Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-06-16 / 48. szám

LXVII. évfolyam 48. szám

Vasárnap

Gyula, 1035 junius Hí

EISflzetési árak : Negyedévre:

Helyben . . 1 P 60 fill. Vsdékre . 3 P 20 fii!.

hirdetési díj előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI fiS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő: Szerkesztő :

DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

A tanoncok

kiállítása nem túl gazdag, nem túl parádés, de mégis csak jeladás, mégis csak a munkakedv, a szorgalom, a tudás és az akarat vigasztaló jele. Nem nagy az anyag, ami a mesterség felé igyekvő fiatalok keze alól kikerült és egybegyült, de mégis csak azt mutatja, hogy a mesterek műhelyeiben, — azon néhány kevésben, ahol még munka van, — él a mesterségbeli tudás szomja és igyekezete, él a nemes versengés. Azt mutatja a kiállítás, hogy a tononcokban él a gondolat: érdemes tanulni s él a mesterekben is, hogy érdemes tanítani. A jövő hite csendül ki a kiállított tanoncmunkákból, a jobb jövőjéé, amikor nem az lesz az iparos sorsa, ami ma: ülni ölbe ejtett kézzel napokon és sokszor heteken át s csak nagynéha jutni munkához. De jele a kiállítás annak is, hogy akik a tanoncoktatás munkáját végzik, tudják, hogy a nemzetet szolgálják s a szerint, hogy munkájuk milyen, hiv vagy hálátlan fiai a hazának. A mesterek hite és tudása, a tanoncok bizó igyekezete s oktatóik hozzáértése, mindezek, mint egy ragyogó szintézis, a jövő zálogát adják, egy erős hármasságot, amely Széchényi gondolata szerint a nemzet óriásának fél karját és annak izmait jelenti. Nem nagy az anyag, nem túl parádés, de ki róhatja fel ezt, ki említheti ezt gáncsoskodva, amikor nem mesz- sze innen, szinte kiáltásnyira csak, itt húzódik a város alatt a trianoni határ, amikor benn a műhelyekben süket csend virraszt, pók szövöget és por száll a behulló nap szomorú fényében. Kell ez a kiállítás, s kell, hogy legyen minden esztendőben, hogy lássuk : a magyar életerő mégis él, a magyar tudás mégis alkot, nem pihen s minden igyekezetével és álmaival a boldogabb jövendőt s annak hitét szolgálja. A kétkézi munka egyszerű gyermekeinek megnyilatkozása ez a szerény kiállítás. Nem nagy és nem parádés, de meg-megcsillan anyagában a magyar

mivesség gazdagodó értékének egy-egy szin- arany erecskéje, Ígérete a megteljesedett tudásnak, a maradéktalanul átvett mesteri örökségnek. Megérdemli, hogy ne haladjunk el mellette észrevétlenül, megérdemli, hogy vessünk feléje egy meleg tekintetet, amelyben őröm és biztatás csillan. N. G.

— «aBMMMMgSaMilill Bf! BIM» iwri

Az Alsó-Fehér Körösi Ármentesitő Társulat

közgyűlése.

Molnár Albert és Góg András lettek az nj választmányi tagok.

(A ..Békés“ munkatársától) Anyagtorlódás miatt csak most áll módunkban tudósítást adni az Ármentesitő Társulat folyó hó 8-án tartott közgyűléséről. A közgyűlést, amelyen az érdeklődők szép számmal jelentek meg, Pongrácz Jenő gróf társulati elnök vezette le. Meleg hangon parentálták el R. Schriffert Józsefet, a társulat választmányi tagját, majd az elnök bejelentette, hogy Follmann János dr. magas korára való tekintettel lemondott jogtanácsosi tisztjéről. A közgyűlés a lemondást tudomásul vette s Follmann János dr.-nak 21 évi odaadó értékes munkájáért köszönetét nyilvánította. Kimondták, hogy a társulat jogi teendőit ezentúl két részre osztják és pedig úgy, hogy a jogtanácsosi munkát Jantsovits Emil dr., mig a társulat kisebb peres ügyeinek vitelét Csaba Mihály dr. fogja végezni.

A tisztujitás során semmi változás nem történt, az elnökség és tisztikar maradt a régi. A Follmann János dr. lemondásával és |

K. Schriffert József halálával megüresedett választmányi helyekre Molnár Albertet és Góg Andrást választották meg.

Juhász László indítványa felett a közgyűlés napirendre tért.

Vizsgahangverseny a gimnáziumban.

(A „Békés“ munkatársától.) A reál- gimnázium ifjúsági zene- és énekkara folyó hó 13-án este 8 órai kezdettel tartotta évzáró hangversenyét a gimnázium tornacsarnokában.

