Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-16 / 64. szám
LXVI, évfolyam 64, szám Szerda ftjnla, 1934 augusztus IS. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre , . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre íi»«t,en<Iő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dnbav dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szánt ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Az e béri szellem és lélek sohasem volt talán olyan nyugtalan, mint ma. Tele vagyunk mozgalmakkal, tele vagyunk politikai pártokkal és vallási szektákkal. Ma a dissidentia fénykorát éljük, bár a látszat azt mutatja, hogy nagy egységek sem lehetetlenek. Ezek a nagy egységek azonban, legalább is egyelőre, nem a lélek és szellem őszinte kívánalmain s a kollektiv szükségletek felismerésén és elismerésén alapulnak, hanem az egoista érdekeken. Tele vannak vajúdással, nyugtalansággal az emberek, tudat alatt és tudatosan különféle áramlatok küzdenek bennük, elégedetlenek, szinte semmi sem jó nekik, mert mindenben csak kijátszást és megalkuvást sejtenek. Bizonytalannak érzik sorsukat s ezért oda csatlakoznak, ahol a nagyobb tömeg erejében védelmet és biztonságot éreznek. Ez a csatlakozás azonban nem elvi döntés és nem nyugalmi pont. hanem csak átmeneti stáció. A mimikri talán sohasem volt annyira kifejlődve az emberekben mint ma, az egyik szélsőség sohasem tudott úgy elrejtőzni egy másik szélsőség álarcában, mint ma. Éppen ezért minden nap minden órájában el lehet készülve Európa a legnagyobb meglepetésekre- Mozaikra töredezett az európai társadalom s ha itt-ott a jelleg el is tűnt, az csak a felület szemfényvesztése, mert lenn az alapban, mélyen, minden részekre töredezetten lappang, úgy, mintha lazán egymás mellé illesztett kőkockákat bitumennel öntenének le. Természetesen a frakcióknak és szektáknak megvannak a maguk vámszedői is, a politikai és felekezeti szegény-legények, akik tömegnek nevezik ki magukat, elveiket tömegkivá- nalmaknak s talpuk alá le-letörnek egy-egy darabot a tömegek fundamentumából. S vannak eszelősei is bizonyos gondolatoknak, akik fanatizmusukkal híveket bolonditanak ki maguknak a kiváncsi és horgonyát vesztett társadalomból. Innen van az, hogy liliputi pártok támadnak, s ez a magyarázata annak, hogy a legtisztább elvek ellenében és idején is a legsötétebb elvek hívekre és hivőkre találnák. így történhet meg, hogy Krisztus ellenében fehér lovat emlegetnek, kereszténység helyébe pogányságot, olyan hitéleti keretet. amelynek elavultságát ezelőtt már közel ezer esztendővel felismerte Szent István király. A múlt és az ázsiai pogányság táltosai azonban hiába ágálnak, az európai magyarság nem ismer más fehér lovat, mint azt, amelyen az akkori fehérvári utón ezelőtt tizenöt esztendővel bevonult az otrantói hős s azt a másikat, amelyet Fadrusz faragott ki carrarai márványból s amely Pozsonyban állott! Csak ezeket ismerjük, csak ezekről tudunk, de ezeket nem is felejtjük el sohasem. Szombaton városi közgyűlés. Csere-ajiAí a Szarvas épülőiére. (A „Békés“ munkatársától.) Varga Gyula dr. polgármester a város képviselőtestületét folyó hó 18-án délelőtt 9 órára rendkívüli közgyűlésre hívta egybe. A tárgy- sorozaton több érdekes ügy is szerepel, többek között az egri norma bevezetésének s a Szeretetház ezzel kapcsolatos eladásának és az Almásy-kastélyhoz tartozó egyik cselédház megvételének ügye. Ugyancsak a rendkívüli közgyűlés fogja tárgyalni Stéberl András hentesárugyáros ajánlatát is, aki az úgynevezett &a«!/77«s-épület és az ő Jókai- utcai házának ingatlan-cseréjére vonatkozólag tett ajánlatot a városnak. Szerepel azonkívül még egy másik érdekes ügy is a szombati közgyűlésen és pedig a kisiparosok kérelme a vágóhídi dijak mérséklésére vonatkozólag. A kérelmet a képviselőtestület nem igen intézheti el kedvezően, mert a vágóhídi dijakból, illetve azok jövedelméből a városnak, mihelyt a miniszteri rendelet leérkezik, azonnal felújítási alapot kell létesítenie és amortizációra is évi 24 ezer pengőt kell fordítania, A kérelmet különben a képviselőtestület hiába is intézné el kedvezően, a miniszter nem járulna hozzá a dijak mérsékléséhez, mint ahogy a költségvetés revíziója során a piaci helypénzek leszállását sem hagyta jóvá. Azzal indokolván határozatát, hogy egy város, amely államsegélyre szorul, nem csökkentheti önként bevételeit. T A M € A Lehull a sármány ... Már végefelé járt a háború, amikor körző és lénia helyett puskát és kézigránátot adtak a kezébe. Hetenkint még csak egyszer borotválkozott, a szive kamaszszerelemmel s közelmúltja kinőtt ruhadarabokkal volt még tele, amikor az iskolapadból ki- szólitották a harctérre. Az utolsó hinterlandi állomáson úgy ugrott le a kocsi magas lépcsőjéről, mintha csak valami kirándulásra érkezett volna. S füle még hozzá sem szokott a lövedékek pokoli zajához, jóformán még körül sem nézett a lövészárokban, még azt sem tudta, mi is az a front, amikor máris légitámadást kaptak. Éppen kiugráltak a fedezékből s alig haladtak pár száz lépést, amikor repülőgépek tűntek fel déli irányból s röviddel utána megkezdődött a bombázás. Késő délután volt, amikor feleszmélt. Hanyatt feküdt. Valami nyomta a mellét. Odanyult. Egy kar volt. Oldalt fordította a fejét. Nem volt mellette senki. Letette a kart maga mellé s végigtapogatta a testét. Ép volt. Csak az ajkai voltak összeragadva és sós, vér-izt érzett a szájában... * Aztán jött az egyetem, a jegyrendszeres éra, édesapja halála: a testi és lelki próbák súlyos esztendői. De állotta a próbákat, küzdött s megszerezte a mérnöki diplomát. Már nyolc éve volt állásban, amikor a tüdejében baj támadt. Egy reggel, mikor felijedt, ajkai össze voltak ragadva és sós, vér-izt érzett a szájában ,.. * A szanatóriumban összeismerkedett egy lánnyal. Kinn ültek a sürü fenyőfák alatt. Már féléves volt köztük a szerelem. — Olyan szelid vagy te, mondta közelhajolva | a lány arany-hajához, mint az alvó őzikék lehelete. Ilyen lehetett az édesanyám s mindig ilyennek képzeltem azt a lányt is, akit majd menyasszonyommá kérek valamikor. Csend. — Leszel a feleségem ? A lány nem szólt, csak szorosan a tenyerébe zárta a fiú keskeny kezét, arcához hajolt és homlokon csókolta. Hűséget fogadtak egymásnak. Megfogadták, hogy kitartanak egymás mellett s meggyógyulnak. Hogy akarnak meggyógyulni. Teltek, múltak az évek, jöttek-mentek a levelek. Egyik a Tátrából, a másik Olaszországból, hol innen, hol onnan, de mindegyike tele hűséges szerelemmel. A levelek hangja egyre derültebb, bizakodóbb lett, mindketten kezdték visszaszerezni régi egészségüket. A fiú protektora, egyben gyámja egy helyettes államtitkár, ismét munkába lépett, hogy gyámfiának állást szerezzen. Derült fölöttük az ég, mindinkább defült A levelekben egyre rövidebbek lettek a mondatok s a sorok mindjobban megteltek felkiáltójelekkel. Az esküvő előtti napokat egy kis határszéli városkában töltötték, a leány édesanyjánál. Boldogok voltak, amilyen boldogok csak azok lehetnek, akik nagyon megszenvedtek a boldogságért. Tiszta csókokban forrtak össze s az öregasszony könnyes mosolygással nézte őket, nézte mesebeli boldogságukat, nézte leánya szerelemmel eltelt életét, amely fölött fehéren sugárzott a mirtusz- koszoru. A fiatalok számára nem létezett más, csak ők ketten. Nem érdekelte őket semmi egyéb Újságot nem olvastak, rádióból csak zenét hallgattak. Határincidens ? Majd elintézik. Nem első eset. Gyönyörű tavasz volt. A réten amelyen áthaladtak, a fehér törzsű fiatal nyirfák mint halványzöld ruhás lányok merengtek s a smaragzöld fűben aranyvirágok kacagtak a napra. Az erdőszélen leültek egy fatörzsre. — Amikor kinn feküdtem az állások között s a gazdátlan kar véres csonkját felemeltem a mellemről s beletartottam megrettenve a lenyugvó nap fényébe, amikor küzködtem s mindenütt csak a halál sötét szakadéka ásitott felém, amikor téged megláttalak s fájdalmas, mert reménytelen szerelem támadt a szivemben, nem mertem volna gondolni, hogy valaha is elkövetkezik az idő, amikor egy
