Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-10-28 / 85. szám
2 BÉKÉS 1934 október 28 Újból felülvizsgálják a vármegye községi faiskoláit. Eredményei járt a vármegyéitek a földmivelésügyi miniszterhez intézett felterjesztése Amint ismeretes, a földmivelésügyi miniszter nemrégiben elrendelte, hogy Békés vármegye községi faiskoláit kettő kivételével ki kell irtani fertőzött voltuk miatt. A törvényhatóság kérésére dr. fái Fáy István főispán, valamint dr. Márky Barna alispán felterjesztés utján tolmácsolta a földmivelésügyi miniszternél a vármegyének azt a kérését, hogy függessze fel a miniszter a vármegye községeire súlyos károsodást jelentő rendelkezést és rendelje el a jelzett faiskolák újbóli felülvizsgálását. Amint értesülünk, már meg is érkezett Gyulára a földmivelésügyi miniszter újabb intézkedése, amely a vármegye méltányos kívánságát teljesítve a korábbi rendelkezést felfüggeszti és a megyebeli községi és városi faiskolák újabb felülvizsgálását rendeli el. Ennek az újabb felülvizsgálatnak az eredménye alapján ! határoz majd véglegesen a földmivelésügyi miniszter a faiskolák kiirtása tekintetében. Szarvas község faiskolájára vonatkozólag pedig, amelynek növényegészségügyi és szakszempontból való kifogástalan volta máris igazolást nyert, az előző rendelet végrehajtásától már is eltekint. Vármegyeszerte általános örömet kelt a földmivelésügyi miniszter döntésének hire, illetve Fáy főispán és Márky alispán felterjesztésének sikere, amely az újabb tüzetes felülvizsgálás révén előreláthatólag jelentékeny gazdasági értékeink megmentését jelenti, ami éppen olyan kívánatos, mint a valóban fertőzött és rosszul vezetett faiskolák szüntetése. megÉletfogytiglani fegyházra Ítélte a bíróság a szeghalmi nagyapagyilkosok felbujtóját. Folebhezés folytán a szeged? táblához kerül a luinper. (A „Békés“ munkatársától.) A gyulai i kir. törvényszék, amint arról lapunk előző j számában már beszámoltunk, újból tárgyalást tűzött ki abban a nagyszabású bűnügyben, amelynek terheltjei a vád szerint nagyapjukat, legidősebb H. Pap Istvánt, szeghalmi tanyáján, 1924 februárjában, álmában megfojtották, illetve a tettest és tettestársát a gyilkosság elkövetésére febujtották. Az újból megtartott főtárgyaláson a | vádlottak konokul tagadtak. A tanuk vallomása és saját korábbi beismerő vallomásuk alapján azonban a bíróság bűnösnek találta őket s a negyedrendű vádlott, id. H. Pap István kivételével marasztaló Ítéletet hozott ellenük. A tárgyalás három napig tartott, s a bíróság a tanuk egész seregét hallgatta ki. A tanúkihallgatások után csak csütörtök délután került sor a vádbeszédre és a védők beszédére. Pénzes Béla dr. kir. ügyész példás büntetés kiszabását kérte, mig a védők védenceik felmentését kérték, azzal érvelvén, hogy legidősebb H. Pap István halála semmi összefüggésben nincs a vád szerinti cselekménnyel, illetve, hogy nem lehet megállapítani az adatokból azt, hogy az öreg H. Pap Istvánt megfojtották. A védőbeszédek elhangzása után Ungh- váry János tanácselnök bejelentette, hogy a törvényszék Ítéletét csak másnap, pénteken délben fogja kihirdetni, majd a tárgyalást felfüggesztette. Az ítélethirdetés időponját azonban másnap is későbbre kellett halasztani s igy a tanács döntése csak délután negyed hatkor került kihirdetésre. A hallgatósággal zsúfolásig megtelt teremben halálos csendben, feszült várakozás közepeit hirdette ki Unghváry tanácselnök a törvényszék Ítéletét. ■ A törvényszék bűnösnek találta H. Pap Károlyt, az elsőrendű vádlottat, gyilkosság bűntettében s ezért 15 évi fegyházra s 10 évi hivatalvesztésre ítélte. Ugyancsak bűnösnek találta ifjú II. Pap Istvánt, a másodrendű vádlottat is, mint bűnsegédet s 10 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre Ítélte. A harmadrendű vádlott, II. Pap Imre bűnösségét ugyancsak megállapította a bíróság s reá, mint felbujtóra, a legsúlyosabb büntetést mérte: életfogytiglani fegyházzal sújtotta. Á negyedrendű vádlott id. H. Pap Istvánt az ellene emelt vád alól, bizonyítékok hiányában felmentette s elrendelte azonnali szabadlábra helyezését. Nem találta ugyanis beigazoltnak azt, hogy fiait nagyapjuk meggyilkolására bujtogatta volna. A rablás bűntettének vádja alól azonban kivétel nélkül mind a négy vádlottat felmentette. azon jelenetet, midőn az ellenzék főnökei körülölelve és csókolva biztattak, midőn kézszoritásuk, nein adtam volna megyénk bármely hivataláért. Ami a tisztujitást illeti, olvashatja ön a Pesti Hírlap (Kossuth szerkesztette újság) ha kijön ' a cikk, amelyet többek nevében én irtam. Gróf Karolyi György főispán — bár nem kértem — tiszteletbeli jegyzőnek újólag kinevezett, de sokkal büszkébb lévén, barátaim, pártfogóim és rokonaim tanácsára lemondottam.