Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-01-10 / 3. szám
LXVII. évfolyam 3. szám Csütörtök Gy«Ia, 1935 január 10 Előfizetési árak ! Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fül. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Tangózni A pénzügyminisztérium még egy végrehajtó és *> becsüs alkalmazását engedélyezte a város kintlevőségeinek fokozottabb behajtására Több, mint 41*0 ezer pengő a város kintlevősége tanulnak a szovjet hadsereg tisztjei és az ifjúsági alakulatok tagjai. Állami rendeletre illegetik lábaikat s lejtik a tangó édei- gő mozdulatait. S mig a leningrádi és moszkvai táncmesterek kezében fürgén csattog az ütemező, addig Liu-Csang, mivel a főhóhér Ivanov már nem bírta idegekkel s helyettesét kellett munkába állítani, gyakorlott és kegyetlen mozdulatokkal hurkolja a kötelet a halálraítéltek nyakára. Több, mint száz embert végzett ki Ivanov, a többit már Liu- Csang végzi, több, mint száz embertől vette el az életet a mindenható szovjet parancsára. Egyik letartóztatás a másikat éri, úgy hogy Oroszországban vak rémület lett úrrá, mert nem tudja senki, mikor sütik ki rá, hogy ellensége a vörös államrendnek s cipelik a legfőbb törvényszék elé, hogy meghallgatva, vagy meghallgatás nélkül a halálba küldjék. Az izgalom óriási egész Oroszországban s a Szovjet urai, hogy csökkentsék az izgalmat és eltereljék az eseményekről a figyelmet, elrendelték sürgősen, hogy a hadsereg tisztjei és az ifjúmunkások tangózni és foxtrottozni tanuljanak. Mereskovszkij tollára való téma és körkép. Ivanov és Liu-Csang kegyetlen keze alatt százával fulladnak meg a bitófa hurkában a halálraítéltek s mig a nyugtalan lázadók halállal vívódva hörögnek, addig a leningrádi és moszkvai tánctermekben keményen és vidámkodva csattog a táncmesterek ütemezője s a hadsereg tisztjei és az ifjúmunkások kifáradt bokákkal, de napról- napra növő tánctudománnyal térnek esténkint pihenőre. Micsoda színjáték! A gigantikus emelvényen reflektorok fényében tarka bál áll, szól a rikoltó jazz, dübörögnek a parancsolt jókedv alatt az uráli erdők deszkái, lenn pedig az emelvény körül a sötétben állati módon megrettent tömeg áll, szinte félőrülten s háta megett bitófák merednek neki az égnek és felőlük hörgés és tompa roppanás hallatszik s teszi szörnyűvé a rikoltó napiparancs-bachanáliát. A történelem lapjain furcsa árnyjátékot adnak a kínai Liu-Csang kegyetlen mozdulatainak, a kötélnek és akasztóiaknak s a saxofon hangjára illegő orosz lábaknak rángó, kusza, groteszk árnyékai. Meddig is lesz még a történelmi fejlődés szükséglete az emberélet, mikor jut el az emberiség odáig, hogy mindenki békében élhet és halhat meg, teljesen az életnek szentelvén életét? Valószínűnek látszik a válasz: soha. Marad az akasztófa, mint az érdemrend antipódusa, marad az emberélet, mint állandó politikai szükséglet. Az emberiség útja marad a drámáé — a dráma felé. (A „Békés“ munkatársától.) Varga Gyula dr. polgármestert a hét elején Budapestre rendelték fel, hogy részt vegyen a városi költségvetés pénzügyminisztériumi tárgyalásán. A költségvetés tételeinél, bár a kiadások rovatában a kék ceruza most is elvégezte a maga munkáját, lényeges változások nem történtek. Azon nézetüknek adtak kifejezést a minisztérium szakközegei, hogy a városnak a függőkölcsönét ki kell fizetnie. A várost