Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-05 / 61. szám
2 Békés ih34 augusztus 5 Levél az 554. sz. „Gyula“ cserkészcsapat balatonaligai táborából. Második hete, hogy búcsút vettünk Gyulától, s azóta sok képeslevelezőlap és levél ment haza a szülőkhöz, a hozzátartozókhoz s az isme rősökhöz. De bizonyosan vannak olyanok is, akik mindenféle személyes kapcsolat nélkül is érdeklődéssel kisérik a cserkésztábor életét; ezért talán nem lesz egészen fölösleges, ha a „Békés* hasábjain is beszámolunk eddigi táborozásunkról. Hosszú, fárasztó utazás után érkeztünk meg a táborhelyre. De a fiukon nyoma sem volt azért a fáradtságnak. Inkább az aggasztotta őket, hogy alig hagytuk el a székesfehérvári vasúti állomást, zuhogó záporeső verte kocsink ablakait. Szerencsére, mire Balatonaligára értünk, kisütött a nap a felhők mögül. A fiúk nagy örömmel, serényen láttak hozzá a táborveréshez. Ment minden, mint a karikacsapás : egy-kettőre állt a sátortábor a Magyar-tenger partján egy kedves kis ligetben s az utazás fáradalmait a Balaton hullámverésének altató dala mellett heverték ki a gyulai fiuk. Reggel a vadgalambuk turbékolását, füle- milék csattogását katonás kürtszó harsogása veri fel. Megkezdődik a tábori élet. Fazekas Mihály parancsnok szavát alig lehet hallani, de a fiuk szinte katonai pontosságai csinálnak mindent. Igazi fegyelmezett cserkészek A polgáristák közül öten jöttek el Tóth tanár vezetésével Ezek a kis fiuk is mindenképpen méltó társai a na. gyobb cserkészeknek. Pár lépés távolságra áll a fiúk sátrától az öregek két sátra. Itt lakik Szén- tes Károly főjegyző, a cserkészek lelkes barátja, Tarpai Ottóval, a vármegyei cserkészelnökkel. Tréfás, évődő társalgásuk sok derűs percet szerez a sátor harmadik lakójának — e sorok Írójának. — A táborban van Balázskovits szaléz ánus atya is, a helyettes parancsnok, a fúr szeretett „Józsi bácsi“-ja. Általában az egész táborban kedves közvet lenség, mosoly és gyerekes jókedv uralkodik; amely átragad a felnőttekre is. A komoly cser készmunka után jól esik a Balaton hűsítő hullámaiban lubickolni. Első héten ugyan néhány szeles és esős napunk volt, de azután szép, derült napos idő jött. Lehetett most már fürödni, ami itt egyébként teljesen veszélytelen, mert a parttól 200 méternyire is csak vállíg ér a Balaton kristálytiszta vize. Nincs hát mit aggódni a szü löknek. Baj nem érhet senkit sem a különben is gondos felügyelet mellett. Egészségi szempontból eddig nincs okunk panaszra. Itt van velünk Dr. Kulisár Sándor békéscsabi városi orvos, aki a gyomorrontásban megbetegedett egy két fiút hamarosan talpra állította Ennek a megbetegedésnek is a konyha volt az oka, mert Sál Jóska bácsi legfőbb irányítása mellett olyan jó ételeket főztek a szakácsok, hogy nem győztünk belőle eleget enni. Hát aztán persze a sok a jóból is megártott. A tábor lakóinak a szórakozásból is van bőven része. Egyes csoportok tanulságos kirándulásokra, portyázásokra indulnak a környékbeli fürdőhelyekre. Siófokon Stéberl András vendé gelte meg őket ismert bőkezűségével. Mások Balatonfüredre, Tihanyba, Almádiba, Kenesére rándultak ki. Különösen Szentes főjegyző ur noszogtatja az öreg cserkészeket a sétautakra. Tarpai elnök ur azonban még az ő biztatására sem mozdul ki a sátorból, mert nyugszékóben „fogyókúrát“ tart és ennek — szerinte — a gyaloglás, mozgás „árt“. Kis Pista bácsi azon- ben agilisabb ember. Nagyszerű „Csepel“-gépén elindult Csabrendekre rokonlátogatásra Szidta is Zala vármegye közigazgatását az elhanyagolt hegyi utak miatt : végül is vonattal szállította haza a „Csepelt“ Keszthelyről Volt