Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-11-22 / 91. szám
LXVI. évfolyam 91. szám. Csütörtök Gyula, 1934 november 22 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. fürdetés! díj elsírt* fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KDZGAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ara 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Szétfoszlott a tévhit, hogy a gyulai fuvarosok akadékoskodása miatt került a vasúti fővonal Békéscsabára. Seberer Ferene dp. rentikküi érdekes előadása a Rolarj-elnb bankettjén. Az egri norma otthona nem sokára megnyitja a kapuit. Otthont ad azoknak, akiknek nincsen otthonuk, akik úgy kallódnak a világban, mint a kósza falevél. Kapui megnyílnak, hogy aztán örökre tárva maradjanak mindenki előtt, a- kitől a sors megtagadta az anyagi jólétet, a mindennapi betevőt, vagy megtagadta a hű szivii gyermekeket, s az atyafiságos, segítő szivü rokonokat. Fenn az égen már hideg fénnyel száll a hold, a telefonhuzalok nemsokára megzendülnek a házak fölött, ahogy a csontujjú szelek belekapnak, a fagy nemsokára kővé szíjjá a sarat s páncélba vonja a vizeket. Eljön rövidesen az idő, amikor a kinzó szegénység még kinzóbb lesz, amikor amikor a rongy és száraz kenyér kínja mellé még a fázlódás is oda szegődik. Fütetlen szobák ablakain kinyílnak a jég csillámló virágai, a rossz ajtók és ablakok nyílásain a fagy bedöf csontig hasitó lándzsáival s a szegénység szemén forróbb lesz a köny, mint valaha, Isten tudja, mi is lenne a szegénységgel, ha nem lenne irgalom, ha nem lennének, akik megszervezik az irgalmasságot, akik gondoskodnak arról, hogy a szegények ne haljanak éhen és ne fagyjanak meg a könyörtelen hidegben. Mi lenne, ha nem volna egy tárt ajtajú otthon, örök fogadó a krisztusi irgalomhoz és szeretethez címezve, ahol menedéket találhatnak a szegény magyarok között is legszegényebb magyarok, mi lenne, ha nem volnának emberek, akik tudják, mi az: szükséget látni ruhában, élelemben és tüzelőben s mit jelent a segítő irgalom ? Hány éhen veszett, hány megfagyott, csonttá gémberedett Lázárja volna csak egy téli éjszakának is, hány iszonyú ballada születne nap mint nap ? Aki még nem gondolta el, mi is az: szegénynek, koldusnak lenni, haza felé tértében, fütött lakása küszöbén forduljon egyszer meg s lépje át a küszöböt kifelé s gondolja azt, hogy a szobába lépett be, amely fütetlen, jéghideg, sötét, s úgy ásít felé, mint valami sirgödör a téli temetőn. Ember, vedd elő szereteted iránytűjét, a szived és indulj el a képzelet ösvényein, hogy bőröd megborzongjon a hideg szobától, hogy fejed szédüljön az éhségtől, hogy tested a rongyokon át csontujjakkal csipdesse a szél. Indulj el a szeretet iránytűjével, a sziveddel, a képzelet ösvényén és meg fogsz érkezni oda, ahol adni: maga az éjszakai nyugalom, maga a lélekzet, ahol adni: parancs, s ahol nem adni annak, aki tehetné, maga a gyalázat és maga a kárhozat. Legyen az életetek szives kiáltás, ha az irgalom szolgálói bekopogtatnak hozzátok s ha leszámoljátok, mivel szolgáltok az evangéliumnak, gondoljátok meg, hogy a mennyeknek fizettek adót. (A „Békés“ munkatársától) A gyulai Rotary-club tagjai folyó hó 17-én este Márki] Barna dr. alispán elnöklésével a Békésmegyei Kaszinó nagytermében összejövetelt tartottak. Az összejövetelen, amety társasvacsora keretében zajlott le, Scherer Ferenc dr. tartott igen érdekes, rendkívül nagy figyelemmel kisért előadást. Arról beszélt, ami hosszú évtizedek óta állandó beszéd-témája a városnak és amiről tévhit alapján, mindenki csak maliciá- val nyilatkozott: miért s hogyan került a vasúti fővonal Békéscsabára? Eddig, nagy általánosságban, az volt a hit, hogy a vasúti .fővonalat