Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-07-15 / 55. szám

2 Békés 1984 julius 15 Járványkórház lesz az Erzsébet-ápoldából A város kettős haszna az „egri norma“ bevezetésével. (A „Békés“ munkatársától.) Egyik előző számunkban már hirt adtunk, hogy a városnak az „egri norma“ megvalósitásához bizonyos ingatlan tranzakciót kell lebonyolí­tania. A terv az, hogy a Szeretetházat 18 ezer pengőért a patronázs egyesületnek gyógy­pedagógiai célokra átadják s helyette a bel­területen vásárolnak egy ingatlant. Az egri norma intézményének elhelyezésére *a gróf Almásy kastély területén levő egyik emeletes cselédház látszik a legalkalmasabbnak. Ezért a város a grófi családdal tárgyalásokat kez­dett az ingatlan megvétele ügyében s a tár­gyalások, értesülésünk szerint eredménnyel is jártak, amennyiben Almásy Dénes gróf haj­landó az ingatlant a városnak átadni és pe­dig, tekintettel a szociális és humánus célra, alól is a hatalmas, masszív emeletes épület rideg forgalmi árán. Éhez a vételhez azon­ban a Szeretetház eladásából származó összeg kevés lesz, miért is a város a belügyminisz­terhez kérvényt adott be, amelyben az ingat­lanvásárláshoz, illetve az egri norma meg­valósitásához államsegélyt kért. Ha a segélyt a miniszter megadja, amire pedig szinte bi­zonyosan lehet számítani, akkor a város a patronázs-egyesülettel azonnal perfektuálja a Szeretetház eladását s a gróf Almásy család­dal is megköti az egyik emeletes cselédház adás-vételi szerződését. A tranzakció lebonyo­lítása esetén az Erzsébet-ápolda megszűnik, illetve behozzák az átalakítandó cselédházba, ahol az egri norma intézménye mellett, quasi azzal egybeolvadva az ápolda is kényelmesen elfér. Az Erzsébet-ápolda épületét pedig jár­ványkórházzá fogják átalakítani, amire igen nagy szükség van, mert a jelenlegi járványa kórház a városi tisztiorvosi hivatal véleménye szerint is már elavult s benne a járványos betegek szeparálását és ápolását a modern tudomány követelményeinek megfelelően el­látni nem lehet. Az épületen semmiféle át­alakítást nem kell végezni, úgy, ahogy van, megfelel a járványkórház céljainak. A megvásárlandó cselédházban már szük­ségesek lesznek bizonyos átalakítások s a vonatkozó terveket a város mérnöki hivatala már el is készítette. Az egri norma beveze­tésével tehát a városnak kettős haszna is lesz. Nemcsak azért éri el, hogy szegény­ügye végleges és humánus elintézést nyer, hanem az ingatlan-tranzakció végrehajtásával végre a járványos betegek elhelyezését és ápolását is megfelelő módon tudja biztosítani. A gyulai husiparosok mozgalma a vágóhídi és közüzemi költségek mérséklése iránt. A gyulai husiparosok főképen azóta, mióta a gyulavárii uradalomban húsüzem létesült, mozgalmat indítottak aziránt, hogy a város a vágóhídi dijakat és a husfogyasz- tási adó mérvét leszállítsa, mert különben a gyulavárii húsüzemmel szemben igen hátrá­nyos helyzetbe kerül. Még a múlt év őszén ebben az irányban kérelemmel fordultak a < város képviselőtestületehez, mely kérelmüket már két Ízben tárgyalta. Mindkét Ízben az volt a javaslat, hogy miután Gyulán semmi­vel sem magasabbak a husvágással kapcso­latos kiadások, mint más ilyen üzemmel foglalkozó városokban és miután a város költségvetése semilyen jövedelem csökkentést nem bir el, a kérelem utasittassék el. A legutóbb tartott képviselőtestületi közgyűlés hosszas vita után úgy határozott, hogy ki­küldött egy öttagú bizottságot ennek a kér­désnek tanulmányozására és javaslat tételre. A város polgármestere most újólag beszerezte mindazon városokból a husvágással felmerülő kiadásokról szóló adatokat, mely városokban nagyobb számmal vannak húsfeldolgozással foglalkozó iparosok. Ezen adatok beérkezte után a polgármester folyó hó 13-ára hívta össze a kiküldött bizottságot s annak ren­delkezésére bocsátotta a beérkezett adatokat, melyekből a bizottság meggyőződést szerzett arról, hogy Békéscsabán, Debrecenben, Ba­ján a vágóhídi dijak magasabbak mint Gyu­lán, egyedül Szegeden a sertések darabja után fizetett vágóhídi díj kevesebb 50 fillér­rel, mint itt. Gyulán az elmúlt évben a vágóhídon 6400 drb. sertést vágtak le, mely­nek darabja után 4 P. vágóhídi dijat fizettek. A husiparosok kérelme az volt, hogy ez a dij 50 százalékkal mérsékeltessék, ami egy évre 12.800 P. jövedelemcsökkenést, vagyis a megterhelhető adóalap után 4 százalékos pótadó emelkedést vonna maga után. A hus- fogyasztási adót kormányrendelet szabályozza, attól a városoknak eltérni nem áll módjukban, az minden városban egyforma, igy csupán a vágóhídi dijat lehetne mérsékelni, azonban csak oly mértékben, ami a város közönségére lényegesebb terhet nem róna. A polgármester az adatok ismertetése után azt javasolta, hogy a vágóhídi dijaknál a sertéseknél dara- bonkint 50 fillér mérséklés javasoltassék a képviselőtestületnek, de a bizottság szótöbb­séggel 1 P. mérséklést hozott javaslatba, ami 2 százalékos pótadó emelkedést idéz elő. Miután a husiparosok azon előadása, hogy az itteni magas közüzemi költségek miatt más városok husiparosainak áruival szemben versenyképességüket nem tudják fenntartani, a beszerzett adatok szerint nem helytálló, érdeklődéssel várjuk, hogy ebben a a kérdésben a képviselőtestület milyen állás­pontra fog helyezkedni. Meg kell reformálni a borbély­üzletek hétfő .délelőtti zárőrára vonattad rendelkezést. (A „Békés“ munkatársától.) Köztu­domású dolog, hogy a borbélyüzletek, orszá­gos intézkedés szerint, vasárnap déltől hétfő délig nincsenek nyitva. Megértéssel viselte­tünk ezen intézkedéssel szemben, mert jól tudjuk, hogy a borbélyipari alkalmazottak pihenését és egészségügyét szolgálja. Méltá­nyos és humánus rendelkezés, de kérdezzük, miért kell ezt a problémát úgy megoldani, hogy a közönség, amelyből a fodrászipar él, miatta hátrányt szenvedjen ? Sokszor elő­fordul ugyanis, hogy az embernek hétfőn délelőtt hivatalos elintézni valója akad és pedig olyan helyen, ahová másnapos szakál­lal, borotválatlauul beállítani nem lehet. Sokan vannak, akik nem tudnak borotvál­kozni s a zsilettet nem minden ember bírja, ezek borostás arccal elmenni dolguk intézé­sére, kitéve magukat annak, hogy borotvá- latlanságukat illetlenségnek és tiszteletlen­ségnek veszik, ügy kellene tehát megoldani ezt a problémát, hogy a borbélyüzleteket egyenként, felváltva, hétfőn délelőtt szolgá­latot tartanának. Igen üdvös volna, ha a gyulai ipartestület borbély-szakosztálya ma­gára válalná kedvezményező szerepét és mozgalmat indítana a kérdés országos ren­dezésére. Prima faj cukordinnye, őszi­barack, szőlő és mindenféle gyümöl­csök, mindenkor a legolcsóbb napi áron kaphatók 174 1—* HASZNÁL „Zakopane“. De a falut hiába keressük, csak az országút mellett húzódnak házak. És ez igy megy nem kevesebb, mint 8 kru.-en keresztül. Ez a hires hely egyetlen ut s csupán a centrumban találni mellékuccákat, melyek ilyen körülmények közt él­ményt jelentenek. A bankot keressük és egy serdülő lengyel fiú jó kilométert fut az autó mellett, hogy oda­vezessen bennünket. Meg sem tudjuk köszönni, már eltűnik. Zakopane nevezetességeiről egy vándorfény­képész világosit fel, aki külsejével és nyelvtudá­sával nagykövetnek is elmehetne. A törzslakosság 10.000 ember, de a szezonban még a legnehezebb időkben is 40—50.000 külföldi tartózkodik itt a világ minden tájáról. A belvárosban színes konfliskorzó hullámzik, nemzeti viseletbe öltözött kocsisok hajtják a tul- táplált gebéket. Agyontépett szemöldökű démonok bámulnak egy hegyi mócot, aki ijesztően rongyos és elha­nyagolt, amott trottőrcipös amerikai diáklányok alkudnak valami lehetetlen, kinézésű sajtra, amit szálas lengyel legény kinálgat. Nagy a zaj. nagy a néptömeg és zagyvaság mindenfelé. Keleti sziuezetről beszélnénk, ha egy­általán lehetne színezete ennek a gigantikus hur­kának, amit Zakopanénak hívnak. De nem lehet, mert olyan hosszú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom