Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-10-21 / 83. szám
2 BÉKÉS 1934 október 21 vett közigazgatási szükségletek kielégítésére használhatják s nem fordíthatják például egy- . házi és egyéb jellegű beruházásokra, hitfele- kezetek segélyezésére, illetve uj segélyek folyósítására és a régi felemelésére. Ha ezekre a kiutalásokra mégis szükség mutatkoznék, úgy azokról az alispánnak külön kimutatást kell a miniszter elé terjesztenie, aki aztán az engedélyt megadja, vagy megtagadja. Razzia lesz a gyalogjárókba beépiteti lépcsők és az áüoiyök kopott fedőlemezei ellen. (A „Békés“ munkatársától.) A lakosság köréből minduntalan panaszok hangzanak amiatt, hogy egyes házak lépcsői bele vannak építve a gyalogjárókba s a kiugró lépcsőfokok sok kellemetlen és veszélyes meglepetést s nem egyszer komoly balesetet okoznak. Különösen vonatkozik ez a panasz azokra az útvonalakra, amelyek sűrűn be vannak fásitva, vagyis ahol az utcai lámpák fényét a süni lombok felfogják és a kiugró lépcsőket homályba takarják. Másik mizériája a gyalogközlekedésnek, különösen fagyos időben az a sok, járdákba beépített vaslemez, amely a kifolyókat fedi. Ezek a lemezek valamikor recések voltak, hosszú évek alatt azonban szinte fényesre koptak, úgy hogy télen, amikor a nedvesség rájuk fagy, rendkívül síkosakká válnak. Az óvatosabb járókelők ezeket a lemezeket kénytelenek gondosan átlépkedni, sőt vannak, akik ki is kerülik s letérnek a kocsiuttestre. A több oldalról érkező panasz alapján a város mérnöki hivatala a gyalogjárókat végig fogja razziáztatni s a lehetőség szerint intézkedni fog. hogy a lakosság panaszai orvosoltassanak. Egyházi népénekünk továbbfejlesztése m 1934—35. évben. Egyházi népéaeküuk fejlődésének kulcsa és jövője az elemi iskolák tanulóinak, a népének és népliturgikus tanfolyam hallgatóinak, a hatvan tagból álló népénekkar tagjainak hat éve tartó szór" galmas tanulásába van letéve. Harminckét éve foglalkozom az egyházi népének fejlesztésével. Hála a gondviselő jó istennek, ahol ez irányban dolgoztam, munkámat gyakorlatilag siker koronázta. Hat éve dolgozom ez irányban Gyulán és örömmel gyönyörködtem nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek tanulékonyságán is. Örömmel és megértéssel fogadták tanításomat. Templomban, körmenet-n, temetéseken, ünnepélyeken a megszokott értelem, ritmus és lélek- célküli éneklés helyett az új éneklési mód hatása alatt magasztos Isten-dicsőités lett lelkökben úrrá, belátva azt, hogy Istent dicsőíteni, csak a folyékony, ritmusos, szabályos ütemű, szívvel átérzett, ésszel megértett szent énekekkel lehet és szabad. A kezdet nehézségein a gyulai hívek lelkesedése győzedelmeskedett. Vezetésem mellett nem remélt eredményt értünk el. Az idén még intenzivebben kívánjuk folytatni a megkezdett munkát. Az egyházzenei katolikus actió érdekében heti két órában a népének és népliturgikus tanfolyamon és héti két órában a népönekkarban fogok egyházi énekünk fejlesztésével foglalkozni. E tanórákon kívül szükség szerint — nyilvános szereplés esetén, — megkétszereződik a tanóráknak száma és munkája. Elméleti részt keveset, de annál több gyakorlati ismeretet sajátítanak el a hallgatók. A szükséges ismeretek közlése adódó alkalommal történik. Célunk a korális éneknek továbbfejlesztése; az eddig ismertetett korális dallamok gyakorlása népénekek előadásával az istentisztelet fényét a hivek áhítatát emelni. Továbbá célunk az idén is uj ősi népénekek bemutatása a templomban. Egész éven keresztül a templomi szertartásokban az idén további kiegészítő tanulással — ténylegesen — akarunk részt venni. Virágvasárnap, hamvazószerda, föltámadási szertartás korális dallamait tovább fogjuk gyakorolni, bővíteni. A tanfolyamon és népénekkarban megjelent híveknek módjukban áll Isten dicsőségére szabatos, ritmusos éneklést megtanulni. Módjukban áll lelki finomodással az énekeknek precíz négyeshangzásával munkájokban gyönyörűséget találni. Emellett beláthatatlan és a jövőre kiható eredményes egyházzenei katolikus actió munkát végeznek mindazok a lelkes hivek, akik részt vesznek a népének és népliturgikus tanfolyamon, népénekkari próbákon. Az idén a népének és népliturgikus tanfolyam november 8-áo, csütörtökön este 7-töl 9-ig, a belvárosi iskola emeleti próbatermében kezdi meg tanulását. A népénekkar p.dig november 5-én, hétfőn este 7-töl 9 ig tart énekkari próbát. Kedves katolikus Testvérek! A népének és népliturgikus tanfolyam hallgatóinak száma az elmúlt évben kevesebb volt, mint az előző években. Nagyon kérjük mindazokat a katolikus testvéreinket, akiknek az Isten jó hangot adott, jöjjönek el a tanfolyam heti egy napján — csütörtökön minél számosabban a tanfolyamra. Isten dicsőítésére, egyházunk javára, saját lelki gyönyörűségükre hoznak áldozatot. Szolgáljuk minél többen az idén a katolikus actió egyházzene munkáját énektudásunkkil Isten házában, anyatemplo- munlban. * A népénekkar tagjait pedig értesítjük, hogy Budapestről sikerült ismét egy szép karácsonyi éneket beszerezni. Ez csak egy dallamból áll. Ezt az összes énekeseknek egyszerre tanítjuk be. Azután négy csoportra osztjuk a kórust. Az első kezdi a kánont énekelni: 1. Szép violácska, Kedves rózsácska, Szerelmes kisded, Édes Jézuska. 