Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-10-17 / 83. szám
1935 október 17 BÉKÉS 3 Maíusek György, vármegyei kertészeti intéző beszámolója boszniai tanulmányújáról. Boszniai utániról visszatérve röviden beszámolok az ottani szilvatermesztési, asza- lási és feldolgozási viszonyokról, aminek tanulmányozására Békésvármegye alispánja küldött ki. Legelőször is meg kell említenem, hogy a világhírnévre szert tett boszniai szilva nem egyéb, mint a tőlünk kivitt és ott meghonosított magyar besztercei szilva, amit ők egyszerűen magyar szilvának neveznek. Szilvatermesztéssel a jelenlegi Jugoszláviában a Száva folyótól délre eső területeken foglalkoznak úgy Boszniában, mint Oszerbiá- ban, különösen Valjevó, Brcko, Sabac, Mila- novac, Aranjelovac, Cacak, Pozega, Uzdice stb. vidékén, ahol évente a 30,000.000 darab szilvafán 6 800.000 métermázsa szilvatermésük van. Ennek nagyrészét házifogyasztás céljaira pálinkának főzik ki, mig a többi szilvát részben nyersen értékesítik, részben megaszalják, vagy ahol apró szilva terem, ott lekvárt főznek belőle. Tisztán a kivitelre kerülő nyers és feldolgozott szilvából évente 100 — 150 millió dinár bevételük van. (10— 15 millió pengő.) Ezen termelési ágnak ilyen nagyarányú kifejlődését annak köszönhetik, hogy igen kevés munkával szép jövedelmet tudnak elérni. Csakhogy amig ott a legegyszerűbb földművelő is tudja, hogy jövedelmező gyümölcstermesztést csak akkor lehet folytatni, ha a fák egymástól megfelelő távolságra vannak ültetve, addig nálunk az egymás nyakára-hátára történt ültetés miatt a fák napfény és levegő hiányában korán felkopaszodnak s igy koronájuk nem hozhat annyi termést, mint ott. Szilva-termesztéssel úgy Boszniában, mint Ószerbiában csaknem kizárólag a földművesek foglalkoznak. Szilvásaikat nem nemes oltásu, hanem rendszerint saját nevelésű magról kelt csemetékkel telepitik be. Szilvájuk busa zöldessárga szinü, vizesebb a mienknél s ott aránylag kevés az aranysárga husu szilva. Az ő szilvájuk hamvasabb ugyan a mienknél, de ez az aszalásnál úgyis eltűnik s igy ez semmi előnyt nem jelent számukra. A mi szilvánk izre, zamatra és aromára nemesebb az övékénél s ha más előnyünk nem is volna, már ez is elegendő ahhoz, hogy minél intenzivebben foglalkozzunk ezzel a termelési ággal, különösen a Körösök mentén. A szilvatermesztés kevés munkával jár s aránylag jól jövedelmez. Az ottani aszalás kb. 50 éves múltra tekint vissza. Elképzelhető, milyen primitívek lehetnek ezek az aszalók, amiket a földművelő termelők saját maguk építettek. Az ilyen rendszerű aszalókban aszalnak túlnyomó részben ma is, mely rengeteg tüzelő anyagot fogyaszt el. Újabban az értelmesebb termelők praktikusan berendezett aszalókat készítenek, amely jóval kevesebb tiizrevalót fogyaszt és 20 százalékkal szebb és jobb minőségű aszal- ványt ad. Szilvaérés idején a nagykivitelü gócpontokat külföldi kereskedők lepik el, akik az egész szállítási szezon alatt ott tartózkodnak, ami kb. 2 hónapig tart. Ez természetesen szintén hozzájárul jövedelmük gyarapításához. A nagy kiviteli gócpontokba, mint pl. Brcko, amelynek évi nyers szilva kivitele kb. 5000 waggon, nemcsak a saját területükről, hanem a város 60—80 km-es körzetéből is beszállítják a koporsó alakú ládákban a nyers szilvát, amelyet, ha a kereskedő megvesz, mindjárt waggonokba rakja és elszállítja. Az aszalványt a termelő nem osztályozza, hanem igy adja el a kereskedőnek, aki azután azt 5 minőségi csoportra osztályozza, ládákba csomagolja és etuválja (fényezi) vagy enél- kül ömlesztve, vagy zsákokban szállítja külföldre. Ezenkívül, mint már említettem, igen nagy mennyiségű pálinkát is főznek, mely minőségben igen gyenge s ott ezt úgy isz- szák, mint nálunk a bort. (8—10 fokos) Ebből azonban komoly kivitelük nincsen, mert a legnagyobb részét saját maguk fogyasztják el. A lekvárfőzés is emeli jövedelmi forrásukat. Ezzel leginkább Bosznia és Oszerbia déli részén foglalkoznak, ahol jóval apróbb szilva terem, mint a középső és felső részeken. A főzést földbe vájt tűzön, 8 fiilü. egészen lapos 100 — 200 liter ürtartalmn üstökben végzik. A szilvának finomabb kivitelben való feldolgozásával mint pl. mogyoróval, mandulával stb. töltött szilva készítésével nem foglalkoznak. A látottakból és tapasztaltakból arra a következtetésre jutottam, hogy nálunk különösen a körösmenti területeken, ahol a szilvatermesztés feltételei adva vannak és minőségileg felette állnak a boszniai szilvának, kívánatos lenne, hogy az eddig ilyen célra ki nem használt területeket mielőbb beültessük, hogy az aránylag kevés befektetéssel járó telepítés után szép jövedelmet biztosíthassunk magunknak. Egy íőrsasuzlet feloszlásának epilógusa a törvényszék előtt. Közelharc a kenyeres kosárért késsel, harapással és mérlegsnlyokkal (A r Békés“ munkatársától.) A múlt év őszén Fábián István, Uferbach Jenő és Monojlovits Mihály elhatározták, hogy közösen péküzletet nyitnak. Az üzlet a Hatvanutcában meg is nyílt, azonban rosszul ment s igy rövidesen meg is szüntették. A felszerelést közösen szerezték be, a szerződést azonban olyan értelemben kötötték meg, hogy megszűnés esetén a felszerelésből Fábiánt kártalanítják elsősorban, mint aki a legtöbb részt vállalta az üzletben, s a másik kettő csak azt kapja, ami fennmarad. Mikor a sütést megszüntették, Monojlovits uj elhelyezkedést keresett, egy nap azonban beállított volt üzlettársaihoz s követelte, hogy a kihordó kosarat és a kemence ajtaját adják ki neki, mert a nevére számlázott liszt áráért zaklatják s neki azt ki kell fizetnie. Uferbach Jenő megtagadta a kért holmik kiszolgáltatását, Monojlovits azonban erőszakoskodni kezdett s felkapta a kosarat, hogy elvigye. A kosarat Uferbach Jenő is megfogta/ s elkezdték ráncigálni. Rövidesen dulakodás támadt közöttük s Monojlovits olyan féktelen dühbe jött, hogy felkapta a pulton heverő kenyérszelő kést s azzal Lferbachot fejbevágta, mire azt elöntötte a vér. Megharapta azonkívül az ujját is, majd a mérleg súlyokat kapta fel s azzal kezdte hajigálni. A zajra beszaladt Uferbach Rezső, a Jenő öccse is, a fékevesztett fiatalemberrel azonban ketten sem bírtak s mindketten az utcára voltak kénytelenek menekülni. Uferbach Jenő fejéből a vér annyira ömlött, hogy a kórházba kellett vinni, ahol fejsebét nyolc öltéssel varrták össze. Uferbach Jenő feljelentésére Monojlovits ellen zsarolás vétségének kísérlete és súlyos testi sértés büntette címén eljárás indult. Az ügyben a törvényszék Ungváry- tanácsa a napokban tartotta meg a főtárgyalást s Monojlovitsot 3 hónapi fogházra ítélte, tekintettel azonban arra, hogy a bűncselekményt töredelmesen beismerte és hogy büntetlen előéletű, a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az Ítélet jogerős. Egy gyulai kislány ulja a Komló fehér termétől a címszerepig. (A „Békés“ munkatársától.) 1933 koratavaszán szavaló-estet hirdettek a Komló fehértermébe. Hoffer Joli, egy halkszavu, szerény és szinte félénk leány akart bemutatkozni az irodalom és előadóművészét barátainak.. Műsorát a legnagyobbak verseiből állította össze, hogy megmutassa: a nagy és komoly feladatokkal is meg tud birkózni. A szavalóest nagy sikert aratott. Lapunk az esetről beszámolójában a következőket irta: „Rendkívül tiszta beszéde van Hoffer Jolinak, intellektusa és érzelmi világa átfogó és elmélyülő, úgy hogy négy, vagy öt versben olyat produkált, ami, a legszigorúbb mértékkel mérve is, igen biztató ígéret... Bemutatkozó estjéből határozottan megállapítható, hogy érték és érdemes volna továbbképzését hivatott kezekre bízni.“ Egy év múlva megrendezte második előadóestjét, amely még jobban sikerült, mint az előző évi. Fejlődése meglepte hallgatóságát s még a kevésbé hozzáértők is megérezték, hogy egy tehetség elindulásának tanúi. Hoffer Joli néhány nap múlva Budapestre utazott, felvételi vizsgát tett Rózsahegyi Kálmán iskolájában s a Nemzeti Színház jeles művésze, mint egyik legtehetségesebb tanítványát, kezdte bevezetni a színjátszás művéÁtalakítják és renoválják végre az állomás épületét. (A „Békés“ munkatársától.) A gyulai pályaudvaron kömivesek serény munkája fogadja pár nap óta az utast. Falakat bontanak, oszlopokat építenek s a munka körvonalaiból már az első pillanatban meg lehet állapítani, hogy az építkezésnek az a célja, hogy a régi rosszul megépített állomási épületet modernizálják és az utazó közönség érdekeinek és kényelmének megfelelően átalakítsák. Érdeklődtünk Kiszeli] István főintéző, a Máv gyulai állomásfőnökénél, aki az épit- kezésről a következő felvilágosítást adta : — Az épület eddigi beosztása már régóta nem megfelelő s ezért felterjesztést intéztem az üzletvezetőséghez, amelyben az átalakítás sürgős szükségét hangsúlyoztam. Előterjesztésemet elfogadták s amint látjuk, a munka már folyik is. — A harmad- és másodosztályú váróteremből egy nagy váróterem lesz, a harmadosztályú utasok szolgálatára az épület egész szélességében. Az eddigi pénztárhelyiségből ugyancsak az épület uccai frontjáig kiépítve másodosztályú váróterem lesz, a pénztárak pedig bekerülnek az erre a célra átalakított eddigi elsőosztályu váróterembe, amelyet nem fogunk ujjal pótolni, mert nincs rá szükség. Elsőosztályu utasunk tudniillik nincs, mert a vonatokon elsőosztályu kocsik nem közlekednek. — A munka olyan erővel folyik, hogy az átalakítással hat hét alatt teljesen elkészülünk és én remélem, hogy az utazó közönség örömmel fogja fogadni az újjászületett, kényelmes és praktikus beosztású épületet. — Ezeken a belső építkezéseken kívül a szolgálat jobb ellátása érdekében még két épületet emelünk: a pályaudvar két bejáratánál egy-egy őrbódét a váltóőrök részére.
