Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-28 / 7. szám
LXVI> évfolyam 7 »»ám Vasárnap Ctyuia, 1934 Január 38 Előfizetési árak : Negyedévre : '^lyher, . , 1 P 60 fill, üdékre . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőséi*, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: IM)BAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A vármegye három és félmillió pengős kölcsönének ügye. Sliiyen aggódással vártuk a napot, amelyen a tragédiát bemutatják a császárvárosban. S milyen türelmetlenül téptük fel az újságok cimszalagját, hogy lássuk : mit mond a kritika ? Valósággal faltuk a híradásokat s mély örömmel és megújult és megerősödött büszkeséggel olvastuk, hogy a sztregovai bölcs remekműve diadalt aratott. Nem múló és könnyű, hanem tartós és komoly értékű sikert, sikert, amelynek nem a jó szomszéd udvariassága adta az alapját, hanem amely a magyar géniusz teremtő ereje és csodatevő hatalma nyomán önkéntelenül és törvényszerűen született meg a nézőtéren. A bemutató másnapján nem volt fontos számunkra a bel- és külpolitika, gondolatvilágunk (A „Békés“ munkatársától.) Egy budapesti közgazdasagi lapban olyan hir látott napvilágot, hogy 1924-ben felvett 3.600.000 pengős kölcsönét Békésvármegye visszaváltja. Azt irja a lap, hogy a törvényhatóság a pénzügyi tranzakcióhoz szükséges összeget már meg is szerezte s a kölcsönkötvények visszavásárlása megindult. A valószínűtlennek látszó hir alapján Márki/ Barna dr. alispánhoz fordultunk, aki kijelentette, hogy a hir, ilyen tormájában valótlan. Indultak ugyan tárgyalások ebben az ügyben, azonban az egész kérdés még csak kezdeti stádiumban van. Az ügy még a törvényhatóság előtt sem volt, következésképp a kötvények visszaváltásához szükséges összeget sem szavazhatta még meg. Nem szüntette be üzemét a Földmivetök Gőzmalma. centrumában a tragédia állott, mert éreztük, hogy a tragédia sikere olyan tégy vei ténye a magyar szellemnek, amely a legkitűnőbb diplomácia legragyogóbb teljesítményével is felér. A magyar kultúra bótondbárdja hatalmas rést ütött a nyugati közöny gőgös kapuján, rést, amelynek szülő ütése, lehetetlen, hogy ne költögesse a narkótizált ■lel ki ismereteket, lehetetlen, hogy ne indítsa el a jobb: a tiszta meggyőződés útjára azokat, akik velünk szemben eddig csak rosszindulatú elfogultságra, vagy legjobb esetben közönyre voltak képesek. A burg- theateri győzelem nyomán rá ke 1 ébredni Európa sorsintézőinek arra, hogy egy nemzetet, amelynek géniusza ilyen mesterműben revelálódik, nem lehet balkáni politikák martalékává odadobni s szavainak, melyekben helyéi követeli a nap alatt, nem lehet a pusztába kiáltott szavak sorsára jutni. A múlt segítségére jött a jelennek, a halott az élőknek : Madách útnak indult Nyugatra, léptei alatt megdobban a föld s megdöbbennek a vakon élt lelkek. Hatalmas csontalakja a nyugati firmámentumra rajzolódva halad, útban van a Quai d’Orsay és Trianon felé. Feje körül a magyar igazság gloriolája, világosság, fényesség, szájából azonban nem asszu-por röppen, hanem a magyar szellem eleven igéi Néha megáll s a szemüregében levő két csillag a kárpátok felé hinti tiszta sugarát s szája visszazeng felénk : küzdj és bízva bizzál 1 Madách, legyen a te utad a politika Sauljai számára útmutató csillag Emmaus felé Vezesd a Saulokat az isteni és történelmi igazság, a megbánás és jóvá- tevés, a jövőt látó okosság és az európai kultúra megmentésének emmausi kapuja felé. Mert a ma nemzetközi politikájának szelleme nemcsak Magyarország sorsa, hanem Európa jövendője is : maga a sötét jövőtlenség: Maaga a dráma, maga az Apokolipszis. (A „Békés“ munkatársától.) Az utóbbi napokban olyan hirek terjedtek el a városban, hogy a gyulai Földmivelők Gőzmalma beszüntette üzemét s alkalmazottait elbocsátotta. Ebben az ügyben megkérdeztük a Gyu'avárosi Takarékpénztár igazgatóját, Werne? Józsöfet/akí érdeklődésünkre Kijelentette, hogy a hir valótlan. A malom jár s remény van rá, hogy üzemben is lehet tartani továbbra is. Budapesten ugyanis tárgyalások indultak meg a malom ügyében s a tárgyalások még folynak, végleges helyzet tehát az üzembentartás tekintetében még nem alakult ki. Tudomásunk szerint a malom ügyvitelét és forgalmát szakemberrel megvizsgáltatták s a szakember kimutatta, hogy az üzem ráfizetéssel dolgozik. Ennek eliminálására indultak tárgyalások, amelyek kedvező kimenetele elé úgy az igazgatóság, mint a részvényesek bizakodva tekintenek. Kedvezőek a vármegyei tüzrendészeti viszonyok. Közel 800 ezer pengővel csökkent a tűzkár nyolc esztendő alatt. Békésvármegye tüzrendészeti felügyelője a napokban terjesztette be az alispánhoz a tüzrendészeti kormányrendelet alapján teendő negyedévi jelentését. A részletes jelentésből az állapítható meg, hogy a vármegye tüzrendészeti viszonyai az 1933 évben ismét kedvezőek voltak. A tüzrendé- szeti intézkedések betartásának szorgalmazásával és a gyakori ellenőrzéssel sikerült úgy a tüzesetek számát, mint a tűzkár ösz- szegét csökkenteni. Az 1932 évben a tüzesetek száma 224, a tűzkár összege pedig 218.574 P volt. Ezzel szemben az 1933 évben már csak 174 tüzeset volt, a kár összege pedig 117.562 pengőt tett ki. Ezek szerint a tűzkár összegének csökkenése 46 százalékos javulásnak felel meg, a tüzesetek száma pedig több mint 22 százalékkal csökkent. Megállapítható a statisztikai adatokból, hogy a tűzoltóság munkája igen eredményes volt, mert csaknem minden esetben sikerült a tüzeknek tűzvésszé való fajulását megakadályozni, a tüzeseteket még idejekorán elfojtani s nagyobb kár-összeg keletkezését megelőzni. A tűzkár összegszerűleg a következőképen oszlik meg: 52 | esetben az 50 pengőn, 32 esetben 100 pen- I gőn, 32 esetben a 300 pengőn alul volt. A 174 tűzesetből 116 esetben a tűzkár összege a 300 pengőt nem haladta meg. Ez 67 százaléknak felel meg. 500 pengőig terjedő tűzkár 12 esetben, 1000 pengőig teijedő tűzkár 19 esetben volt, tehát 147 esetben a tűzkár összege 1000 pengőn alul volt (84 %). 2000 pengőig terjedő tüzeset 12 esetben, 3000 pengőig terjedő tüzeset 3, 5000 pengőig terjedő tüzeset 4 volt s csak 5 esetben voit 15.000 pengőig terjedő tűzkárral járó tüzeset. Az 1925 évben a vármegye tűzkára 912.000 pengő volt, ez az összeg a tüzesetek számának emelkedése ellenére fokozatosan csökkent le a mostani 117.000 pengőre. Az 1925 évi állapothoz viszonyítva az 1933 évben csaknem 800 ezer pengővel kevesebb a tűzkár összege. Ez országos viszonylatban is igen szép eredmény s arra enged következtetni, hogy tűzrendészetünk 10 év alatt hatalmas lépésekkel fejlődött. De nemcsak a tűzkár tekintetében volt örvendetes változás az 1933 évben, hanem •a tűzvédelmi szerek gyarapodásában is, mert
