Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-12-08 / 101. szám

4 BÉKÉS 1935 december * Julis néni rongybabája. És most hadd szóljak Kovács Júliáról, aki pártában maradt és aki 80 éves. Ott ült a többi között, szótlanul a kályha mellett, ölbe ejtett kézzel. Mig a többiek beszélgettek, de főként egyre beszélt „Kudus“ Mari, aki most is épp olyan jó erőben van, mint ami­kor még ambuláns koldus volt, ő csak ült és hallgatott. — Babája van neki, mondja a kedves nővér. — Hol van a babája Julis néni, kérdem. Erre feláll az öreg, odamegy az ágya melletti éjjeliszekrényhez, benyúl és kivesz egy furcsa, hosszú babát. Egy vastagabb szál gyujtós a lába s porcellán a feje. A ruházata valami ócska alsószoknyából készül­hetett. Szoros újakkal tartja a babát, alig akarja kiengedni belőlük. Nézegetjük. — Adja nekem, Julis néni, én is el­játszanék vele, mondja a kedves nővér. — Nem adom én, mondja s már viszi is vissza az éjjeli szekrénybe s amint beál­lítja, gyorsan rácsapja az ajtót, nehogy valaki tényleg elvegye tőle, A többiek nevetve mondják, hogy a ba­bájával alszik el. Odaszoritja a szivére, úgy várja az álmot, amely ki tudja, nem kegyes-e hozzá s nem teszi-e boldoggá szegényt legalább arra a rövid néhány órára, ameddig az éjszakája tart. Nem szégyellem ideírni, ki kellett siet­nem, mert valami fojtogatta a torkomat. Az a fababa volt a világ Julis néni számára. Az minden, ami megmaradt neki az életből. Senkije sincsen, csak az a falábú, porcellán fejű, groteszk baba. Annak adja a szeretedét, azé a szive, arra pazarolja szemvedett kis lelke kincseit. Azt szorítja a szivéhez, mert más senkije nincsen, akit odaszorithatna. Azzal áll öregsége halk fényű ege alatt, azzal botorkál a sir felé. Bizonyára mellé teszik majd, ha meghal, a koporsóba, hogy vele legyen a másvilágon is és az örök utón is ott szorongathassa a szive fölött. A falábú babát, egyetlen kincsét, Julis néni. Megint feltűnik Furka bácsi. És most térjünk vissza a lírától az adatokhoz. Naponta háromszor van étkezés a Szeretetházban. A reggeli és a vacsora rán- tettleves, a gyengélkedők tejet kapnak. Az ebéd két tál étel, ünnepkor a tésztával együtt három. Húst kétszer kapnak egy héten, csütörtökön és vasárnap. Ézen a hé­ten a következő ebédeket ették : vasárnap ; csontleves, pörkölt galuskával, hétfőn : csont­leves, édeskáposzta főzelék, kedden: csont­leves, krumplifőzelék, szerdán : krumpli leves túrós tészta, csütörtökön: rizsleves, székely- gulyás, pénteken, tekintettel a Kormányzó nevenapjára: karalábéleves, paradicsomos krumpli, mákos kalács, szombaton: reszelt- tésztaleves, babfőzelék. Az éléskamra olyan, mint egy kirakat: pedáns tiszta. Van ott befőtt is, meg uborka, paradicsom. A ruha­raktár is olyan, mintha csak szekrényrende- zési versenyre rakták volna rendbe. És gaz­dagon van felszerelve. Most érkezett bele 10 rend uj ruha, s egy csomó meleg pokróc. Lassan fokozatosan újítják a ruha­anyagot, mert az összes ruhák egyszerre való kicserélésére nincs elég pénz. Takarékos gazdálkodás folyik ebben az intézményben, de szükség is van rá, mert máskülönben nem jönnének ki a költségvetésbe felvett összegből. De a pince sem szegény, 6 hordó ká­poszta savanyodik benne. Egyik sarkában krumpli, másikban zöldség és répa. És a disznóól sem üres. Tizenkét disznó göm- bölyödik benne s közeledik erősen ahoz, hogy Kovács Julis néni meg Furka bácsi tányérján vasárnapi meg csütörtöki ebéd legyen, bizonyos metamorfózis után. Mig a szemeinkkel odakinn hizlaltuk a jószágot, egyszercsak odaállított Furka bácsi. Először csak az ól sarka megül, a fél szemivei leselkedett az öreg, aztán odasom- formált és bökdösni kezdte a botjával a disznók oldalát. Aztán gondolt egyet és beballagott, nyilván elujságolni, hogy az urak most meg a disznókat nézik. A