A nagysikerű hangversenyről szóló tudósításunk legelső soraiban Károlyi Gábor tanárnak kell a legteljesebb elismeréssel adóznunk azért a lelkes, odaadó, nemes munkáért, amelyet a gimnázium tanulóifjúságának zenei nevelése terén kifejt. Ha a gimnáziumnak nem lenne zenekara, nem is állna sohasem módunkban, hogy ne csak rádión

T A MCA

Régi gyulai követválasztások.

Göndöcs Benedek kétszeri megválasztása.

Irta: KÓHN DÁVID.

III

(Befejező közlemény.)

Göndöcs, miután tisztában volt vele, hogy a 48-asok feltétlenül szintén fognak jelöltet felléptetni, — amint az elkerülhetetlen is volt — nemcsak hogy nem neheztelte Dobay felléptetését, hanem tudva azt, hogy kettőjük között a választási küzdelem nem fog elfajulni, sőt a legnagyobb loyalitással bonyolódik majd le — amint az a valóságban történt is — nemcsak megnyugodott Dobay ellenjelöltségében, hanem örült is neki. Beszámoló, egyben programmbeszédében, amelyet egy vasárnap délelőtt a városháza erkélyéről mondott el, ama óhaját is kifejezte, hogy mindenki meggyőződése szerint adja le szavazatát; a maga részéről nagy súlyt fektetve rá, hogy a legkisebb lélek- vásárlástól is mentes, tiszta mandátumot kapjon,

mert igy értékes ez neki és a képviselőséget csak ezen az áion fogadja el. Ennek az óhajnak — mellesleg Írva — nemcsak esztétikai és ethikai, hanem praktikus oka is volt, mert azt jelentette, hogy ezúttal nem akar a választásra elkerülhetetlen plakát, toll és zászló készittetési költségeken felül áldozni.

így értelmezte ezt a hallgatóság és közötte a csizmadia ipartársulat érdemes elnöke — egyébként pedig bormérő és egyik ösmert kortestanya tulajdonos — Gerebewcs István uram is, aki, mint lelkes párthive, a városházától hazakisérte Gön- döcsöt a parochiára, ahol áradozó szavakkal nyilvánította a beszámoló és programm beszéd fölötti elragadtatását. „Különösen az fogott meg és tetszett Nagyságos és Főtisztelendő Uram beszédében, hogy vesztegetéstől mentes, tiszta mandátumot kíván. Ez nagyon helyes is. De hát — fűzte hozzá aggodalmasan — ha igy kell lennie, azt kérdezem, mi lesz akkor az a kapocs, ami a népet össze hozza és összetartja, valami ilyen kapocsnak mégis kell lennie; anélkül nem megy sehogy se a dolog és kivagyunk téve a bukásnak.“ Göndöcs megértette bormérő „önzetlen11 hívének aggodalmát és megnyugtatásul a délutáni órákban egy jókora hordónyi bor került Gerebenics uram pincéjébe, mely bor — mellesleg írva — jobbadán pénzért

csúszott le ezután a szomjas választók torkába.

Innen származik a sok esetben ma is használt, sőt fogalommá vált „kapocs“ szó, melynek eredetét immár kevesen tudják.

Hanem a 48-asok fészke, az újváros — kapocs nélkül is — náluk ugyanis erről soha se lehetett szó — most is megbízhatónak és hűnek bizonyult, olyannyira, hogy egyetlen „Frici“ sem akadt közöttük. (Fricinek nevezték — mint megírtam — azt a két újvárosi embert és azóta is ivadékaikat, akik 1869-ben, nagy megdöbbenést keltőleg, Wenckheim Frigyesre szavaztak.) Sőt, megtörtént az is, hogy olyanok, akik — ami nem csodálatos, tiz évi polgármestersége alatt ez elkerülhetetlen is volt — valamiért meg is haragudtak Dobayra, mégis hűségesen rászavaztak.

Utóbbiak közé tartozott az újvárosi nemes családok egyik tagja, a hatvan holdas Kiss D. Károly uram is, aki valami nem kedvére dőlt keritési ügyből kifolyólag — amiben pedig nem volt neki igaza — szörnyen neheztelt a polgármesterre, úgy hogy évek óta messze elkerülte őt, nehogy köszönni kelljen neki, az urna elé lépve, Ambrus Lajos választási elnök sablonszerű kérdésére : „kire szavaz?“ igy válaszolt: 48-ra. Nevet mondjon, szólt rá az elnök, Dobayra vagy Göndöcsre ? 48-ra! volt rá újra a felelet. A konciliáns elnök, aki úgy lát-