Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-09-29 / 78. szám
Vasárnap LXVII. évfolyam 78. szám. Gyula, 1935 szeptember 29 ElíHlzetési árak : Negyedévre : dalyben . . 1 P 60 fill. V dókre . 3 P 20 fill. •.rdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nera adatnak vissza. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Ellenzéki obstrukció az ínség jegyében Békésvármegye őszi rendes közgyűlésén. Az Aegv szanálására 10.000 pengőt szavaztak meg. Egyes szám ára 10 fillér. A Vatikán és Róma közwtt megjegyezés jött létre, hogy ha esetleg légi támadás érné Rómát, akkor a Vatikánban is leoltják a lámpákat. Természetes dolog, mondják erre a taktika hideg- fejű avatottjai, de meg mindenki, aki tudja, mit jelentene a fénylő Vatikánváros az éjbe sülyédt Rómában. Természetes, hogy a Vatikán lámpái nem lehetnek árulók, mondja az ész, de a szív és a lélek vergődve kiált fel: borzalom ! Ez hát a XX-ik század, ez hát az a büszke kor, amelyben rotációsok ontják a kultúra és a humanitás, a szociális igazság és az evangélium jegyében született könyvmilliókat ? Velencében, a Szent Zakariás templomban van egy Veronese-kép, amely Jézus születését és a pásztorok hódolatát ábrázolja. A gyermek a Sziiz Mária ölében pihen, testéről divinális szépségű, misztikus fény sugárzik szerte s ragyog fel a boldog mosolya Mária arcára. Megejtő ez az ezüstös, tulvilági eredetet sejttetö fény, e különös sugárzás ! Mintha nem is a festék és ecset vizuális, egysíkú csodája volna, hanem maga a létező élet, ha mint égi csodatétel is, de maga a tárgyi valóság! És a hir, hogy a Vatikán lámpáit leoltják, ha majd a bőgő motorok rátörnek az Örökvárosra, úgy hat, mintha erre a csodálatos sugárzásra, erre a megejtő, divinális fényességre valaki vérszennyes fekete drapériát dobna, mintha letörölné a képről a fényt, kirabolná és üressé tenné, nehogy a fény felsugározzék az olasz éjszakába, fel a gyászba hanyatló világ éjféli sötétjébe. A halál a célszerű okosság hangján ráparancsol a szeretetre, hogy hallgasson, hogy tiizeit oltsa ki, hogy legyen halott s vállalja a sötétség mimikrijét együtt a lőszergyárakkal. Milyen félelmetes, milyen iszonyatos szimbólum lesz az éjbe sülyedt Angyalvár, a drámai setét Szent Péter széke körül, a termek és ablakok vaksága, a dermedt csend s még elgondolni is rettenetes, hogy a Vatikánba is tévedhet bomba s ott is megtörténhet élettel és tárgyakkal mindaz, ami háborúban történni szokott. Minden páni félelem és minden pusztulás rettenetes, de milyen tragikus lenne a szorongás, a kényszerű tétlenség és a pusztulás ott, ahol minden perc, minden munka, minden szó és minden gondolat a szeretet szolgálatában áll, ahol egy gond van csak, hogy minél teljesebben ragyogjon a krisztusi szív a világ felett s ahol csak egy küzdelmet ismernek, a sátán ellen valót. A Vatikánból, a kereszténység fellegvárából az Ige fényszóróival küzdenek a sátán, fénnyel a gonosz setét ellen és most a fény városának mégis ha a szükség úgy parancsolja, vak sötétségbe kell majd sülyednie. Valahogy a katakombák keresztényeinek rejtőzködő üldözött életével és korával hasonlatos ez a mai. Nem marad más rejtetten és oltatlan láng, mint az örökmécsé, minden más világos ágra a megszólaló sziré- aák halált parancsolnak. Csak az örökmécsek égnek majd az Örökvárosban, halkan sercenve és lobbanva a tömjénillatos boltozatok alatt, egyetlen jelként, hogy a szeretet mégis él, megbocsát és minden gyászon át is diadalra vár. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának kisgyülése csütörtökön délelőtt 9 órakor vitéz dr. Ricsóy-Uhlarik Béla főispán elnökletével tartotta ülését, amelyen előkészítették a pénteken megtartott rendes »közgyűlés tárgysorozatát. A közgyűlés változatlanul el is fogadta a kisgyülés határozatait. Miután a főispánnak csütörtökön délután Budapestre kellett utaznia, hogy a belügyminisztériumban pénteken megkezdett igen fontos tanácskozáson vegyen részt, a közgyűlésen vitéz dr. Márki Barna alispán elnökölt. A közgyűlés tárgysorozatának első pontja az alispáni jelentés volt, mely kivonatosan igy szól: Junius, julius és augusztus hónapokat oly nagyfokú tartós szárazság jellemezte, amelyre példa az időjárás történetében nem volt. Szeptember hónap időjárásáról sem mondhatunk eddig semmi jót, mert a hónap első hetében lehullott 1"—16 mm. csapadék gazdasági nővé; nveink számára nem jelentett számottevő hasznot. A katasztrófális időjárás következtében mezőgazdasági növényeink terméseredményei országos viszonylatban a leggyengébbek. A nyári 3 hónapos szárazság azonban a legsúlyosabb károkat okozta főleg a kapásoknál. Burgonya kát. holdankénti átlagtermése 20 q. Tengeri (szemes) kát. holdankénti átlagtermése 4 q. 50 kg. Cukorrépa kát. holdankénti átlagtermése 80 q-ra becsülhető. Az állatok takarmányozása már most nagy gondot okoz a gazdáknak, mert télire tartalékolt szénakészleteiket kénytelenek feletetni. A helyzetet súlyosbítja a gyenge tengeritermés, mert a tengeri volt az Alföld gazdáinak egyetlen komolyan számbavehetö erötakarmány forrása a múltban. A fagy és jégkár, valamint az általános aszálykár olyan adóelengedéseket tesz szükségessé s az adófizetési készséget annyira csökkentette, hogy a fizetési képesség, illetve a háztartási alapok teljesítőképességét illetően aggályaimat kell kifejezésre juttatnom. Az iparosság és a kereskedők helyzete változatlanul súlyos. 1 A gazdatársadalom komoly gondokkal terhelten kezdi az uj gazdasági évet és nehéz helyzete kihatással lesz a vármegye minden társadalmi rétegére, de elsősorban a munkásságra, A hiányokat közmunkákkal kellene pótolni, de a munkás réteg száma oly magas, hogy olyanmérvü közmunkákat a hatóságok biztosítani nem fognak tudni. Reményünk a kormány eddig is számtalan esetben megnyilvánult jóindulatában van. Az alispáni jelentés nem várt vitára adott alkalmat Az ellenzék koncentrikus támadást intézett a jelentéssel kapcsolatban és a szónokok beszéde jóformán mind egy téma körül mozgott: az Ínséget, a nagy nyomort hozták a közgyűlés elé, és a tél kétségbeesett küzködéseit, amelyek már elörevetik árnyékukat. A legnagyobb szemforgatás volna azt állítani, hogy az ajtónkon máris Kopogtató tél nem a legnagyobb gondokat hozza magával. De az is bizonyos, hogy mindazt, amiről az ellenzék szónokai központi vezetésre annyit dörögtek, mindenki pontosan, minden részletében ösmeri. Vármegyénk eltávozott főispánja és az alispán hónapok óta egyebet sem tett, mint, hogy szóval és írásban ezt a reánk váró nagy ínséget tárta a kormány elé. A most beigtatott főispán ezzel a bejelentéssel foglalta el a székét, a jelenlevő földmivelésügyi miniszter ezt hangsúlyozta beszédében: jól tudják, hogy Békésvármegye helyzete a legsúlyosabb az országban és hogy itt sürgős segítségre van szükség. És ugyanakkor, amikor Békésmegye közgyűlésén az ellenzék szónokai felfedezik a megye népének nagy elesettségét, ugyanabban az órában a belügyminisztériumban minden illetékes tényező és az ország összes főispánjainak részvételével beható tanácskozás folyik arról a nagy kérdésről, mit és hogyan kell tenni a tél fenyegető Ínségének enyhítésére. Miért volt hát szükség erre a fölösleges szóáradatra reggel kilenctől déli féltizeukettőig ? Az alispáni jelentés vitájának első szónoka a tótkomlósi dr. Adamkovich Ágoston volt, aki azt panaszolta, hogy dr. Vas Nándor Nep-elnök indítványára 717 tótkomlósi választót töröltek a névjegyzékből azzal az indokolással, hogy nem igazolták iskolai végzettségüket. Szerinte ez nemcsak törvényellenes, de tendenciózus is, mert a töröltek* nera tagjai a Nep-nek. Hétszáztizenhét fellebbezést kellett volna beadni, de a töröltek olyan szegények, hogy nincs meyg az a két pengőjük, ami a fellebbezés bélyegére kell. Márki alispán rögtön válaszolt és hangsúlyozta, hogy bár a legteljesebb szólásszabadság hive, de politikai kérdések nem tartoznak az alispáni jelentéshez. Tudomása szerint a törlések törvényes alapon történtek, mégis vizsgálatot rendel el s ha kitűnik, hogy a törlések törvényellenesek, intézkedni fog. Egymás után állottak fel ezután az ellenzék szónokai, hogy a nagy Ínség enyhítésére munka- alkalmak szerzését és az ínségesek segélyezését kérjék. Tóth György (Szarvas), Szobek András (Békéscsaba), Bányász József (Mezöberény) és Csi- csely Pál (Szarvas) mind a munkanélküliség és az ínség ügyével foglalkoztak. Az ellenzéki beszédek feszült helyzetet teremtettek, amelyet Márki alispán vezetett le, erélyes hangon jelentve ki, hogy a munkáskérdésben jobb- és baloldal között nincs nézeteltérés. A jobboldal épugy szivén viseli a munkások sorsát, mint a baloldal. Csodálkozásának adott kifejezést azon, hogy a szociáldemokraták az utóbbi időben elhaDg; zott felszólalásokban soha konkrét indítványt nem tettek, csak általánosságban foglalkoznak a kérdésekkel. Kéri a szociáldemokratákat, hogy konkrét inditványokkál jöjjenek a megye közgyűlésére. Schultz Márton (Mezöberény) az iskolánkivüli népművelés költségeit sokalja, mire az alispán hangsúlyozza, hogy ennek nagy jelentősége van, a községi hozzájárulás pedig az egy százalékot sem éri el. Gönczy Béla (Vésztő) azt kívánja, hogy a közmunkákat ne tavasszal, hanem azonnal indítsák meg.
