Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-12-22 / 113. szám
1935 december 22 3 i BÉKÉS A Gyulai Csizmadia Ipartársulat szokásos bálját 1936 január 18-án az ipartestület nagytermében az idén is megtartja! Az egész országban közel kell vinni a gazdákhoz a pénzintézetet A P. fi vezérigazgatója a gazdasági helyzet Javulásáról és a gazdaadásságok rendezésének hatásáról A magyar gazdasági helyzet figyelmes szemlélője pontosan látja azokat a jelenségeket, amelyek a gazdasági élet javulására mutatnak. Kétségtelenül erre lehet következtetni abból, hogy a szénfogyasztás körülbelül négy millió métermázsával nagyobb volt a tavalyinál, hogy a kivitel értéke jobban emelkedett, mint a behozatalé és hogy a mezőgazdasági termények exportjánál igen jelentékenyen kihatott az általános ár emelkedés, aminek az volt a következménye, hogy az olyan cikkekért is többet fizetett az idén a külföld, amelyekből mennyiségileg az export kisebb volt. A gazdasági élet javulása nem maradt hatástalan a vidéki pénzintézetek helyzetére sem. Erről a hatásról igen érdekesen nyilatkozott a Pesti Tőzsde szerkesztője előtt dr. Pósch Gyula, a Pénzintézeti Központ vezér- igazgatója. Nyilatkozatában a következőket mondja: — Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet javulására igen lényegesen kihatott az áremelkedés és ebből profitáltak a vidéki pénzintézetek is. Az adósok jobbak lettek, a betétek szaporodtak. A vidéki pénzintézetekkel állandóan érintkezésben vagyok és a hozzám érkezett jelentésekből azt állapíthatom meg, hogy azokon a vidékeken, ahol a tavasz és a nyár folyamán az elemi csapások, a fagy, a jégverés és a szárazság nem okoztak nagyobb károkat, határozott javulást lehet látni. A terményárak emelkedéséből a gazdák lényeges jövedelemtöbbletre tettek szert, amelyet adósságfizetésre és vásárlásokra fordítottak. Különben is nekem az a határozott felfogásom, hogy a technika fejlődésének arányában valahol a föld kerekségén a végső fogyasztásnak emelkednie kell, mert csak ez állíthatja helyre a megzavart gazdasági egyensúlyt. Nem lehet az, hogy a leggazdagabb országok, mint például Franciaország, most takarékossággal akarják bevitelüket korlátolni, mert ebben az esetben tőkét kellene exportálniok, hogy az igy nyújtott kölcsönökkel fokozzák más országok vásárlóerejét. Angliában például igen nagy fogyasztási többlet mutatkozik, ennek az eredménye, hogy ott emelkednek az árak. Ezért a mi kiviteli cikkeink is kisebb volumenben ugyanazt a vásárlóerőt képviselik. A kereskedelmi mérleg mostani javulása remélhetően nem átmeneti jelenség, hanem ennek a tendenciának eredménye. A gazdaadósságok rendezésének hatásairól Pósch Gyula vezérigazgató igen nevezetes megállapításokat tett: — A gazdaadósságok rendezésének hatása tulajdonképpen csak a jövőévi mérlegekben fog mutatkozni. Az idén csak az az ötmillió pengő állami könyvjóváirás fog a mérlegekben jelentkezni, amelyet az előző adósságrendezéssel kapcsolatosan a tiz holdon aluli gazdák adósságaiból vállalt magára az állam. Csak ezután fog sorra kerülni a 20 holdig terjedő gazdák adósságának rendezésére és ennek keretében a tizholdas gazdaadósok még megmaradt adósságának mezőgazdasági kötvények kibocsátása által való rendezésére. Ezeknek a tranzakcióknak végrehajtása fogja majd tulajdonképpen megmutatni a gazdaadósságok rendezésének végleges hatását. Miután a 20 holdon aluli birtokoknál nem lehet a kataszteri tiszta jövedelem kiigazítását kérni, gyakran előfordul, hogy a megállapított kataszteri tiszta jövedelem nincsen arányban a föld forgalmi értékével és igy ilyen esetekben a pénzintézetek bizonyos veszteségeket szenvednek. Ezeknek a veszteségeknek nagysága is a jövő év folyamán lesz csak megállapítható és ugyancsak az 1936 évi mérlegek fognak képet adni arról, hogy hol merül fel a szükségessége a Pénzintézeti Központ beavatkozásának. Azzal mindenesetre számolni kell, hogy ilyen beavatkozásokra szükség lesz és erre vonatkozóan a pénzügyminiszter ur már júniusban kijelen tette, hogy erre a célra rendelkezésre fog állani egy operációs alap, amelynek segítségével majd talpraállítjuk