Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-13 / 47. szám
LXVII. évfolyam 49. szám. Csütörtök Gyula, 1935 junius 13 Eífiüzetésí árak : , Negyedévre : Gürivben . 1 P 60 fill, Vidék re . 3 P 20 fill. *<tH elést <iíj elére f! se tend®. DÜTriPC! n r> t\. r^o POLITIKAI, TARSADALH1 ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nena adatnak vissza. Egyes, szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő: 1)0BAY FERENC Szerkesztő : NAGY GUSZTÁV Megjelenik esti törtökön és vasárnap. A tíikarpknssáíF korlati tapasztalatai varrnak, amit tehát ő toztatni kell tehát a normál státus-rendeletén csak helyén és csak a kellő mértékben alkalmazva takarékosság, minden más esetben kár származik belőle, szóval épp az ellenkezője annak, amire szánva volt. Az a bizonyos normál-státus rendelet, amely a községek és városok terheit lenne hivatva könnyíteni, megállapítván az adminisztrációhoz feltétlen szükséges tisztviselők létszámát, szintén nem a legszerencsésebb takarékossági intézkedések közé tartozik. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a rendelet értelmében megállapított létszám nem elegendő a különféle rendeletekkel komplikált és nreg- duzzasztott adminisztráció elvégzésére, s ezért segédmunkaérőket kell alkalmazniuk a községeknek. Minden tisztelet a jőszándéku kisegítőknek, munkájuk azonban még sem lehet olyan, mint a kinevezetteké, mert nem él bennük az a tudat, hogy esetleges mulasztásaikért fegyelmi utón felelősségre vonhatók s igy munkájukban, azt is tudván, hogy előrehaladás számukra bármilyen szorgalom és odaadás árán sem lehetséges, nem érvényesülnek azok a szempontok, mint amelyek kell, hogy érvényesüljenek egy állandó alkalmazásba levő, véglegesített tisztviselő munkájában. A vármegye alispánja a rendelet megjelenésekor azonnal kifejezte aggodalmait s most a legutóbbi kisgyülésen szintén hasonló szellemben tette a rendeletet kritika tárgyává Ha valaki, ő egészen közelről ismeri a közigazgatás életét, közvetlen, gyámon ö a normál státusról, az minden bizonynyal száz százalékosan kvadrál a helyzettel. Hiába azonban ez a helyzet és hiába minden .észrevételezés, a rendelet nem változik, pedig nem érdeke senkinek sem az olyan takarékosság, amely csak látszatra az, ténylegesen azonban hátrány és károsodás. Békésvármegyében nem olyan a lakosság, következésKép nem olyanok a képviselőtestületek, hogy könnyelmű, pazarló gazdálkodást folytatnának a köz rovására. Nem valószínű, hogy több embert alkalmaztak volna a hivatalokban, mint amennyire szükség voit. Nem olyan a magyar ember, hogy szórja a pénzt, még akkor sem, ha az nem közvetlenül az övé. Ami létszám volt, az legtöbb helyen kellett is, és hogy kellett, mutatja az, hogy az elhunytak helyébe átmeneti munkaerőket kell mindenütt alkalmazni, mert különben a köz- igazgatás menete felborulna. Vannak, lehetnek helyei az országnak, ahol a rendeletre s annak rigorózus alkalmazására valóban szükség volt és van, azonban valószínűnek látszik, hogy vannak helyei az országnak, ahol a helyzet speciális, illetve olyan, hogy ott az országos érvényűnek szánt s az általános tekintetek alapján készült rendelet nem azt az eredményt hozza meg, amire szánva volt. A munkanélküliség enyhítésének szükségét állandóan hangoztatják, hangoztatják továbbá azt is, hogy a közigazgatásnak zavartalannak kellett .lennie, olyannak, hogy a köznyugalmat hibáival ne ingerelje. Válveszélynek, ami az átmeneti munkaerők esetleges hanyagsága folytán állandóan fenyegeti. Már éppen elég idő volt arra, hogy a rendelet hibái megmutatkozzanak, ami kritika tehát az alispáni székből elhangzott, az már a tapasztalat szava. Semmiféle rendelet nem lehet merev, ha a gyakorlat felmutatja hibáit. Változtatni kell tehát a községek érdekében kiadott rendeletén, éppen a községek érdekében. Várady-Szafeüiápy árfszííd Pünkösd ünnepének első napján a kora délutáni órákban nagy megilletődést keltő gyászhir futott szét városunkban. Rövid, kínos szenvedés után meghalt Várady-Szakmáry Arisztid ny. kir. kúriai biró, a gyulai törvényszéknek negyedszázadnál hosszabb időn át volt bírája, városunk legtekintélyesebb polgárainak egyike. V. Szakmáry Arisztid az 1887. évben mint békéscsabai aljárásbiró került vármegyénkbe. Családja nagytekintélyű szepesmegyei magyar nemesi család volt, amely a XVI. század második felében Miksa császártól kapta nemességét. Az eredeti Wárady névhez a Szakmáry nevet a XVII. század derekán Wárady I. András csatolta, akit gyámja Thököly István, hogy birtokát megszerezze, egy szatmári (akkor szakmári) zárdában T A m € A Régi gyulai követváiasztások. Göndöcs Benedek kétszeri megválasztása. Irta : XÓHN DÁVID. II. Képviselőségének második évében történt az a nagy tűzvész, amely Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának déli órájában a németváros legszegényebb részét,, csaknem száz házat és melléképületeit rövid egy óra alatt pusztította el. Az az akció, amit akkor Göndöcs a tüzkárosultak felsegélyezésére kifejtett, páratlanul állott és áll a hasonló szerencsétlenségek gyulai krónikájában. Minden lehetőt, sőt nem lehetőt elkövetett, a tüzsujtotta emberek érdekében. Kormányt, képviselőtársakat, püspökséget, káptalant egyaránt mozgósított, persze a jótékonyságból, maga gyakorolva sajátjából a legnagyobb részt. Annyit is gyűjtött össze, hogy köztudat lön, hogy a tűz áldozatai teljes száz percenttel kártalanítottak. Fel is épült valamennyi leégett ház rövidesen, anélkül, hogy tulajdonosaiknak adósságot . kellett. vpina csinájniok és az uj házak révén az addig falusiasnak mondhatott rész egészen városias színezetet öltött. . A három éves ciklus leteltével Göndöcs népszerűségének zenitjére jutott. Szó se lehetett róla, hogy újból meg ne válasszák. Sőt népszerűségénél fogva azt is megengedhette magának, hogy másodszor, mint szabadelvű, tehát mint határozottan kormánypárti vállalhassa az újbóli jelöltséget, anélkül, hogy a bukás esélyének kitegye magát. Persze arról szó sem lehetett, hogy kormány- párti létére egyhangúlag jusson a mandátumhoz A negyvennyolc nem engedhette a hatvanhétnek küzdelem nélkül a tért, még ha az általános népszerűségnek és közkedveltségnek örvendő Göndöcs- ről is volt szó. Pedig országos nevű idegen ember, a biztos bukás tudatában Göndöccsel szemben egyáltalában nem vállalt jelöltséget. Az „elv" megmentése okából tehát helyi jelöltnek kellett erre vállalkoznia, még pedig Dobay János személyében. Dobay a legnagyobb érdemű polgára volt Gyula városának. Fiatal korában az ötvenes években katona tiszt: huszár főhadnagy volt a hadseregben, de -mint ilyen kvietálván és már katonás kodását előzőleg kitanulván a nyomdászatot, 1860- ban Gyulára költözött, ahol egy évtizedet meghaladó időn át az egyedüli nyomdatulajdonos vol) nemcsak Gyulán, hanem az egész Békés vármegyében. Réti Lipót ugyan már az ötvenes évek elején nyitott kis nyomdát Gyulán, de innen áttette Szarvasra, honnan rövidesen Aradra költözött és akkor a vármegyében nem volt egy nyomda sem,! amig Dobay Gyulán megnyitotta. Ami kultúra keletkezett itt, az ő nevéhez fűződik és az ő érdeme volt. Az ő kezdeményezésére és szívós akciójára történt, hogy Gyula, mint a vármegye székhelye szakított a hozzá méltatlanná vált nagyközségi szervezettel és 1873-ban — mellesleg írva éppen abban az időben, amikor Göndöcs gyulai plébános lett — rendezett tanáccsá alakult Igaz, hogy Dobayt elérte érte a nemezis, mert a közóhaj parancsára polgármesternek kellett vállalkoznia, j Megismétlem a szót: kellett, mert kézzel-lábbal tiltakozott ellene. Nem ambicionálta ugyanis, de nem is állott az érdekében. Ez az érdek ugyanis az volt, hogy maradjon meg műhelyében, amelynek szakszerű vezetése egész embert és annak egész tevékenységét igényelte. Az az — akkori -— igen szerény javadalom, amit a polgármesteri fizetés nyújtott, egyáltaláh nem volt ellenértéke annak, amit mint üzletembernek kellett miatta veszítenie. Próbált is kitérni és az ő kezdeményezésére Barano- vics Gergelyt választották, helyesebben írva ő választatta meg polgármesternek, aki azonban gyengélkedésére hivatkozással — ami nem is volt részéröl ürügy, mert hiszen rövidesen meg is halt — nem fogadta el megválasztását. Így tehát, miután elementárisán megnyilatkozott általános közóhajjal állott szemben, amelyben a város egész intelligenciája is benne volt, különösen azort okból, hogy az áltála propagált rendezett tanács egyáltalában megvalósulhasson, kénytelen kelletlenül — érdeke ellenére — mégis vállalnia kellett a polgár- mesteri tisztet.
