Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-12-25 / 115. szám
/ s . , : 5 i! ' ’ iyü5 december 25 Az útburkolások Az útburkolási költségeknek a város és a burkolt ut menti háztulajdonosok között való megosztása nem csak Gyulán, hanem országszerte sok vitára ad okot és alig van város, amelyben a kivetett hozzájárulási költségeket ne támadnák meg állandó felebbe- zésekkel. Ez azt mutatja, hogy hiába van meg minden városnak az útburkolási szabályrendelete és hiába tartalmaz az határozott intézkedéseket a költségek elosztására nézve, ezek az intézkedések nem találták meg a kérdés helyes megoldásának a módját. Azt mindenki megállapítja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy az igazságos elosztási kulcs megtalálása jelenti a megoldását, ügy látszik azonban, hogy ez egy igen fögas kérdés és ezért hasznos munkát végzünk, ha minél többet és minél behatóbban foglalkozunk vele. Azokat a komponenseket kell megkeresni, amelyekből az eredmény, mint eredő meghatározható. Induljunk ki abból, hogy kinek az érdeke az utak, utcák kiépítése ? Az utcák a város forgalmát bonyolítják le és az egész városnak, amelyet röviden „köz“-nek nevezhetünk, elsőrendű fontosságú érdeke, hogy ez a forgalom minél könnyebb, zavartalanabb s általában biztosabb legyen. Kötelessége tehát a köznek, hogy a jó forgalom érdekében és a biztos közlekedés követelményeinek megfelelően építse ki az utait. Az a megállapítás, hogy a követelményeknek megfelelően kell építeni, a gazdaságosság mellett jelenti azt is, hogy a város különböző fekvésű és forgalmi célú utcái más és más igényeket támasztanak. Vannak első-, másod- stb. rendű forgalmi fontosságú utak és igy minél nagyobb az ut forgalma, annál nagyobb közérdek annak a kiépítése. Ha ilyen szempontból osztályozzuk az utcákat, azt láthatjuk, hogy a fő forgalmú utak kiépítése esetleg 60 — 80 százalékban közérdek, mig a forgalmi szempontból alárendeltebb jelentőségű utaknál a közérdek alig emelkedik fel húsz százalékig. Ez a kérdés tehát elméletileg aránylag elég könnyen tisztázható, nem kell egyebet tenni, mint azt, amit az állam már csináltat is az országutakon, meg kell figyeltetni az utak forgalmát, a forgalom minőségét és még azt, hogy hány százalékban használják a kocsi- utat az utca lakói s hány százalékban más utcák lakói s esetleg idegenek, más városbeliek ? Ezzel a „kinek az érdeke“ kérdés nagy részben tisztázódnék és megbízható következtetéseket vonhatnánk le arra nézve is, hogy milyen forgalma lesz a közlekedést megrövidítő összekötő utcák kiépítése esetén, az uj burkolattal ellátott utcának. Az átmenő forgalmat lebonyolító utcákon természetesen megállapítható az is, hogy hány százalékos érdeke fűződik az államnak, vagy a megyének a burkoláshoz. Azonban az „érdekLL nem minden, a hozzájárulási költségek megállapításánál még további támpontokra is szükségünk van, amelyek közül az egyik a következő: a burkolt utcában lévő ingatlanok értéke a burkolás által bizonyos százalékos emelkedést nyer. Ez az „értékemelkedésu az a másik tényező, amely a fent körülirt érdek után hivatva van arra, hogy szabályozza az ingatlantulajdonosok hozzájárulási mértékét. A teendő tehát az, hogy minden érintett ingatlan területének becsüljük meg az értékemelkedését s állapítsuk ezt meg az útburkolási összköltség százalékában kifejezve az egész utcára nézve. Vehetjük ezt a százalékot az egész utcára ugyanannak s a nagysága kb. 10—15 százaléknyinak fog H E k E S mutatkozni. Ez természetesen csak feltevés, konkrét esetben lehet eltérés le és felfelé. Az értékemelkedés megállapítása a dolog természetéből kifolyólag nem könnyű feladat s hogy elejét lehessen venni nagyobb kilengéseknek, célszerűnek mutatkozik a város területének körzetekre való osztása s egy- egy körzeten belül az értékemelkedési százalékhatárok előzetes megállapítása, tehát olyan időben, amikor még burkolásról szó nincsen. Lehetne ezt esetleg utcánként és előre megcsinálni. Nagyon gyakran olvashatjuk házeladási hirdetésekben, hogy az eladó ház vagy ingatlan ..köves ut közelében“ van. Ezt "a tényt az élet produkálja s ez azt mutatja, hogy nem csak a burkolt ut mentén, hanem annak a közelében is értékemelkedést jelent valamely utca burkolása s igen helyes elgondolás egynémely város szabályrendeletében, az az intézkedés, amely nehány százalék erejéig ezeket az ingatlanokat is bevonja a teher viselésébe. Az eddig tárgyalt két tényező minden érintett ingatlanra általános érvényű, de vannak olyan esetek — különösen kis városban — amikor az ingatlanok között is különbséget kell