melléképületben még leviziteltünk a házi csizmadiánál, aki a ruhaakció cipőit tatarozgatja a külső szegények számára, aztán egy kis pihenőt tartottunk az irodában. Boldog örömmel újságolta a Főnöknő, hogy október 10-ike óta már házi kápol­nájuk is van. Oslay páter szentelte fel, amikor a beszámoló gyűlésen az őssszel lenn volt. Vasárnaponkint a plébániáról, hétköz­nap pedig a szaléziánusoktól jön át valaki misézni. Miklós püspök a vén gyerekek között Csütörtökön estefelé nagy volt az iz­galom a Szeretetházban. A 62 öreg gyerek várta a Mikulást. Felöltöztek ünneplőbe s összegyűltek az emeleti munkateremben. A Mikulást áhitatos csend fogadta, amikor be­lépett, csak Furka bácsinak volt mersze hangosan nevetni. 0, aki mindent tud, min­den bizonnyal megtudta, hogy a Mikulás csak egy jámbor kongregánista s esze ágában sincs tüzes szigonnyal szurkálni. Mikor helyet foglalt a trónuson, mindenkit maga elé szúlitottt a Mikulás és úgy olvasta rá a kedves nővérek által irt és versbe sze­dett szentenciát. Mindezek tetejébe aztán egy-egy piros zacskóban amerikai mogyorót, szaloncukrot és kekszet kaptak az öregek, a férfiak meg még egy pakli dohányt is. S mindez alig került valamibe, mert az aján­dékok nagyrészét házilag készítették, vagy pedig kintről ajándékba kapták. (A karácsonyra még ennél is nagyobb a készülődés. Kéri ezért a Szegénygondozó Irigyelem Hölgyek! Vau szerencsém értesíteni, hogy több évi gyakorlat után a mai kor igényeinek megfelelő modern füzőszalont nyitottam Szent István-u. 1 sz. alatt, ahol mindennemű fűzőket, haskötőt, sérvkötöt, melltartót, mérték sze­rint, valamint orvosi rendelésre pontosan készítek. Végzett tanul­mányaim folytán módomban áll, hogy minden nö csinos formát és elegáns alakot nyerjen. Füzökészi- tési munkámról mielőbb győződjön meg és egy rendelésével meg­tisztelni szíveskedjék. Meghívásra készséggel házhoz megyek. Mély tisztelettel; Pam an ér «fanosné Vénusz füzőszalon. Füzőiisztitást és javítást vállalok. 3;>4 s sv Hivatal a jószivü adakozókat, hogy a szent estével se feledkezzenek meg a város öreg szegényeiről s juttassanak részükre akár természetbeni, akár készpénz-adomá­nyokat.) Befejezésül ideiktatok kettőt a csütör­tök esti rigmusokból : Az első Krémer bácsi keservét zengi, aki szenvedélyes dohányos, dohányra pedig nem futja a normának. Jó ha kenyérre jut. Ennek következtében az öreg a faleveleket szedte össze s abból vert füstöt, de olyat, hogy menekültek tőle. „Krémer bácsi kesereg, Lehulltak a levelek. Elmúlott a dohányszüret, Pipájából nem füstölhet,“ A második Kukla bácsi históriáját zengi : Kukla bácsi csiszeg-csoszog, A templomba elcsoszorog. Úri módra szentélybe ül, Az arcára mosoly derül. Kukla bácsi szépen kérem, A templomban ne étkezzen. Ha cukrozik, jó, hát legyen, De ott ne, csak itthon egyen.“ Mindenütt a szív, a szeretet. A gondos­kodásban s abban a kedves bajlódásban is- hogy rigmust szereznek a kedves nővérek az öregek mulattatására, Ékesség és ordo ez az egri norma, amit annál büszkébben viselhetünk, minél szegényebbek vagyunk. Nagy Gnsstáv. Dicsőn és jól vásárolhat üveg-, porc-lián-, aluminium- és zománc­edényeket, háztartási cikkeket, alpacca, chirai ezüst, kobald és eredeti japán árukat, herendi porcellánt, fehér és színes ólomkristályokat, szentképeket, szobrokat, üveg kávéfőző készüléket és készleteket. Zsolnai és herendi étkező-, tea-, mocca- és szendvicskészletek meg­lepő olcsó árban. 422 vi~ 6 AJÁNDÉKTÁRGYAKBÓL OLCSÓ ÚJDONSÁGOK ÉRKEZTEK WERNERl ÜVEG- ÉS PÜRCELLÁNÁRUHÁZÁBA I FŐÜZLET ALAPÍTVA FIÓKÜZLET Kossnth-tér. 1872 Város Itáz-n i. I MEGINT iigyyii BOROK vannak a HANGYA SZÖVETKEZETBEN. 37í v4—io Szegedvidéki rizling literje 60 fillér. pr Tisch Ernő női kabátjai vezetnek ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom