Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-12-02 / 94. szám

LXVI. évfolyam 94. szám Vasárnap Gyula, 1934 december 3 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . , 1 P 60 fill, Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési dí j ei8i** Ksetende. POLITIKAI, TáBSADALMI ÉS KÖZOAZDáSZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay .János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté­zendő!;. — Kéziratok nera adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A félrevert harangok páni félelmét ki ne ismerné ? Ki nem látott még égnek csapódó lángtengert, amelyben ropogva égnek a száraz szarufák, s ahonnan az összeomló gerendák s a beszakadó tetők nyomán pattogva és sercegve szállnak fel a szelekkel cimboráló szikrák? Ki nem állott még az éjszakában, rémülettől tágult szemek­kel, arcán a vész perzselő forróságával, nézve a félelmetes tűzijátékot, amikor a lángok veresre festették az éjszakai égboltot ? Ki nem látott még kimentett kis bútorokat egy­másra hajigálva, összetörtén, alatta egy eper­fának, amelynek leveleit elperzselte a sugárzó meleg ? Ki nem hallott még jajgató asszonyi szót s ki nem hallott még ijedt, gyermeki sírást, kisérő zenéjével a pusztuló gerendák­nak, bútoroknak és a tömlőkből kiszökkenő, ropogó vizsugárnak ? Mindenki halottá már ezt a pokoli koncertet s igy mindenki tudja, mi a tűz, mi az, amikor éjnek idején lángra lobban a gyanútlan alvók felett a tető ? Hiába van biztosítás, e veszélyt és a kár lehetőségét az csak hányadában csökkenti. Hiába van a biztosítás, az emberek ijedtsé­gét, a gyermekek megrettenését s az élet­veszélyt nem lehet megszüntetni. Oda munka és megfelelő tüzoltószerek kellenek. S ha már megakadályozni nem lehet, hogy időn- kint cgy-egy ház kigyuladjon, akkor legalább igyekezzünk minden lehetőt elkövetni a tiiz kártevésének csökkentésére. A felbecsülhető káron kivíil is vannak károk, amiket nem lehet elintézni a biztosítókkal. Vannak drága, léleknek és szívnek drága emléktárgyak, egyetlen kép az édesanyánkról, kicsiny selyem­dobozban édesanyánk menyasszonyi fátyla, harctéren elesett testvérünk utolsó fényképe és sok-sok minden, amit nem lehet megfizetni sem tízszeres, sem százszoros forgalmi árral. Gondoljuk csak el a veszteségek sirig tartó fájdalmát, gondoljunk csak azokra a szeren­csétlenekre, kiknek életét, vagy testi épségét vette el a vész. A tűz ellen tehát védekez­nünk és küzdenünk kell, s mindent meg kell tennünk, ami csak emberileg lehetséges. Töké­letessé kell tennünk a tüzoltószereket, gon­doskodnunk kell megfelelő számú tűzoltóról, akik, mig a város a napi robot fáradtságát piheni, őrködjenek, s ha úgy jön, megbirkóz­zanak a lángokkal és idejében megfékezzék azokat. Sajnos, városunk anyagi helyzete igen szomorú s nem engedi meg, hogy a tűzvédelmet a szükséges formában a költség- vetés keretein belül épitsiik ki. A társadalom megértő támogatására van tehát szükség en­nek a problémának a megoldásához. Melléje kell állni a tiiz elleni küzdelem fanatikusai­nak s támogatnunk kell őket munkájukban. Mert ezzel a megértéssel önmagunk javát szolgáljuk, a magunk érdekeit, azt a célt, hogy amit dolgos kezek megalkottak, meg­maradjon, hogy az, ami a szivnek és lélek­nek kedves, el ne pusztuljon. Gondoljunk csak gyermekeink nyugodt álmára, gondol­junk a féltve őrzött képekre és a fiúról fiúra szálló családi bútorokra, gondoljunk mindarra, (A „Békés“ munkatársától.) Az Er­zsébet Szeretetház megnyitása ünnepélyes keretek között tegnap, szombaton délelőtt történt meg a Városháza közgyűlési termé­ben. Az ünnepségre igen sokan összejöttek azok közül, akik a karitász ügyét a szivü­kön viselik. A grófi család tagjai közül gróf Almásy Dénesné és özv. gróf Woracziczky Jánosné jelentek meg. Ott