2- Ki ma születtél, Emberré lettél, És nekünk örömet, Sok jót szerzettéi. 3. Jöjj el a telkembe, Zárkózz a szivembe Ö, áldott Teremtőm, Kis Jézusom. 4. Bim, bam, stb. Amikor a 2-höz ér az elöszólam, a második csoport elölről kezdi a müvet énekelni, persze az első tovább folytatja. Mikor a második csoport a 2-höz ér, elölről kezdi a harmadik. S végül mikor a harmadik ér a 2-höz, kezdi a negyedik. Mindenki 3-szor énekli végig szünet nélkül a darabot,'azután elhallgat. Persze, miután nem egyszerre kezdték, nem is egyszere fejezik be, hanem a belépések sorrendjében. Az 1-nél kezd a Szoprán, 2 nél kezd az Alt, 3- nál kezd a Tenor, 4- nél kezd a Bassus. Amint egy szólam a végére ér, azonnal kezdi a kánont elölről, mig háromszor el nem énekelte, akkor elhallgat. Pesten minden templomi kóruson óriási népszerűségnek örvend : „Szép violácska“ karácsonyi régi ősi énekünk. Örömmel várjuk régi népénekkari tagjainkat és szeretettel fogadjuk az uj tagul jelentkező, velünk együtt dolgozni óhajtó, kedves katolikus testvéreinket. Haszár László. Nyugodjanak békében, akik elpihentek. Nyugodjanak, akik az élet szerelmét eldobták a koporsó nyugalmáért. Nyugodjanak békében, akik eltévedtek, akik fülében elhalt a bibliai intelem és a madarak tavaszi dala. Nyugodjanak, akik megcsalódtak, akik úgy látták a maguk kis tévedt számvetésén, hogy nem érdemes, hogy hiábavaló, hogy nem lehet tovább élniük. Eldobták a küzdelmek kardját s kisirt szemekkel megirt levelek fölött a pohár után nyúltak, melyben tölcséresen kavargott az oldódó méreg, vagy a kötél után, amely valamikor hajnali szellőkben halkan zizegő növény volt a fehér homloku tanyák közein, vagy a revolver után, amely úgy dörrent tompán, mint egy éjféli csendességben csapódó nehéz kapu, talán az élet kapuja. Elvégezték a számvetésüket, az ő dolguk, nem a mienk, a halottak ügye Istené, aki Ítél eleveneket és holtakat. Isten majd számadásra vonja őket, mi nem tehetünk törvényt felettük. 0 majd megítéli bölcsen dolgaikat, belenéz agyukba s belenéz szivükbe, mindoda, ahová gyarló tekintet be nem hatolhat. Mi nem tehetünk egyebet, mint rögöt vetünk föléjük és imádkozunk értük. Nem állhatunk oda koporsójájukhoz s nem vonhatjuk őket vád alá a biblia és a nemzet törvényei szerint. Elmentek, élők és világi törvények számára exterritoriális helyre, s a szánalmon kívül az ő ügyük már nem a mi ügyünk. De akik itt maradtak, akik próbák alatt és próbák előtt állnak, azok igenis hallják meg, hogy megtorpanni és megfutamodni gyávaság és halálos vétek. Mi is lenne, ha mindenki, akit az élet gyötrelmekkel sújt, kötél, méreg és revolver után nyúlna? Uram Isten, mi lenne, ha mindenki megfutamodna a küzdelmek elöl, s mindenki, akire nehéz próbákat, jóbi szenvedéseket küldött az Isten, céltalannak látná az életet, holnaptalannak a mát s úgy gondolná, hogy az élet most már a koporsóig csak változatlan gyötrelem ? Mi lenne, ha a ma súlyos próbákkal küzdők leikéből kiveszne a jobb holnap hite ? Ma, azonkívül, hogy isteni törvények tiltják, senkinek sem szabad a magyar földön megtorpannia, senkinek sem szabad felszámolnia az életet. Ma a magyar földön csak akaratot, kitartást, szívósságot és hitet szabad példázni, nem pedig reménytelenséget és megfutást. Ma azt kell mutatni, hogy küzdeni kell, ha vezekelve is a múltért és kálváriát szenvedve is a jövőért, de küzdeni, összeszoritott fogakkal és acél ököllel. Aki fegyvert fog maga ellen, ellensége saját magának, a lelke üdvének, s ellensége mindazoknak, akik küzdenek az életben és a példa rájuk végzetes lehet. Imádkozzunk a holtakért, hogy Isten legyen irgalmas hozzájuk és imádkozzunk az élőkért, hogy szemük elöl soha el ne tűnjön a biblia és az élet lángoló napja. Mert sokan vannak, aki az életet esti magányukban, vagy az éjszakai virrasztáson mindegyre méregetik s tekintetük mind lejebb és lejebb hull alá a rögre, alá a siri világba, elvesztvén szemeikből az isteni törvények világosságát és az élet diadalmas napjának ragyogását. Legyünk erősek hitben, hogy erősek lehessünk lélekben. S legyünk erősek lélekben, hogy másokat is megtarthassunk.