ezen a címen 398 ezer pengő adósság terheli, jóllehet, ha a polgárságnál behajtatlanul kinnlevő követeléseit behajtaná, ettől a súlyos költségvetési tételtől megszabadulhatna. Ezért a miniszter megengedte, hogy a város a kintlevőségek fokozottabb behajtására (A „Békés“ munkatársától.) Egy ország, vagy egy város életét igazán híven azok az adatok tükrözik, amelyeket róla a statisztikusok készítenek. Ezek az adatok minden eleven leírásnál színesebben és ob- jektivebben beszélnek s a belőlük leszűrt megállapítások minden más megállapításnál törvényszerűbbek. Ezért lett a statisztika tudománnyá s mert megállapításai, adatai, valósággal szenzációként hatnak s igy rendkívül érdekesek, általánosan népszerűvé. Ma már komoly szociológiai, gazdaságtudományi, vagy bármilyen tudományos munkát el sem lehet képzelni nélküle. Az adatok beszélnek, szokás mondani, s valóban, a statisztika adatai minden szónoklatnál ékesebben beszélnek azoknak, akiknek érzékük van a számszerű adatok értékeléséhez. Éppen azért, mert tudjuk, hogy az embereket ma mennyire érdeklik a statisztika adatai, néhány adatot összegyűjtöttünk, hogy azokból a város életének egy részét, illetve egy részének képét megalkothassuk. Érdekes tudni azt, hogy a város a mai rendkívül súlyos viszonyok között mennyit áldoz például élvezeti cikkekre? Mennyit áldoz ivásra és mennyit dohányzásra? Mennyit fu ki a levegőbe és mennyit enged le a torkán ? még egy végrehajtót és becsüst alkalmazzon. A minisztériumnak, mint különben a város vezetőségének is, az az intenciója, hogy a függőkölcsön mielőbb visszafizettessék, mert ha a város ettől a tehertől megszabadul, úgy a pótadóját több, mint 15 százalékkal leszállíthatja. A költségvetések felülbírálásánál különben a legszigorúbb takarékossági elvek érvényesülnek és kilátás van rá, hogy a jövőben a kiadási tételeknél még további törlések fognak történni. Kétségtelen, hogy a fokozott takarékosságnak meglesznek a maga előnyei, az is kétségtelen azonban, hogy a város vezetősége az inségmunkákon felül más munkát, mivel arra fedezete nem lesz, végeztetni a jövőben még annyira sem tud, mint ezideig. Bort az elmúlt esztendő folyamán 446.800 litert ivott meg, tehát közel félmilliót. Rumot, pállinkát 20.078 litert, likőrt 2.767 litert. Sört aránylag keveset ivott, 27.675 litert, ami a borfogyasztásnak cca. 6 százaléka. Ha tehát a bort 50 fillérrel, a sört 120 fillérrel, a rumot és pálinkát 2.50, a likőrt 4 pengőjével számítjuk, akkor kitűnik, hogy a város lakossága italra 1934-ben hozzávetőlegesen 317.ÓOO ezer pengőt áldozott. Dohányzásra sem sokkal kevesebbet adott ki. Végösszegben mintegy 300 ezer pengőt, italra és dohányra tehát összesen 617 ezret, ami igy egy összegben igen tekintélyes summának számit. Érdekes, vagy talán inkább természetes, hogy a cigaretta- félék közül a legnagyobb kelendősége az olcsó Leventének vari. Ebből havonta 300 ezer darabot is eladnak a trafikok. A drágább kész cigarettáknak nem igen van keletje. Aki jobb cigarettát szív, az grammra veszi a dohányt és maga tölti meg. Milyen volt a közhivatalok ügyforgalma ? A vármegyén aiispáni darabot 24.569-et, közigazgatási bizottságit 6.324-et, kihágásit 1.282-őt iktattak. Útlevelet 681-on váltottak. A pénzügyig a sg a tós ágnál 31.900-ig Mennyit ivott meg és dohányzott el Gyula az elmúlt esztendőben ?
