s a jogokkal való kü- telen sáfárkodás talán már holnap megbosszulja magát. A határszéli Gyula nem tehet mást, mint hogy arra a pártra szavaz, amelynek vezére hivatalos programmá tette a városnak feltámadást jelentő revíziót. A Nemzeti Egységnek adja szavazatát, a miniszterelnök meghitt barátjának, gróf Pongrácz Jenőnek, aki tud cselekedni és cselekszik is a város védelmében. Gömbös Gyula döntő jelentőségű állásfoglalása a gyulai OT! ügyében. Küldöttség a miniszterelnöknél Pengráez Jenő gréf vezetésével. Közvetlen, szívélyes fogadtatás. A gyulai iparosság hálával gondol a miniszterelnökre. (A „Békés“ munkatársától.) Az OTI központi hivatalának Békéscsabára való áthelyezésébe a város társadalmával egyetemben az iparos osztály sem tud belenyugodni s ezért mindent elkövet, hogy a sérelmes intézkedés revízió alá vétessék. Barát István ipartestületi elnök irányítása mellett állandó munka folyik a visszahelyezés érdekében. Legutóbb Pongrácz Jenő gróf országgyűlési képviselőjelöltet kérték fel, hogy eszközöljön ki számukra kihallgatást Gömbös Gyula miniszterelnöknél. Pongrácz Jenő gróf, aki T A m C A Paris... Irta: ANDAHÁZY KATALIN. III. A felejthetetlen chrartres-i kirándulást követő napon egész másfajta élményeim voltak. A fényképészet és mozi tizenkettedik kiállításán voltam. Amit francia jóizlés és francia technika e téren produkálni tud, azt itt megtaláltam. Ami a jóizlést illeti, utolérhetetlen. Lépten-nyomon, a földön, a teremben óriási virágágyak (litterálisan értendő, nem cserepes virágok, hanem igazi, füvei köritett virágágyak) tele jácinttal és azaleával. Vetítő készülékek, csodaszép nők, csodaszép fényképei ... A technikai részt illetőleg azonban a mi amatőrjeink kiállják a versenyt. Sőt. Sőt ! Volt ezen a kiállításon valami, ami honleányi érzelmeimre vonatkozik. Vegyes érzelmek voltak, hozzáteszem. Épen Mannel gyönyörű tanulmányait nézegettem Annabelláról, (Angelo állja a konkurenciát egyébként!) mikor ismerős hangok ütötték meg fülemet: Csak egy kislány ... angol valcernak átalakítva, igén ügyes, fából vaskarika módszerrel, utána pedig a XII. rapszódia (Persze Liszt.) Ez eddig hízelgő. De az a felvillanás az arcokon és az az általános dudolás, ami azonnal felhangzott a közönség körében, erősen emlékeztetett a Perzsa vásár hatására, teszem fel. * A háziipari, illetőleg művészeti kiállítás sokkal érdekesebb volt, kimérhetetlen gazdagságú anyag felhalmozva A legújabb varrógép és butor- modellektől elkezdve, ujmódszerü citromfacsarókig, minden volt itt. Az utóbbi különben igen praktikus szerszám. Eddig valószínűleg mindenki bosszankodott a citrom felszolgálásának különböző fajtáin. (Szomszédom, esetleg sré-vizavim szemevilágának veszélyeztetése a citromsugárral, alkalmatlan citromkorongok a teában, túlcukrozott kivonatok stb.) Most ez a súlyos kérdés megoldódott. Egy élescsövü sikkes kis tölcsért kell fúrni a citromba, megfordítani és a kívánt citrommennyiség (a forgatások száma szerint) azonnal a csészébe ömlik. Patent megoldás igazán ! Csak egy nehézséget látok : ha minden vendégnek egy citromot adok, (használat után deformálódik) akkor legjobb lesz citromfapalánták beszerzése után látni! * * Színházi élményeim között két igen érdekes estét idézhetek. Láttam egy Elektra előadást a Comedie Francaise-ben. Azt hiszem, Euripides kedvére foroghatott sírjában Jászai Marinkkal egyetemben. Állandóan az volt az érzésem, hogy karikatúra az egész és hogy a végén a színészek velünk együtt fognak nevetni a sikerült tréfán. Bár nekem inkább sirni lett volna kedvem a soffőr- tipusu, tógás színészeken (nem tudom miért, engem a francia férfiak általában soffőrökre emlékeztetnek) és a tartós hullámmal, lakkozott körömmel ékített Elektrán. És az a meg nem értés ! Fantasztikusan rossz volt! A másik emlék nagyon kedves. Édes rokokó Offenbach-zene, a Marigny-szinház : kis mályvaszin- zöld ékszerdoboz, a színpadon pedig kis exotikus, madárhangra emlékeztető ezüstsipszerü orgánum pergeti az Offenbach trillákat... Josephine Baker a Kreolnő-ben ! Finom, kis füsttel befuttatott elefántcsont-figura s micsoda színésznő! A szernjátéka, bandzsitása, különösen a keze, (az első ízületben behajlitott ujjakkal) a mozdulatai, telve vidámsággal és valami meghatározhatatlan, gyerekes bájjal. És még valamit meg kell jegyeznem, ami talán furcsán hangzik, Bakerrel kapcsolatban: finom és decens, amit a mai világban kevés operettszinész- nőről mondhatunk el. Óriási sikere van ma is; a tengerész-jelenetet különben a Casino de Paris-ban is adják állandóan. Nagyon szerencsés ötlet volt a régi operettet az uj idők sztárjával felújítani. * Még egy szót két dologról, amiről különösen sokat beszélnek az idegenek : divat és udvariasság.
