Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-08-04 / 62. szám
2 KERES 1935 augusztus 4 minisztérium ezzel tényleg elő akarta segíteni a malmok forgalmának zavartalan lebonyolítását, mert különösen vidéken, legjobb esetben 30 napos hitelre tudják a malmok lisztjeiket értékesíteni. Magasabb kamat kiszabásával tehát nem akarta sújtani az eddig kialakult üzleti rendet, de mikor most azt tapasztalta, hogy több malom tulajdonképpen Mascagni hétfőn érkezik Szegedre, ahoi nagy ünnepélyes' séggel fogadják. Hetekig tartó izgalmas munka, építkezés, készülődés után pénteken éjszaka megtartották a szegedi Dóm-téren az idei ünnepi játékok első eseményének, Az ember tragédiájának főpróbáját zárt ajtók mögött. Gróf Bánffy Miklós, Oláh Gusztáv, és Nádasdy Kálmán rendezése színes pompájában és mozgalmasságában az idén is ünnepi keretekbe foglalta össze Madách drámai költeményének minden szépségét. A két első előadásra több mint ötezer főnyi idegent várnak Szegedre. Mascagni, aki 10-én, 12-én és 15-én vezényli a Parasztbecsület előadását, vasárnap este érkezik Budapestre, ahol iinneebből az előzékenységből igyekszik hasznot huzni, természetesen nem engedhette meg a kincstár további tudatos kárositását. Éppen ezért már egy hónappal ezelőtt nyolc százalékra emelte a minisztérium a késedelmi kamatot, a hátralékosok ellen pedig hasonló szigorral fog eljárni, mint az a gyulai esetben történt. pélyesen fogadják, hétfőn pedig Szegeden lesz ünnepélyes fogadtatás és a nagy olasz mester már hétfőn megkezdi a munkát a Dóm-téren. Szombaton megérkezett már Szegedre Periele Ansaldo, a római kir. Operaház szcenikai igazgatója, aki a Parasztbecsület előadását rendezi, a milánói Scala énekesei keddtől kezdve vesznek részt a próbákon. Az ünnepi játékok harmadik eseménye a Glankos cimii olasz játék előadása, ennek a bemutatására 9-én kerül sor, a szereplő- gárda Hegedűs Tibor rendező vezetésével már hetek óta az ujszegedi uszodában felépített meseszerü színpadon színes reflektorok fényében folytatják a munkát. Ma már a szirének, tritonok és egyéb tengeri lények is résztvettek a próbákon, amelyek egy különleges előadás és egy költői játék színes képének kialakulását mutatják. Haíodikán megérkeznek a „Gyulai-cserkészek. Balatonszabadi-Sóstó, 1935. aug. 1. Kolos isten csak eregeti az erősebb- gyengébb. de annál hűvösebb szeleket. Ezen a héten ma az első nap, hogy az öreg szélisten megunta működését és cserkészeink fürödhetnek. A tábor pennájának sem volt kedve az íráshoz. Miért írjunk olyan levelet, amely az otthoniakat bántja ? Mint mondom e héten ma hallom először: Fürdőruhában sorakozó! Eső itt alig volt, mig körülöttünk mindenütt hatalmasan esett . . ., itt csak pár szem, de annál dühösebb szél . . . Mintha csak Gyulán volnánk ! Táborunk teljesen elkészült. A fiuk ösz- szeszoktak, szépen együtt éreznek. Táborunk közelében van a veszprémi káptalan hatalmas szőlőbirtoka, a hegy tetején présházzal. Ezzel szemben pompás kilátóval a Balatonra. A szép kilátót, kissé merész fantáziával a régi görögök történelmi hirü sziklájáról „Kisfal-tarpéji szikládnak nevezték el. A rosszmájúság — hiába, emberek vagyunk ! — néha a cserkészeket is elfogja. Ezt a rosszmájúságot az irigység füti, a jó gyomruak irigysége, akik sanda szemmel nézik, hogy a — különben antialkoholista — tábororvos egy-egy gyomorhurutosnak, — alapos konzílium után — borleves-kurát rendel. A bort a kúrához a hegytetején levő présház pincéje szolgáltatja potom néhány fillérért. A kilátót azonban a „bornemisszák“ is nagyon szívesen meglátogatják és szívesen töltenek azon pár percet. (Komolyan irom, hogy Szepike ritka látogatója a kilátónak). Most készül a csapat Tihanyba. Holnap, esetleg holnapután kerül erre a kirándulásra a sor. Komoly tanácskozások folytak a hazaindulásról. Mikor induljunk: hétfőn reggel vagy délben ?„ Mihály bá és Laci bá, a kettős parancsnokok végre is a csapat fináncminiszteréhez fordultak : hogy áll a kassza ! ? Dévényi, a kis Szepi felvilágosítása után, 300 mázsa buza-vetömag jut a gyulai fagysujtotta gazdáknak. A kölcsönt a jövő év júliusában keli visszafizetni. (A „Békésu munkatársától.) A májusi fagy által sújtott gazdák megsegítésére indított akció során a földmivelésügyi miniszter által megállapított kontingensből a békésvármegyei gazdasági felügyelőség 300 métermázsa búzavetőmagot utalt ki a gyulai gazdák részére. Ezt a vetőmag-kölcsönt elsősorban azok a húsz holdon aluli birtokosok vehetik igénybe, akik a fagykár következtében kénytelenek voltak vetésüket kiszántani. Ha ezek kielégítése után maradna még fenn vetőmag, a kölcsönből azok a fagykárt szenvedett gazdák is igényelhetnek, akiknek birtoka húsz holdon felül van. A városi adóhivatal annak idején pontosan összeállította azoknak a névsorát, akiket a fagycsapás vetésük kiszántására kény szeritett. Hatvannégyen vannak ilyenek,- akik összesen 174 kát. hold és 1350 négyszögöl területen szántották ki a vetést. A vetőmag-kölcsönért a városházán, Erdős Gyula városi jegyzőnél kell augusztus 15-ig jelentkezni, e napon túl a jelentkezőt elutasítják. A kiosztás szeptember második felében történik. A kölcsönt 1936. júliusában kell visszafizetni, hogy pénzben-e vagy természetben, az még nincs megállapítva. T AKC A Színház után. Négyheti vendégszereplés után a csütörtök esti kabaré előadással befejezte gyulai vendég- szereplését Sebestyén Mihály színtársulata. Amint a színészek jó előadásra való igyekezetében megvolt a jóakarat, úgy bennünk is megvan a készség arra, hogy az ő rövid pár hétre terjedő gyulai színjátszásuk élményeit kellemes emlékeink közé tegyük el. Ez nem kegyes jóakarat, hanem tárgyilagos itelet. A miskolezi társulat jóval többet adott, mint amennyit vártunk tőle. Vidéken színházat játszani ma hősi küzdelem, amely egyformán igénybe veszi igazgató és színész minden erejét és képességét. Ma már a vidéki színtársulatnak nemcsak azzal az előkelőséget és művészeti kulturfölényt szenvelgő közönség-réteggel kell megküzdenie, amely fölényes ajkbigyesztéssel szokta kijelenteni, hogy ő csak Budapesten jár színházba, mert neki művészet kell. Ma már művészet kell annak a publikumnak is, amelynek nemrégen még minden igényét kielégítette, illúzióját kiteljesitette a görögtüzes, álpátoszos dikció és a szinfalhasogató ágálás a rivalda — néha csak pislogó — lámpái előtt. Film és rádió ma a legnagyobb művészetet viszik el az Isten háta mögött szendergő legutolsó kis faluba is, a világ legnagyobb művészeit látja és hallja a legragyogóbb keretben az az ember, akinek tegnapelőtt még a színészet a medve- táncoltatással és a csepürágással élt zavaros összevisszaságban a tudatában. Ennek a közönségnek kell ma játsszék a vidéki színtársulat, ami bizony hősi küzdelmet és erőfeszítést jelent. És ez a hősi küzdelem csak másodsorban jelent művészi erőfeszítést, elsősorban súlyos anyagi erőpróba ez. A darab kiállítása ró igen nagy feladatot igazgatóra, színészre egyaránt, mert a közönség igényei ebben a tekintetben nagyon megnőttek. Schakespeari színpadon, stílustalan ruhában még annak a nézőnek sem lehet játszani, aki bele tud feledkezni a művészi játék nagyszerűségébe így áll ma közönség és színész egymással szemben : az egyik sokat kíván, a másik megfeszíti minden erejét. Ha most, rövid párhetes szinházjárás után latra tesszük azt, amit láttunk és hallottunk, a tárgyilagosság minden sérelme nélkül meg kell állapítanunk, hogy a Sebestyén társulat megnyerte a gyulai csatát. A közönség kellemes emlékekkel gondol vissza azokra az estékre, amiket a színházban töltött. A drámai és az operett-együttes egyformán kielégítette a maga publikumát. Mindkettő olyan szinész-erőket tudott a rivalda elé állítani, akik mindig kifogástalanul megállották a helyüket, sokszor pedig olyant nyújtottak, ami kielégítette a legkényesebb művészi igényeket is. Kinek-kinek egyéni ízlése és igénye dönti el azt a kérdést, vájjon a drámai vagy az énekestáncos előadások voltak-e jobbak ? Mi most itt — anélkül, hogy ennek a sokoldalú kérdésnek a szövevényébe bocsájtkozhatnánk — mindenesetre a drámai előadásoknak nyújtjuk a pálmát. Koltay Margit, Kondráth Ilona, Kemény László, Farkas Endre és Kéry Éva olyan erősségei voltak a drámai együttesnek, akiknek művészete kiegyenlített minden egyéb kívánnivalót, amit a művészi előadás kerek egysége ellen az igényes kritika felállíthatott. Az énekes-táncos előadásoknak épen igy megvoltak az ő erős pillérei. Lantos Ica szubretti kiválóságai, a Nyilassy Matyi örökébe lépett Visky Pista, a szivet simogatóan széphangu Lázár Tihamér és a táncoslábu Rajz Jancsi kárpótolták a nézőt mindenért. Ami pedig a darabok kiállítását illeti, a színház igazgatóját még a rosszakarat sem vádolhatja meg azzal, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt. Külön kell megdicsérnünk azt az eléggé nem méltányolható szolgálatot, amit Sebestyén igazgató és színészei a Tragédia előadásával irodalomnak és színművészeinek tettek. Színészeink tehát elmentek. Kellemes emlékeket hagytak maguk után, de egyben súlyos kötelességet állítottak a jövő nyári évad színészei elé : meg kell tartaniok, sőt a „semper excelsior“ elvénél fogva túl kell haladniok azt a művészi színvonalat, amelyet a most bezárult évad színészei emlékül itt hagytak.