azért vezették Csabán és nem Gyulán át, mert az a gyulai fuvarosok érdekeivel ellentétben állott s hogy a fuvarosok minden befolyásukat felhasználták arra, hogy a magisztrátuson át a vasúttársaság terveit meghiúsítsák. Ezt a tévhitet Scherer Ferenc dr., aki különben erről a kérdésről a város készülő monográfiájában a dolog érdeme szerint, teljes részletességgel szintén megemlékezik, hiteles okmányokkal megdöntötte. Az 1856. évi április 2-iki tanácsülés jegyzőkönyvéből ugyanis megállapította, hogy a város akkori intézői nagy részletességgel, nagy gondossággal és körültekintéssel megvitatták a vasútépítés kérdését s mindent megtettek, ami városukkal szemben kötelességük volt. Nemhogy nem vonakodtak a fővonalnak Gyulán való átvezetésétől, hanem egyenesen küzdöttek érte, s igy az a vád, hogy a fuvarosok kedvéért lemondtak róla, méltatlanul érte hosszú évtizedeken át a város akkori tanácsát. Az április 2-iki értekezlet után 10 nappal a vasúttársaság Budapesten Albrecht kir. herceg elnöklésével ülést tartott. Az ülésen a vonalépités ügye hosszú vitát provokált, a társaság igazgatósága aztán végül is úgy döntött, hogy a fővonalat nem Gyula, hanem Békéscsaba határában építi meg, amire sem a gyulaiak vonakodása, sem a békéscsabaiak felajánlása, — mert hiszen az anyagi hozzájárulás ajánlatát még a vasúttársaság ülése előtt visszavonták a csabaiak — késztette a közgyűlést, hanem kizárólag a két város földrajzi helyzetének összehasonlítása. Az összehasonlítás Gyulára nézve ugyanis kedvezőtlen megállapítást eredményezett: Gyula olyan zónában feküdt, amely árvédelmi szempontból éppenséggel nem volt szerencsésnek mondható. Hiszen 1855-ben is, kora tavasszal olyan hatalmas árvíz volt a határban, hogy több, mint 1500 ház került a városban és a tanyákon viz alá. Természetes dolog, hogy a vasúttársaság nem tartotta opportunusnak, hogy olyan területen építsen vonalat, ahol az árviz állandó veszélyként fenyegeti úgy az alépítményeket, mint a hidakat. Ezért esett a választás Csabára, amely árvédelmi szempontból kedvezőbb helyzetben volt, mint a Körösökkel átszabdalt határu Gyula, Scherer Ferenc dr. a város fejlődésére oly nagy kihatású fővonalproblémát végre a történetkutató kétségtelen tényeivel a valóság fényébe helyezte, s igy a kortörténész értékes és maradandó munkáján kívül a kegyeletnek is adózott: mentesítette a múlt század ötvenes éveinek magistrátnsát azon vád alól, hogy az ő sziik látókörük volt az oka annak, hogy a fővonalat nem Gyulán, kánem Békéscsabán keresztül építették meg. Az ülés további részén Schneider Mátyás a 25 éves szolgálati jubileumát ünneplő Márky Barna dr.-t köszöntötte fel meleg szavakban, majd a társaság fél 11 órakor asztalt bontott. Több, mint másfétszáz ember van közmunkán a városból. (A »Békés“ munkatársától). A munkanélküliek keresethez juttatása ma egyik legfőbb gondja úgy a kormánynak, mint a vármegye és a város vezetőségének. A helyzet az idén, különösen Békésvármegyében, még az előző éveknél is súlyosabb, mert az aszály következtében még az a keresete sem volt meg a munkásságnak, amit a normális termés más esztendőkben biztosítani tudott számukra. Ezért ugj' a vármegye, mint a város vezetősége mindent elkövet, hogy a munkásság kereset nélküli tömegei felváltva keresethez juthassanak. A vármegye különféle útjavításokat és építéseket végeztet, úgyszintén a város is különféle városrendezési földmunkákat, úgy hogy jelenleg több, mint másfélszáz munkás van kinn közmunkán a városból. Öcsödre a vármegye 25 kubikost küldött, 76 embert a törvény- hatósági utak javításánál és építésénél foglalkoztat, a város pedig a Bárdos-meder további rendezésénél ad munkát 60 embernek, váltakozó turnusokban.