Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-12-08 / 101. szám
LXVII« évfolyam 101. szám. Vasárnap Gyula, 1035 december 8 DT?in?C O JÜj A, 1J,j O POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Előfizetési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy lióra: . 1 P 50 fillér Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyűl ón. Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 8 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő : NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap. A magyar társadalom a keresztényi és a magyarlestvéri szeretetben még sosem vallott szégyent. Mindig átérezte az elesettek szenvedéseit, s szivét és sosem gazdag tárcáját mindig megnyitotta a kérelem szavára. Á szegényebbre még inkább, mint a gazdagabbja, mert a szegény ember jobban el tudja képzelni, mert csak egy lépésre van tőle, hogy mi az a: nincs Sosem volt még a szegénység megsegítése nevében elhangzott szónak magyar földön sorsa a pusztába elkiáltottaké, mindig meghallgatásra talált, a szivek kapui mindig megtárultak és befogadták. A szív adóhivatala által kivetett adót még mindig meglizették magyar földön, a megszégyenítésnek nem kellett kimennie foglalni sohasem. A szivükbe néztek bele az emberek s nem garasoskodva a tárcájukba. Oda behunyt szemmel nyúltak s szivük által vezetve adták oda azt, amit a keresztényi és a magyartestvéri szeretet osztó igazsága szerint adniuk kellett. S még ma i«, amikor pedig a gond ott gunnyaszt konokul, sötét arccal majd minden család tűzhelye mellett, nem kérhet úgy valaki, hogy rideg „nem“-et kapna segítség helyett. A magyar társadalomhoz még ma sem lehet úgy fordulni az irgalom nevében, hogy ne adna annyit, amennyit csak adhat. És az igazi adakozás nem is az, amikor van miből adnunk bőségesen, hanem akkor, amikor szegények vagyunk. Akkor nem érdem adni, amikor nem oszt és nem szoroz az az összeg, amivel megváltjuk lelkiismeretünk nyugalmát s nem egyszer hiúságunkat, hanem akkor, amikor áldozatot hozunk, amikor le mondunk, amikor az örömünkből adunk oda azért, hogy a mások szenvedéseit megenyhitsük vele. Ma még délnyugati szél fuj, de ki tudja, délutánra nem fordul-e meg s nem hasit-e észak felől, nem süvit-e be a szegénység ablakain, rongyos ruhája avitt szövetén s nem teszi-e életünket még szomorúbbá és még nehezebbé? Holnap már szomjasabban szihatja a testek melegét a hideg vad és kegyetlen szája, holnap már kiál tóbb lehet a szükség, kiáltóbb a jaj, a nyomorúság. Horthy Miklósné, Kormányzóné Nagyasszonyunk meleg hangú kérése már kiröppent nemes szive kalitkájából s itt repdes körülöttünk, kopogtat szivünk ajtaján. Repdes a nehéz felhőkkel elborult, szürke ég alatt, csapong és keresi a cselekvő szeretet olajfáját, hogy annak ágával térjen vissza a Duna partjára. S az ágacska, amit majd visz, a magyar élet szimbóluma lesz, bizonyság afelől, hogy erkölcseinkben tisztán élünk s egyek vagyunk az evangéliumban. De aki ceruzával a kezében adakozik, annak is adnia kell, mert a szegényektől minden garas visszakerül az életbe, a termelés, az ipar és a kereskedelem vérkeringésébe, oda, ahonnan majd ismét haszonnal tér meg. A Horthy Miklósné segélyakció megyei adományai a vármegyében maradnak (A „Békés“ munkatársától.) Vitéz nagybányai Horthy Miklósné Főméltóságu Asszony, mint minden évben, az idén is megindította téli segélyakcióját. Úgy döntött, hogy az idén azok az összegek, amelyek vidéken gyűlnek össze, a helyi Ínség enyhítésére fordittassanak, ami tehát vármegyénk területén gyűlik be, az a békésmegyei rászorulók segélyezésére fordítható. Vitéz Ri- csóy Uhlarik Béla dr. főispán a gyüjtőiveket már szét is küldte a polgármesteri hivataloknak, főszolgabíróknak ésjelőljáróságoknak, van azonkívül gyüjtőiv a főispáni hivatalban is kitéve. Felhívjuk az adakozók figyelmét, hogy a Budapestre, az akció központjába küldött összegek Budapesten és nem vármegyénkben kerülnek kiosztásra miért is kívánatos, hogy adományaikat a vármegyei gyűjtőhelyekre juttassák el. Egyetlen gyulai ügy szerepel a kísgyülés tárgysorozatán. (A ..Békés'" munkatársától.) A vár megye kisgyülése folyó hó 10-én tartandó ülése 64 ügyet fog tárgyalni. Közöttük egyetlen gyulai ügy szerepel, a vágóhídi gépüzemü léghűtő építésének ügye. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén a főispán távollétében vitéz .Márki Barna dr. alispán fog elnökölni Gyulai teherautó karambolja a monori vasúti átjárónál (A „Békés“ munkatársától.) Pénteken délelőtt az a hir járta be a várost, hogy egy gyulai teherautó, a Baráth Pál hentesmester és sertéskereskedő állatszállítmánnyal megrakott autója Monor alatt összeütközött a vonattal és a karambolnak egy ember lett a súlyos sebesültje. A hir ilyen formában szerencsére nem igaz. Az összeütközés megtörtént ugyan, de korántsem volt olyan méretű, aminőnek a hir feltüntette. A sertésekkel megrakott teherautó -- amint azt Baráth Pál lapunk munkatársának elmondotta — szerdán éjjel indult el Gyuláról. Elhagyták Ceglédet, az autó kifogástalanul robogott a sötét éjszakában. Nem sokkal múlott négy óra, amikor Monor alá érkeztek. A sofőr, Mezei Antal, észrevette a lezárt vasúti sorompó lámpa-jelzését és fékezett. Azaz, hogy csak akart, mert a legnagyobb megdöbbenéssel állapította meg. hogy a fék nem működik. A kéziféket hozta működésbe, de az már nem bírta a kocsi rohanását annyira csökkenteni, hogy a bajt elhárítsák. Az iramában lényegesen lefékezett autó neki szaladt a sorompónak, annyi eleven ereje volt még, hogy azt áttörje, de ez után rögtön meg is állt. Ez volt az utolsó pillanat, mert a Budapest felé haladó vonat akkorra már ott is volt az átjárónál. El is kapta a kocsit sárhányójánál és azt összetörte. Egyéb baj a kocsin szerencsére sem emberben, sem szállítmányban nem történt. Sebesültje mégis van az összeütközésnek. Egy gyalogos ember állt a sorompónál, várta a vonat elhaladását, ezt találta az eltört sorompórud az alsólábszárán. Ez a sebesülés is azonban könnyebb természetű, mert az ember a maga lábán szállt fel a vonatra, amely bevitte Budapestre. A monori csendőrség természetesen nyomban a helyszínén kivizsgálta az esetet. A kocsi azután bement szállítmányával a sertéspiacra majd dolga végeztével saját kerekein haza jött Gyulára. A kár — amint Baráth Pál mondja — körülbelül 200 pengő, de ez megtérül, mert a kocsi biztosítva volt. 1 Vitéz Ricsóy Uhlarik Béla dr főispán szombaton Budapestre utazott s onnan hétfőn este tér vissza Gyulára. Kedden délelőtt már fogad hivatalában. .