tenni. Már az értékemelkedésnél csak a „Terület“ értékemelkedéséről beszéltem, nem az egész ingatlanról és pedig azért, mert nem lehet igazságos, hogy egy több lakással rendelkező s jövedelmet hozó bérház ugyanolyan mértékben vegyen részt a teherviselésben, mint a szomszédságban lévő kis polgári häz. Kétségtelen, hogy a bérjövedelem emelkedik — viszonylagos emelkedésre gondolok — jó, pormentes útburkolatú utcák mentén épült házakban s méltányos, hogy ezek magasabb hozzájárulást vállaljanak. Ez az összeg esetenként és szintén százalékosan állapítandó meg. Ugyancsak figyelembe veendő, hogy egyes ingatlanok kihasználhatósága az átlagon felül növekszik, vagy a burkolt utat jelentékenyen nagyobb mértékben veszik igénybe, ilyen esetekben indokolt, hogy ez a mérték is megállapittassék s bevonassák a teherviselésbe. Látnivaló, hogy a hozzájárulási összegek megállapítása két állandó tényezőtől függ és ezek az „érdek“ és a „telek érték- emelkedésel‘, amelyekhez esetenként és ingatlanonként járul a bérjövedelem, különleges kihasználhatóság és a normálistól jelentékeny eltérő úthasználat. Ezeknek a tényezőknek a százalékos megállapítása után egyszerű műveletté zsugorodik össze az egész kiszámítás, amely azonban utcánként sőt telkenként más-más eredményre vezet. Ha pl. egy középforgalinu utcán 70 százalék a köz érdeke, akkor ebből még levonandó a telek értékemelkedés, amely mondjuk 10 százalék. így az ingatlan-tulajdonosokra maradó 40 százalékhoz egyes bérház, ipar telep stb. tulajdonosok hozzájárulnak mégolyán összeggel, amely az útburkolási összesköltségek százalékában fejezi ki azt a külön előnyt, amelyet nekik a burkolás bérjöve- aelem-többletben vagy különleges úthasználatban eredményez. Ha azt kell megállapítani, hogy bizonyos összegű házbérjövedelem-többlet milyen százalékot jelent, azt úgy érhetem el, ha megállapítom, hogy a régi és uj bérjövedelem alapján számítva mennyi a ház értéke és az igy előálló különbözetet számítom ki, mint az útépítési összeg százalékát. Matematikailag ez egyszerű, könnyű formába foglalható eljárás. Sokan Gyulán abban a helytelen felfogásban vannak, hogy vámosutak mentén nem kell a háztulajdonosoknak fizetni, mert 7 KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT házra és földre BETÉTEKET előnyösen gyümölcsöztet a gyulai fiókja. E h 4 D Ó 325 ,4-20 BÉKÉSCSABÁN: Kistabán utca 25 számú ház, Kastély-utca 3 számú ház. GYULÁN: Kossuth-tér 25 számú ház, Szt. László-utca 1 sz. ház. JÓ TŰZIFA KAPHATÓ! a költségeket tisztán a vámjövedelem köteles viselni. A dolog a valóságban nem igy áll. Az az összeg, amit a vámbevételek a városnak nyújtanak, olyan kicsi, hogy a meglévő vámosutak újraburkolására kb. 30 évi — a maihoz hasonló összegű — vámbevételre volna szükség még akkor is, ha a fenntartásra és kezelésre egyetlen fillért sem fordítanának. A vámosutak azok, amelyeken a forgalom nagyobb és ezért a köz érdekeltségének is nagyobbnak kell lenni, a vámjövedelem bevételei vannak arra hivatva, hogy ezt a nagyobb érdekeltséget a köz számára könyebben elviselhetővé tegyék. A vámjövedelem tehát sohasem jelenthet előnyt az ingatlantulajdonosoknak, hanem csakis a köznek. Az, hogy valamely ntat 4 —6 —8, vagy több méter szélességben kell burkolni, az utca fekvésétől függ s ezért az érdek százalékban jut kifejezésre. Ismertettem már más alkalommal, hogy Magyarországon nem egységesen kezelik az útburkolási költségek megosztásának a kérdését. Nincsen két olyan város, amelyben közmüvek költségei (útburkolás, járdázás, csatornázás, fásítás, világítás stb.) azonos kulcs szerint osztatnának meg. 56 városa van az országnak s ugyanannyi féle szabályrendelete. Ezek a szabályrendeletek — most csak az útburkolásról beszélek — 20 — 100 százalékig vetik ki a hozzájárulási összeget, legtöbb esetben az utcai telekvonal, vagy front-hossz szerint, de nehány helyen figyelembe veszik a telek területét is. Nyilvánvaló az elmondottak után, hogy ez nem csak a különböző forgalmi jelentőségű utcák szempontjából, hanem mint ugyanazon utca különböző jövedelmezőségű házai miatt is igazságtalan, mert aránytalanságokra vezet. A közmüvek s igy az útburkolás költségeit is azoknak kell viselni, akiknek a mü létesítése az érdeke és akik annak előnyeit élvezik. jelentkezzék ez az előny akár több jövedelem, akár érték-emelkedés vagy különleges kihasználhatóság formájában. Bagi Sándor városi műszaki tanácsos. (Védjegy) Aki SCHIFFER cipőt visel Eleganciát képvisel. Szépségben, minőségben vezet, Benne járni nagy élvezet. Ktphi ó kizárólag. 414 csv6^-* TAHAI M10S Mázán.