“ Amikor 1848-ban a szabadságharc kitört, abban Terényi Lajos mint nemzetőri lovas tiszt vett részt. Ott volt többek között a délvidéki) Neusina melletti véres csatában, ahol az ellenség közül mintegy hatszázan estek el és csak 23-an maradtak életben, Kiss Ernő nagy dicsérettel szól a neusinai fegyvertényről és a békési lovasságról, akik között Terényi is volt. Majd Arad vidékén harcolt. Egy ágyúgolyó szele lesodorta a kalapját és szemét is megsértette. Az erdélyi hadjárat pedig súlyosan megrongálta egészségét, úgy hogy 1848 végén nagy betegen kellett Gyulára hazajönnie. A vármegye, ahol két esztendővel azelőtt egy szerény esküdti állást sem tudott magának kivívni, a harctérről kényszerűségből hazajött ifjú hőst megválasztotta orosházi főszolgabírónak. Ez az állás pedig nemcsak fényes, hanem egyben igen súlyos pozíció volt akkor. Az egész járás ugyanis csaknem egészében felszabadult jobbágyokból állott, akik a szabadság beköszöntét nem annyira sőt éppen nem közjogi s nemzeti szempontból értékelték, hanem azt hitték, hogy a földesúri jogok megszűntével, a föld eddigi birtoklási joga is megszűnt és a földnek magának is tulajdonosai lettek és azt megkezdték önkényüleg maguk között felosztani, úgy hogy valóságos anarchia fejlődött ki. Különösen az orosházi járásban, amelynek közigazgatása Terényi vállain nyugodott, fenekestül felfordult és nagyon veszedelmessé vált a helyzet. Az ifjú főszolgabíró azonban fényesen bebizonyította, hogy a fölötte súlyos helyzetnek ura tud lenni. Ékesszólása, tapintata és ahol szükség volt rá, bátor fellépése és erélye csodákat müveit. A lázongást, a zavargásokat, az önkényes földosztást rövidesen megszüntette, a turbulenseket teljesen leszerelte és a fiatalokat közöttük — amit eddig csak imroel ámmal cselekedtek, azt is csak hatósági kényszerrel — rábírta, hogy önként álljanak be honvédeknek a haza szolgálatába. Igazán csodadolgok voltak, amit rövid idő alatt Orosházán produkált. Főszolgabírói minőségben szerzett nagy érdemeit a vármegye azzal honorálta, hogy az 1849-iki júniusban Gyulán megejtett tisztujitáskor, amikor Szombathelyi Antal első alispán ebbeli tisztéről végképen lemondott, Tomcsányi József másod alispán pedig Aradvármegye főispánjává neveztetett ki, huszonnégy éves korában alispánnak választotta. Ilyen fiatal alispánja sem azelőtt sem azóta nem volt sem Békés, sem az ország egyetlen vármegyéjének sem és Terényi Lajos az elképzelhetetlenül nehéz viszonyok között ezt a tisztét is teljes sikerrel töltötte be. A szabadságharc, az orosz intervenció következtében azonban rövidesen válságba került, az adminisztráció lehetősége napról-napra súlyosabb lett, úgy hogy a magyar kormány, Terényi hatáskörét kibővitendő, őt júliusban kormánybiztosnak nevezte ki, de ebbeli megbízatását csak rövid ideig teljesíthette Bekövetkezett a temesvári vesztett csata, a Világoson történt kapituláció után a honvédség tisztikarának a gyulai vár előtt való fegyverletétele, Kossuth Lajos Törökországba kimenetele. Csupán Klapka tartotta még Komáromot. Sokan azt remélték, hogy Komárom megtartásával még kedvezőbb fordulata lehet az eseményeknek. Ezek közé tartozott Terényi is, aki az alispáni széket elhagyva, Komáromba ment a vár védői közé, hol is őt a várparancsnok Klapka 1849 szeptember 16-án kelt okirattal a komáromi és felső honvédségi kormány- biztos Ujházy László (a későbbi hírneves amerikai emigráns és ott Uj Buda alapitója, ellenjegyzésével századosnak nevezte ki. Annak dacára, hogy a komáromi kapituláció egyik feltétele volt, hogy a vár védői szabad emberek lesznek, Terényi Lajos, aki e szabadságharc alatt mint honvéd és tisztviselő az osztrákok szemében annyira kompromittált embernek számított, egy ideig bujdosott és októberben kimenekülve, Mol- dovában és Jassyban tartózkodott. Két esztendeig élt külföldön és csak akkor jött 1851 év vége felé haza, amikor a hazafiak kivégzése véget ért és a vérszomjas bosszú némileg enyhült. Mint komáromi katona igazolta magát és egy darabig békében is hagyták. (Folyt, köv.)