már tábortűz is. A környékbeli villák üdülőinek a cserkészmókákkal tréfákkal sok kedves percet szereztek a szereplő cserkészek Tóth tanár ügyes vezetésével. Sajnos, gyorsan telik az idő. Egy pár nap még, és itt kell hagynunk a kedves táborhelyet. A fiúk hangulatát a kis polgárista Béres cserkész fejezte ki leghívebben, aki kérdésemre azt mondta, hogy addig szeretne itt maradni, mig a hó le nem esik. Jámbor óhaja azonban nem teljesülhet, mert a csapat 6 án este 10 h kor Gyulára érkezik. Balatonaliga, 1934. augusztus hó 1. Szanthoffer Sándor. Urakat, hölgyeket 120 P havi fizetéssel keresünk, könnyén elhelyezhető cikkek terjesztésére. 40 fillér válaszbélyeg Müintézet Budapest, Izabella-utca 45. 92 i— t ít I R E K. Szentmisék. Ma, vasárnap a misék a rendes nyári sorrend szerint lesznek. Az anyatemplom* ban báró Apor Vilmos dr apátplébáuos prédikál. Az evangélikus istentisztelet vasárnap, augusztus 5 én délelőtt 10 órakor kezdődik, utána egyházközségi közgyűlés lesz a zsinati kiküldöttek választása tárgyában, majd a gyámintézet tartja meg évi rendes közgyűlését. Délután 2 órakor a fogházban, félnégy órakor a kórházban, 6 órakor a templomban istentisztelet. Esküvő. Ssalatnay Endre pénzügyi főtanácsos és felesége leánya Lenke és Konkoly Károly tanító folyó évi augusztus hó 4 én, szombaton délután 6 órakor esküdtek egymásnak örök hűséget a gyulai református templomban. Kinevezés. Elek Lajos pénzügyigazgató Bakos János m, kir. pénzügyőri szemlészt állomáshelyén való meghagyása mellett m. kir. pénzügyőri főszemlésszé nevezte ki, Orvosi hír. Dr. Bognár Rezső városi orvos rendelőjét Jókai Mór U'ca 17. sz. alá helyezte át. Telefon 171. szám. j 93 1 3 A kánikula az elmúlt hét folyamán is erősen tombolt és augusztus első napján nyilatkozott meg legerősebben, amikor is a déli órában árnyékban C lsius szerint 35 fok melegre szökött fel újra. Akkor nap délután hat órakor — két hét óta immár másodszor — hatalmas szélvihar és porfelhő száguldott el a város és közel- távoli környéke fölött, amely, noha alig öt percig tartott, sok helyütt megbolygatta a háztetőket. kerítéseket és fákat döntött le. Az orkánt zivatar kíséretében záporeső követte, de az szintén alig tartott tovább mint egy negyedóráig. A láthatár minden részén tornyosuló felhők villámlás és menydörgéshez fűződő várakozás azonban, hogy éjszakán kiadó eső lesz, —- sajnos — nem valósult meg, mert újabb szél szétkergette a felhőket. Pedig a már harmadik hete tartó szárazság és nagy hőség után égető szükség volna kiadós jó esőre. Az újvári szükség tovább kopogtat. A múlt század novellái olyan kedves képét rajzolták a magyar falvaknak, hogy a naiv városi olvasó szinte nosztalgikus vágyat érzett az arcadiai boldogságu vidéki élet után. Ha az ember úgy verőfénves máiusi délelőtt átlép Gyuláról Ujgálatának elismeréséül a takarékpénztár őt alelnö- kéül is megválasztotta. Tettleges részt vett az Alföld—fiumei vasutat illető előleges tanácskozmá- nyok és munkálatokban. De már a negyvenes években is a Szolnok—aradi, úgynevezett tiszavi- déki vasút érdekében fennálló békésmegyei vasúti bizottságnak a jegyzője ; később az alföld—fiumei Gyulán alakult vidéki bizottságának ügyvezető al- elnöke volt. Az anyagi érdekek mezején, irodalmi téren is munkálkodott, kivált vizszabályozási s vasúti tárgyakban irt vezárcikkei által. A megyei életből is számos eleven tudósítás látott napvilágot, előbb a Jelenkor, majd a Pesti Napló hasábjain. Még a forradalom előtti években irta meg Békés vármegye helyrajzi s történelmi ismertetését; a terjedelmes kéziratot Palugyay Imrének engedte át, aki azt nagy statisztikai müvében csaknem egészen beiktatta. Később sem szűnt meg dolgozni a lapokba s az övé volt a Petőfi szobor ügyében is a legelső felszólalások egyike. Közgazdasági érzéke s tudása lévén, a nemes úri rend által nem frekventált kereskedés sem derogált neki, úgy hogy ezen a téren nemcsak Gyulán, hanem az egész vármegyében úttörőnek volt mondható. Jó és rossz évek, szerencse s csapások egymást váltották fölötte, de bár érzékeny veszteségeket szenvedett s élete keresménye nem egyszer volt megsemmisüléstől fenyegetve, bár az élet gondja súlyosan nyomta, ő meggyőződését soha se bocsátotta áruba. Ez biztositá neki a jók elismerését és a nép bizalmát. így jött létre 1842-ben a „Cimbalom*, amely az akkori irodalmi viszonyok közt valóban ritka sikerrel, 1100 példányban eszközölt kiadásban, anélkül, hogy könyvkereskedésbe ment volna, előfizetés utján és úgyszólván a háztól úgy elkelt, hogy egyetlen példány sem maradt fenn belőle. Az igénytelen kis füzet nemcsak az éneklő népnek és dalos ifjúságnak lön kedvencévé, hanem az irodalom és kritika részéről is nagy elismerésben részesült. A tudvalevőleg igen szigorú kritikus : Bajsa is az „Athaneum“-ban kedvezőleg nyilatkozott róla ; az első rangú irók barátságukra méltatták a költőt, aki pedig — mint fentebb hivatkozott nyilatkozata bizonyítja — szerénységében igényt sem tartott az irói névre. Petőfi Sándor — mint azt a „Békés“ ben pár hó előtt megjelent „Petőfi Sándor Gyulán“ cimü tárcámban megírtam — 1849 nyarán Mezőbe- rényből direkt azért jött el Gyulára, hogy mégis, merhesse a „paraszt poétát, aki a Légátust és Megkövetem“-et irta. Ezt a látogatását többször meg is ismételte s mindannyiszor Szakái vendégeként, mint benső barát időzött, ennek vendégszerető házánál (amely házat e miatt érdemes lenne emléktáblával ékesíteni.) Erdélyi János még huszonkétév múlva (1885) „Egy századnegyed a magyar szépirodalomból“ cimü cikkében is igen melegen emlékezik meg a „Cimbaloméról és annak hatásáról. Szakái a Cimbalom verseskönyvét másodszor is kiadta 1868-ban. Az első kiadás 40 népdalát ujabbi 42 népdallal toldotta meg. Ez az újabb kiadás 3000 példányban kelt el és erős kezek őrzik, mert antikvárius utón lehetetlen belőle egy példányt is szerezni. Az ország legkiválóbb szép- irodalmi lapja: a Vasárnapi Újság ez alkalomból a költő kitünően sikerült arcképét és életrajzát is méltónak tartotta közölni, mely életrajz adatait eme visszaemlékezésben részben fel is használom. Szakái Lajos 24 esztendős korában kitüntetéssel tette le az ügyvéd vizsgát, de pereket soha se vitt. 1840-ben báró Wenckheím Béla ösztönzése folytán Békés vármegye szolgálatába lépett, előbb pár évig az ügyészi hivatalnál, azután pedig 7 esztendeig másod és első aljegyző 1848 ban pedig, amikor Wenckheim Béla lett a vármegye főispánja, főjegyző lön és az utóbbi tisztet 1849 augusztus 16-ig, vagyis a világosi fegyverletételig szakadatlanul betöltötte. A szabadságharc elveszte, annyi hazafi közt az ő életében is forduló pontot képezett. A magánéletbe vonult vissza. Magának kevés földje lévén, haszonbérleti gazdálkodáshoz és kereskedéshez kezdett. A közgazdasági téren is igen hasznos működést fejtett azonban ki. így báró Wenckheim Lászlóval (Wenckheim Béla fivére) és a közgazdaságilag szintén nagy tevékenységet kifejtett nagyérdemű s jó emlékű Bodoky Károllyal megalapította Gyulán Békés vármegye első s ma is legtekintélyesebb pénzintézetét a Békésmegyei Takarékpéns- tári Egyesületet. Nála senki sem propagálta lelkesebben az eszmét és pedig nemcsak a közép- osztály, hanem a „nép“ körében is, amely jó szol-