azokat az önhibájukon kívül válságba került vidéki kis intézeteket, amelyeknél a gazdatársadalom nemcsak mint adós, hanem mint hitelező, részvényes vagy betétes is érdekelve van. Ezt az operációs alapot, amely olyan mértékben fog rendelkezésre állni, amilyenben arra szükség lesz, nem lehet azonban tervszerütlenül felhasználni. Nem történhetik az meg, hogy verseny- futás következzék be a pénzintézetek között és az az intézet kapjon segítséget, amely hamarabb jelentkezik, viszont esetleg egész országrészek segítség nélkül maradjanak. Országos terveket kell tehát kidolgozni az esetleg szükségessé vá'ó szanálások egységes irányításához. Meg fogjuk vizsgálni, hogy minden intézet milyen szerepet tölt be a maga helyén és igy fogjuk már előre megállapítani, hogy melyek azok a pénzintézetek, amelyekre feltétlenül szükség van. Az alapelv az, hogy az egész országban közel kell vinni vagy közel kell hagyni a gazdákhoz a pénzintézeteket, mert nem következhetik be az, hogy esetleg 50 kilométeres körzetben ne legyen pénzintézet és a hitelkeresők messze városokba legyenek kénytelenek menni, ha kölcsönre van szükségük. Meg kell hagyni a kis helyi pénzintézeteket, mert ezek közvetlenül ismerik az adósokat, a személyes érintkezés közvetlenségéből tudják megállapítani, hogy mennyire érdemesek arra a hitelre, amelyet ké- nek. Dr. Pósch vezérigazgató nyilatkozatából meg lehet állapítani, hogy a pénzintézetek erőszakos összeolvasztásáról, vagy felszámolásáról nincsen szó. A fejlemények fogják megmutatni, hogy hol szükséges ilyen intézkedés, de ez is majd csak egy év múlva lesz aktuális. Bűntett, amelynek megritkulása aggasztó tünet. Ezt a címet lehetne adni ennek a cikknek. Ez a cikk tudniillik arról szól, hogy a budapesti gyermekmenhelyen a kitett és megtalált gyermekek osztálya teljesen üres és pedig azért, mert az utóbbi években az anyák nem teszik ki gyermekeiket. Nem azért, mert egyetlen olyan nő sincs már Budapesten, aki ne tudná rászánni magát a gyermekkitétel embertelen bűnére, hanem azért, mert erősen megritkult a születések száma. És nem is annyira abból a szempontból aggasztó ez a tünet, hogy a magyarság lólekszáma nem gyarapodott, hanem abból, hogy a természet törvényeit maga alá gyűrte a raffinéria s hogy ez a raffinéria olyan elterjedtté lett, hogy még azoknak is birtokában van, akik pedig ezelőtt megadók voltak a természet erőivel szemben. Ez a tünet az, ami módfelett aggasztó s kétszeresen aggasztó nemcsak azért, mert a szociális viszonyokban gyökerező terjedési lehetősége szinte kiszámíthatatlan veszedelmet rejt magában, hanem erkölcsi szempontból is, mert az emberek szemében az isteni elrendelést a zónaelőadásokkal és bridzsörömökkel helyezi egy szintre s a családi keret szétrombolásával az egész életet sivárrá, érzelmeiben szegénnyé teszi. A szociális viszonyok megjavítása tehát erkölcsi szempontból is a legsürgősebb teendők egyike, mert túlzás nélkül állítható, hogy az egyke- és egyse-rendszer veszélyénél sokkal nagyobb veszéllyel fenyeget az az állapot, amely az isteni rendelést raffinériával ellensúlyozza és a hálószobákat garniszobákká zülleszti. A helyzet, erkölcsi szempontból, akkor, amikor gyakoribb volt a gyermekkitétel büntette, bármily paradox is ez a megállapítás, mégis vigasztalóbb és kedvezőbb volt, mint ma, amikor a gyermekmenhelyen üres a kitett gyermekek osztálya. A család és a gyermek, mint a szorgalom örök ösztönzői, mint az önzetlen szeretet gyakorlásának örök alkalmai, fundamentális elemei a nemzetek életének. Aki tehát kenyeret ad és vele uj életek keletkezésének lehetőségét biztosítja, az a nemzetnek nemcsak a kvantitatív energiáját növeli, hanem erkölcsi erejét is. Egy maroknyi nemzetnek pedig, amely nemzet a történelem országutján fogott helyet magának, egyetlen stratégiai bázisa a tiszta erkölcs, a tökéletes családi és nemzeti élet, párosulva a szellem erőivel. E gondolatok megvilágításában tűnik fel az ember előtt a maga megdöbbentő valóságában a gazdasági háborúk végzetes következménye, s az a tény, hogy erkölcsi integritásával áll s annak megcsorbulásával bukik minden nemzet a nap alatt. i
