Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-19 / 65. szám
LXVI. évfolyam 65 szám Vasárnap Gyula, 1934 augusztus 19 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Nem első győzelme a magyar vizipólócsapatnak a magde- burgi és nem is a legnagyobbak közül való, idehaza azonban mégis mindenki visszafojtott lélegzettel és feszült idegekkel leste a magde- durgi szpiker szavait. Mikor az első gól bevágódott a német hálóba, minden igaz magyar ember szemében szikrát vetett az önérzet és az öröm s még akik egyébként nem sokat törődnek a sporttal s akikben a nemzeti érzés szinte már fásultsággá lanyhult, azok is csaknem frenézisben kiáltozták a beállított eredményt. Nem politikai siker, legalább is nem diplomáciai, nem is háborús fegyvertény, és mégis részese annak a glóriának, amely a magyar nevet körülveszi és becsültté teszi. Nincsen igazuk azoknak, akik a sport eredményeit lebecsülik, akik közömbösek a fizikum rekordjaival szemben, mert a sport ma a világérdeklődés homlokterében áll s nevet és megbecsülést szerez annak, aki excellálni tud valamelyik ágában. A tömeghangulat ma igen fontos s ezért nem közömbös, hogy rokon- szenvet, vagy ellenszenvet szereznek maguk, nak és nemzetüknek fiaink, nem mellékes, hogy mit mond tiz, húsz és százezer ember: azt-e, hogy győztek a magyarok, vagy azt, hogy megverték a magyarokat. A tény és a szó : győztek, bejut az emberek gondolat- és érzésvilágába, ott munkálkodik, formál és kialakit egy olyan atitüdöt, amelynek rokon- szenv, megbecsülés és respektálás a megnyilatkozásai. Látja a világ, hogy győzni tudunk. hogy energia feszül bennünk s a játékos és sikamló labdával épp úgy tudunk bánni, mint a karddal. Látják, hogy nem dekadens faj vagyunk, hanem minden gyász és véres évezred után is, tavaszi nemzet, amely a Kinizsik erejét ugyanúgy átmentette a megpróbáló századokon, mint szellemi kincseit s virágjai, gyümölcse és értékei teljében még csak ezután fog, még csak most kezd megmutatkozni a világ előtt. A magyar lobogónak most a tornatermek adják a Dugovics Tituszokat, a viztől csillogó labdák repülése most izzó szavak és mázsás ágyúgolyók repülésével felér, védi igazunkat s támadja azokat, akik ellene esküdtek a mi történelmi és isteni igazságunknak. Kicsinylően ma a sport eredmények értékelésénél ezért csak a szűk látkörü emberek legyinthetnek, azok, akik a szellem teljesítményeit elfogultan ítélik meg, illetve akik elfogultságukban képtelenek felmérni a testkultúra eredményeit és nemzetközi jelentőségét. Számunkra ma a sport szinte az az egyetlen terület, amelyen egyenlő fegyverekkel harcolhatunk, amelyen nem kell politikai gáncsvetéseken bukdácsolnunk, hanem az erő és tudás zavartalan tusájában állhatunk ki s vívhatjuk meg megmutatkozásunk vitézi tornáját. Huj, huj, hajrá ifjú Magyarország! Több, mint kétórás vita az egri normával kapcsolatos ingatian-tranzakció körül. á rendkívüli közgyűlése. (A „Békés“ munkatársától.) A város képviselőtestülete tegnap, szombaton délelőtt 9 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen, amely iránt közepes érdeklődés nyilvánult meg, Varga Gyula dr. polgármester elnökölt. Napirend előtt bejelentette a polgár- mester, hogy a belügyminisztériumból az útburkolási hozzájárulás felebbezés alatt levő ügyében értesítés érkezett, amely szerint a minisztérium közvetlenül kiván tárgyalni az érdekelt háztulajdonosokkal s ezért javasolta, hogy a tárgysorozat 10. vonatkozó pontját vegyék le a napirendről. Bejelentette továbbá, hogy a képveselőtestület egyik tagja, Tits Reinhardt az alispán kezdeményezésére gyümölcs-, illetve szilvaaszaló kemencét konstruált. A kemencét, amely már üzemben van s kitünően aszal, figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek. A továbbiakban köszönetét szavaztak Korossg György volt főispánnak, aki a város érdekében értékes munkásságot fejtett ki s több, mint kétórás vita után meg. T A H € A & _ i Jajgat a tűz. Botos Szabó Gergely már hosszú esztendők óta őrizte becsülettel a halottak nyugalmát. Perec kutyájával, egy okos tekintetű koromfekete pulival napjában többször is körüljárt a sirok között, nehogy valaki kitördelje a puszpángbokrok ágait, vagy ellopjon csak egy szál virágot is a halottaktól Botos Szabó Gergely nyugodtan számolhatott volna be bármikor is tetteiről a legfelsőbb itélőszék előtt. Soha el nem vett jogtalanul senkitől semmit s még csak a sirok környékén nevelkedett cigány meggy- és szilvafákról sem szedett le addig egy szem gyümölcsöt sem, amig a sirok gazdáinak nem szólt s azok a termést neki nem adták. Történt azonban, hogy férjhez adta a lányát, de nem úgy, ahogyan akarta. Zsuzsi valami mun- kátlannal jött össze egy kukoricahántáson Belegabalyodott a két fiatal egymásba s a lány kijelentette, hogy ha nem adják hozzá a fiúhoz, akkor az ő fekvőhelyit is rövidesen kerülgetheti az apja. Az öreg Gergely eleinte a somfabotját emlegette, látva azonban a lánya makacsságát, kénytelen-kelletlen beleegyezett a házasságba. A fiatalok a fiú anyjánál húzták meg magukat. Egy kis udvari szobában szűkölködtek, mert a fiú csak az inségmunkáknál jutott néha napján egy kis keresethez s ott is csak tiz-tizenkét napot egy-egy hónapban, mivel az egész községben nagy volt a nyomorúság. Amennyire tellett az öregektől, segítették a fiatalokat, de ez a segítség nem igen volt több egy-egy szakajtó krumplinál, vagy egy egy kenyérnél, amit az öreg cselédek a szó szoros értelmében a szájuktól vontak meg. Az ifjú pár azonban boldogan élt, szegénységüket besugarazta boldogságuk, a jövővel nem igen gondoltak, vagy ha gondoltak is, csak reménykedve Így történt meg, hogy az első esztendő fordulóján kelepelni kezdett a gólya a kis nádfedelü alvégi ház fölött.. . A gondok komolyabbakká váltak. Nemcsak a fiatalok, de az öregek portáján is. Hideg, vad szél süvöitött a temető és a széles falusi utcák megvetkőzött akácfái között. Hordta a havat, s az utakat, különösen kinn a széleken, itt-ott kötésig is betemette. Az öregek már minden fájukat a fiataloknak adták, mert különben a kis Gabrit még csak meg se tudta volna fürdetni a bába. Egy vasárnap délben már csak az összeka- pirgált forgáccsal tudtak egy kis pergelt levest főzni a csőszházban. Éppen hogy megfőtt a kis kockatészta, már el is lobbant a tűz. Pedig künn ugyancsak süvöltött a decemberi szél s úgy rázta az ajtót meg az ablakot, mintha dühös volna a hóba süppedt kis egyablakos szállásra. Hült a szoba óráról-órára. Minden kis avult gúnyájukat magukra szedték, de a két fáradt testet mégis majd megvette az Isten hidege. Egyszer csak Botos Szabó Gergely felállt s a konyhaajtóhoz lépett Perec a nyomában, de a kutyát a sarkával visszarugta. — Hová min kend ? — Ne törődj vele Valamit lomolt kinn a konyhában s aztán kilépett a kavargó hóviharba. Félórára rá visszajött s aprítani kezdett valamit a fásszinben. Gyorsan csapkodott a fejsze. Egyszer csak nyílt az ajtó s egy tele kosár fát vetett a tűzhely alá az öreg. Reves, vén fák voltak. Az öregasszony rosszat sejtve felállt, s odament a kosárhoz. Teremtő Isten, mondta, amikor az egyik darabon vésett, iromba betűket látott. Jajgatni kezdett, de az öreg ráripa- kodott. Égett a vén kopjafa. Rőt lángja kiviritott az ajtó két nyílásán. Mint két szem. A sötét szobában. A szél, a vizes fa, vagy talán a meghaltak I szelleme tette, sirt, jajgatott a tűz. Pokoli éjszaká- ! juk volt. A megmaradt fadarabok mintha egész; éjjel mozogtak, zörögtek volna a kosárban ... Mikor reggel az öreg kiszórta a hamut a kis bádogfiókból, a szél az egészet az arcába vágta. Tele lett a két szeme, csipte, marta a lúgos hamu. Érezték, tudták, hogy a holtak szellemei tették s hogy most már üldözni fogják őket örökké, amig csak élnek. Megriadtan és megrettenve tettek-vet- tek egész nap. Ki akarták szórni a megmarad t