voltak azonkívül a fegyveres haderő, a vármegye, a hatósá­gok és a jótékonysági egyesületek képviselői is Varga Gyula dr. polgármester megnyitó szavai után Szentes Károly főjegyző az Erzsébet Szeretetház megalapításának törté­netét ismertette. Visszapillantást vetett a múltba, amikor, 1854-hen, a város akkori képviselőtestülete Virágos Sándor főbíró in­dítványára elhatározta, hogy a szegények gondozására ápoldát épit. Az ápoldát tíz­ezer forint költséggel építették fel, s alapít­ványul ugyanolyan összeget tettek. Az ápol­dát Erzsébet királynéról nevezték el. Az alapítvány vagyonát később ingatlan adomá­nyok gyarapitották s ezek az ingatlanok, 52 hold, a mai napig is megvannak. Mivel a vármegyei kórház céljaira az a hely, ahol az ápolda állott, feltétlenül kel­lett, 1889-ben újat építettek, s ez az épület volt a szegények menedéke mind e mai na­pig. A szegények ellátása azonban nagyon hiányos volt. Az ápoldában nem kaptak csak reggelit és ebédet, a vacsorára és a ruhára valót a szegényeknek nyakukban lógó táblá­val maguknak kellett összekoldulni. Ezért előterjesztésére a képviselőtestület 1924-ben elhatározta, hogy az ápoltaknak teljes ellá­tást ad s ruházatukról is maga gondoskodik. Ugyanekkor felemelték az ápoltak létszámát is negyvenről ötvenhatra. A szegénység ter­jedésével azonban idővel elégtelennek és al­kalmatlannak bizonyult az eddigi ellátási.rend­szer, ezért a vezetőség elhatározta, hogy az egri normát bevezeti s nemcsak az ápoldai hanem a kinntlakó és kolduló szegényekről is és pedig intézményesen, gondoskodik. Mi­vel a régi ápolda több szempontból is alkal­ami egy egész életen át hozzánk nőtt, ami körülöttünk van, ami külön-külön, minden egyes darabjában, kedves a szivünknek. Ment­sük a nemzeti vagyont s ha már nem gyara- pithatjuk, legalább azt tartsuk meg, ami megvan. Elég volt a vízhiányból, a tűzoltó- hiányból, elég volt a hiányos oltó szerekből. inatlan volt az uj intézmény elhelyezésére, a város az állam 22 ezer pengős segélyével megvásárolta a Román-utca 1. szám alatti emeletes ingatlant s azt a szükségnek meg­felelően átalakíttatta. Az intézmény már működik s működésével a magyar élniakarást jelképezi. Szentes Károly érdekes előadása után Oslay Oswald páter mondott szivbemarkoló lelkes és lelkesítő beszédet, majd Antal József dr., min. titkár a belügyminiszter kö­szönetét tolmácsolta a város lakosságának. Varga Gyula dr. zárószavai és a Himnusz eléneklése után a megjelentek átvonultak a Szeretetházba s azt megtekintették. Méíhénapf börtönre ítélték Dudás Aladárt, aki az ügyészség nevében szélhámoskodott. (A „Békés“ munkatársától.) Megírtuk ezelőtt három héttel, hogy a rendőrség Dudás Aladár gyulai géplakatost csalás miatt le­tartóztatta.- Dudás az ügyészség megbízott­jának adta ki magát s egy gyulai asszony­tól, akinek férjével a fogházban ismerkedett meg, pénzt csalt ki azzal az ürüggyel, hogy férjét kiszabadítja fogságából. Azt mondta, hogy az ügyészt, akihez férje ügye tartozik, meg kell és pedig finom, drága borokkal vesztegetni. Az asszony a rendőrség utasí­tására szinleg belement az ajánlatba. Dudást a lakására hivta s előlegképpen tiz pengőt adott át neki. Mikor a szélhámos a pénzt zsebrevágta, a szobában elrejtőzött detektí­vek előjöttek rejtekhelyükről s Dudást le­fülelték. Ügyének törvényszéki tárgyalását a napokban tartotta vályi Nagy István dr. egyesbiró. Dudás tagadott, a biróság azon­ban a tanuk vallomásai alapján bűnösnek mondta ki csalás bűntettében s ezért 7 hó­napi börtönre Ítélte. Ssarvassy Imre dr. ügyész súlyosbításért, az elitéit pedig enyhíté­sért jelentett he felebbezést. Ezelőtt nyolcvan esztendővel kezdődött meg Gyulán a szegények gondozása. Az Erzsébet Szeretetház megnyitása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom