Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-08 / 53. szám
LXVÍ. évfolyam 53 sssám. Vasárnap Gyula, 1934 Jnlius 8 Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. iiobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Mégis csak áthelyezik az OTI.-t Békéscsabára. Gyulán kirendeltség lesz — A belügyminiszter jóváhagyta az áthelyezést. (A „Békés“ munkatársától). A közvéleményt és az egész megyei sajtót már hetek óta foglalkoztatja a gyulai Társadalombiztosítónak Békéscsabára való áthelyezése. A társadalombiztosító budapesti igazgatósága ugyanis elhatározta, hogy a központot a racionális alapon való átcsoportosítások során Gyuláról Békéscsabára helyezi át. Mikor ez a határozat nyilvánosságra került, az egész város élénken tiltakozott az áthelyezés ellen. A képviselőtestület és Ipartestület rendkívüli közgyűlést hivott egybe, amelyen keserű hangú kifakadások történtek a tervbe vett intézkedés miatt. Memorandumok mentek a belügyminisztériumba és az OTI.-koz, amelyek a központ Gyulán való meghagyását kérték s fölsorakoztatták mindazon komoly és súlyos érveket, amelyek az intézkedés visszavonását indokolták. Mivel az OTI. nem volt hajlandó az áthelyezési határozatot visszavonni, a város minden reménységével a belügyminiszter felé fordult, .aki elé az OTI-tól az ügyet felülbírálásra, illetve jóváhagyásra felterjesztették. Néhány nap óta csend volt az ügyben, semmiféle hir nem érkezett afelől, hogy vájjon a miniszter jóváhagyta-e, vagy megsemmisítette az igazgatóság határozatát ? Mivel a kérdés az egész várost nyugtalanította, Szentes Károly főjegyző szerdán Bu- d apestre utazott, hogy a belügyminisztérium- ban információt szerezzen az ügy állására vonatkozólag. Sajnos a minisztériumban azt a felvilágosítást kapta, hogy a miniszter az OTI. határozatát már jóváhagyta s igy az áthelyezés meg fog történni. Schols Kornél államtitkár és Lengyel Ernő min. tanácsos közölték Szentes Károly főjegyzővel, hogy az áthelyezési mozgalomban semmi politika nincs s nem a kormány, hanem az autonómia maga indította meg az áthelyezési eljárást. A miniszter pedig azért hagyta jóvá az intézkedést, mert azt az OTI. olyan statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy azok alapján más határozatot hozni nem lehetett. Közölte azonban Scholz államtitkár egyidejűleg azt is, hogy nem kifizetési szerv, hanem kirendeltség lesz Gyulán s úgy a rendelő, mint a tüdőgondozó intézet megmarad. A helyzet tehát nem olyan vigasztalan, mint ahogy azt az ügy kipattanásakor gondoltuk s bár határozottan vesztünk az OTI intézkedésével, veszteségünk igy mégis jelentékenyen kisebb, mintha a híreknek megfelelően tényleg csak 2 személyes kifizetési szervet létesítenének az áthelyezett központi hivatal helyébe. Szentes Károly főjegyzőt báró Apor Vilmos dr. apátplébános és Táncaik Lajos nyug. rendőrfőtanácsos kisérték el a belügyminisztériumba és az OTI-hoz. Tíz tüzeset volt júniusban a vármegyében. (A „Békés11 munkatársától.) A junius havi tüzkárstatisztika egészen a hónap utolsó napjáig igen kedvezőnek mutatkozott, ameny- nyiben a kilenc tűzesetből kifolyólag mindössze csak 1550 pengőt tett ki a kárösszeg. A hónap utolsó napján azonban Békéssám- sonbari, gróf Zichy Aladárné uradalmában a villám lecsapott s egy 52 méter hosszú épületet felgyújtott. Tekintettel arra, hogy az uradalom a községtől 18 kilométere fekszik, a községi tűzoltóság nem vonult ki a tűzhöz, s igy csak az uradalmi tűzoltóság végezte a lokalizálást. A tűz okozta kár 8000 pengőt tesz ki ez az összeg azonban biztosítás utján megsérül. Ezzel az összeggel együtt 9550 pengőre rug júniusban a tűz okozta kár. Az esős időjárás egyébként tűzvédelem szempontjából igen kedvező hatású volt, mert a gyakori esőzés úgy a gabona, mint az épületek, s különösen a nádtetők gyúlékonyságát jelentékenyen csökkentette. T A K C A Utiemlékek a Tátrából. írja: KONKOLY KÁLMÁN. II. Tátrafüred és környéke. Az az ut, mely a nógrádi cseh határépülettől a tátrafüredi Grand Hotel bejáratához vezet, turateljesitménynek is igen szép élménynek pedig egyedülálló és felejthetetlen. Az autó ujjongó bugással vág neki a prima bitumenutaknak ; a képek, színfoltok és benyomások kilométerenként pergetik a maguk változatos, sosem ismétlődő filmjét. Szavak és fogalmak elevenednek meg, melyeket vigasztalanul körülfon az elvesztettség érzésének sürü fekete fátyola. Rozsnyó piacán riki tóhajtókás cseh rendőr mutatja az utat, Kraszua horka várában előbb csehül darál az idegenvezető, aztán németül és legvégül tört magyarsággal. Dobsina község után nyaktörő szerpentinen visz az ut. A hajtókanyarok valósággal remekei a mérnöki munkának, elgondolásban és kivitelben egyaránt vakmeröek és mégis biztonságosak. A kapaszkodás megérte a fáradtságot, hiszen itt következik a világhírű strazenai völgy, óriási sziklafal aljában kapu van vágva : ez a bejárat. Maga a strazenai völgy most nem annyira látványos, mert vasútépítés folyik és a természeti szépségekben való gyönyörködést itt egy hatalmas fúrógép, amott kőrakások, nyüzsgő munkások zavarják. Elgondolni is szédítő: mekkora idegen forgalmat vonz majd pár év múlva ez a vasútvonal. Az építkezésből már most is kivehető, milyen raffinériával vezetik a sínpárt. Egyetlen hatásos kilátópont kedvéért métereket kanyarog a vonal, hegyoldalakról kopaszitják le a fenyőt, hogy a jövendő utasok elöl semmi se takarja el a természeti szépségeket. Nagy fölénnyel és mély meggyőződéssel rendezkednek be mindenfelé a csehek. A remekül kivilágított dobsinai jégbarlangról alig lehet ujat mondani, legfeljebb azt, hogy évröl- évre nő a jégréteg és emiatt nagy itt a riadalom. Alig indulunk tovább, felködlik a Magas Tátra tömör. égigtörö sziluettje. Voltaképpen egészen a Tátra lábáig alig emelkedik az ut. hiszen ameny- nyit felfelé mentünk, majdnem mindig ugyanany- nyit ereszkedtünk le. És most egyszerre, a viszonylag sik vidék látóhatárának szélén, mintha a földből nőtt volna ki: ott tornyosul a Tátra. Poprádon már véletlenül sem látni magyar feliratot, a benzinkutra is csak németül má olták rá a deritö és csábos mondatot: „Levegő ingyen !“ Az országúton alig lehet haladni a Bata cipőgyár hatalmas reklámtábláitól. Jóformán minden kilométernél találunk néhányat: mindegyiken a legújabb modellek láthatók. Ezeknek ára közelről nem is olyan meseszerü, mint azt általában hiresztelni szeretik. 10—12 P-t itt is elkérnek egy jobb cipőért, de ezeknek formája és kidolgozása erősen magán viseli a tömegcikk bélyegét. Folytonos emelkedés után érünk Tátrafü' redre. Útközben modern villák, zsúfolt villamos, kirándulócsoportok: nagyon nyüzsög itt az élet. A Grand Hotelben is alig lehet szobát, kapni, pedig még messze van a szezon. — „Junius a nagymamák és unokák hónapja“ — világosit fel a kis liftesboy. „Júliusban a nászutasok jönnek, augusztus átmeneti hónap és szeptemberben kezdődik a nagy szezon,“ — teszi hozzá átszellemült arccal. A szálloda vendégei a barométer körül ágaskodnak. Kár az aggodalomért: másnap reggel kicsit borult ugyan, de a tarpataki siklóba már be- be tűz a felhők mögött bujkáló nap és később egész kiderül. A tarpataki vízesés még azoknak az öreg vízesés-rókáknak is csemege, akik már több ilyet láttak utazgatásaik során. Tajtékzó törések, szédítő zuhanások s ez az egész bömbölő gyönyörűség beleágyazva sudárdereku, mély zöld fenyőfák erdejébe. Folytonos emelkedés közben indulunk a hires Öttó felé. A terep mindig nehezebb lesz, 1600 méteren túl már szikláról sziklára kell ugrálnunk, a jó öreg zergék nagy mulatságára. Négyórás fárasztó ut áll mögöttünk, amikor elérjük a 2010 méteres magasságban épült menedékházat. Néhány, ennél is magasabb orom emelkedik körülöttünk és nekik köszönhetjük, hogy pár perc múlva a felhők ostromának és betörésének remek látványában gyönyörködhetünk. A menedékháa
