Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-01 / 51. szám
8 Békés 1934 julius 1 Üdvözölte a megjelenteket, majd bejelentette, hogy a Kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. Fáy Istvánt nevezte ki Békés vármegye főispánjává. A következőkben Páncsél József dr. főjegyző Korossy György búcsúlevelét és azt a határozati javaslatot ismertette, amely szerint a távozó Korossy György érdemeit jegyzőkönyvileg örökítik meg. Igaz, hűséges fia volt szülőföldje vármegyéjének, s ezért a törvény- hatósági bizottság a nagyrabecsülés és hála szavaival vesz tőle búcsút, írja a javaslat. Szeberényi Zs. Lajos és Mitlasovszky János dr. szintén meleg hangon vettek búcsút a volt főispántól. A búcsúztatók elhangzása után vitéz Márki] Barna alispán javaslatára küldöttség ment a hivatalában várakozó főispánért, hogy behívja a közgyűlési terembe. A bizottság tagjai Beliczey Géza, Berthóty Károly, gróf Pongrácz Jenő, Tildy Zoltán, Telegdy Lajos, Góg András és dr. Tardos Gáspár voltak. a. disz- magyarban belépő főispánt lelkes éljenzés fogadta. Az éljenzés után dr. Márky Barna alispán meleg hangon üdvözölte Fáy Istvánt, megállapítván, hogy Békésvármegye fő- ispáni széke nagy feladatokat ró arra, aki betölti, majd felkérte Fáy Istvánt esküje letételére. Annak megtörténte után, ősi szokás szerint, a négy legidősebb főszolgabíró: Kiss László, Moldoványi János, Schauer Gábor és Yangyel Endre a főispánt székével együtt a magasba emelte. Utána Fáy István dr. Márky Barna alispántól átvette az elnöklést. A továbbiakban Páncsél József mondott beszédet, amelyben a vármegye közönségének és tisztikarának nevében köszöntötte az uj főispánt. Az értékes beszéddel helyszűke miatt részletesen nem foglalkozhatunk, csak annyit állapíthatunk meg, hogy dr. Pánczél József szavai a teljes igazságot, a tényleges helyzetet tárták fel a főispán előtt. Igaz, hogy nehéz vármegye vagyunk, mondotta, azonban nem a politika, hanem a munkásság nehéz helyzete teszi nehézzé a kormányzást ebben a vármegyében Utána Fáy István tartotta meg székfoglaló beszédét. Bevezető szavaiban háláját tolmácsolta a vármegye közönségének az előlegezett bizalomért, majd megállapította, hogy csak hosszú tusakodás után és akkor is csak a miniszterelnök személyéhez való ragaszkodásból szánta rá magát arra, hogy felvidéki ember létére Békésvármegye főispáni pozícióját elfogadja. Vázolta azokat az elveket, amelyek szemmel tartásával a megyét kormányozni kívánja. Minden becsületes mozgalmat támogatok, mondta, amely a haza érdekeit és jövőjét tiszta szándékkal szolgálja, azonban minden olyan mozgalmat csirájában fojtok el, amely a nemzet egységét akarja aláásni. Minden viszály, legyen az akár nemzetiségi, akár vallási, akár pártpolitikai, távol áll tőlem, mert tisztán látom, hogy minden viszály, amely a nemzet egységét szétbontja, hazánk sírját áshatja meg. Olyan megyéből jöttem, ahol a nemzetiségek testvéri egyetértésben élnek, folytatta, ahol mindenki megbecsüli a másikat, ha érdemes arra, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet- beszél. Ezt a megbecsülő szere- tetet hoztam ide is s ennek a jegyében kívánom irányítani a vármegye ügyeit. — Hithü római katolikus vagyok, mondta a továbbiakban emelt hangon, de tiszteletben részesítem a többi felekezeteket is. Teszem ezt emberi meggyőződésből és teszem azért, mert tudom, hogy a magyar nemzet a mai súlyos időkben nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy felekezetek szerint tagozódjék. Felekezeti szempontok érvényesülni sohasem fognak az én ténykedésemben. Előttem nincs felekezeti érdem, hanem csak rátermettség szorgalom és tudás. A következőkben a szélsőséges politikai mozgalmakról beszólt és arról az ellenzékiségről, amely a nemzet egységét akarja megbontani, s amely mesterségesen akar ellentétet kelteni a nemzet egyes rétegei között. Majd szociális irányú elveit ismertette. — Legfőbb vágyam, hogy elesett embertársaimon segítsek, mondta. Ajtóm ezért állandóan lárva lesz a vármegye minden lakója előtt. Jöjjön mindenki bizalommal hozzám, szegény és gazdag egyaránt, hogy szemtől-szemben állván, nyíltan, ö- szintén tárgyaljuk meg és intézzük el a problémákat. A továbbiakban a mezőgazdaság nemzeti jelentőségéről beszélt, kijelentvén, hogy őrködni fog afelett, hogy a magyar föld olyan kezekbe ne csuszon át, amely kezek nem végeznek hasznos munkát a nemzet javára. — A munkásság helyzetét máról holnapra nem lehet megváltoztatni, mondta a következőkben, de kijelentem, hogy ügyüket magyar testvéri szivem melegével karolom fel s minden igyekezetemmel azon T A R C A Utiemlékek a Tátrából. írja: KONKOLY KÁLMÁN. I. Prológus — két képben. • 1. Nógrád megye még messze van a Magas Tátrától. Ha nem is kilométerekben, de természeti szépségekben mindenesetre. Az országutakon alig érzik emelkedés, a nap éppen olyan forrón süt, mint az Alföldön és csak a mindinkább magasodó domboldalak ígérik a hegyes vidék közelségét. Festői kis falvak közt kanyargunk. Alig egykét ház, bemázolva a szivárvány minden színével, alacsony kis kerítések, inkább jelkép gyanánt odavetve és már vége is a falunak. Rétság után megelevenedik az országút: egymást érik az autók és a környékbeli birtokosok parádés fogatai, melyek mind a drégelypalánki nagy idegenjárásra igyekeznek. Ebbe a kis faluba rán- dulnak le ugyanis ma a mezőgazdasági világkongresszus résztvevői, hogy tanulmányozzák a magyar falu életét, szokásait, színeit és melódiáját. Drégelypalánk gazdagon kielégít minden kíváncsiságot. A lányok itt is, ott is csoportokba verődnek, összefogózva énekelnek. A környék minden faluja saját népviseletében küldte el képviselőit, igy azután a szinváltozatoknak és ruhaviseleteknek valami káprázatos keveréke hullámzik az uccákon. Közben bebugnak az idegen kirándulókat hozó autóbuszok is. Többszáz érdeklődő érkezik és mégsem volt egy percig sem kétséges, hogy a világ minden tájáról összeverődött külföldiek ezerféle igényének megfelel-e majd ez a kis nógrádmegyei falu, holott semmi különös látványossággal nem szolgálhat, csak egyszerű, mindennapi paraszti életét mutathatja be. Mikor a külföldiek végigmennek a népviseletbe öltözött fiatalság végeláthatatlan sorfalán, már nyilvánvaló, hogy teljes a siker. A kép valóban olyan megkapó és színes, hogy a ferdeszemü japán delegátust épugy magával ragadja, mint a lelkesen hadaró olasz kiküldötteket, vagy az északi államok szőkehaju képviselőit A falu takaros iskolájában néprajzi kiállítás várja az érdeklődőket. Alig lehet bejutni. Akik már bennvannak, sehogysem akarnak kijönni, apróra megcsodálnak minden tárgyat, hiszen ilyet még sosem láttak. Kinn viszont egyre növekszik az érdeklődők sokasága, akik szeretnének bejutni. A várakozók türelmetlenségét rögtön lecsittitja néhány körbefogózó nógrádi parasztlány. Vékony, csengő hangon énekelnek a legény csalfaságáról, az elajándékozott keszkenőről és közben lassú csárdásléptekkel forognak. Pártájuk sokszáz gyöngyén csillogja napsugár, a dalpántlikák fáradhatatlanul kanyarognak a felhőtlen ég felé. Néhány angol miss most karonragad pár bámészkodó szakálli legényt, akik persze szintén sajátos népviseletben vannak. Nevetve magyaráznak egymásnak kézzel-lábbal és közben géppuska- szerüen kattognak a fényképezőgépek. Az idegenek kíváncsiságát a sok látnivaló még fokozza. Betérnek a házakba és nem győznek eléggé örülni a széleskedvü sziveslátásnak, amely a bogárszemü hajlékokban valósággal átöleli őket. Közben alkonyodik. A falu fölött meredező drégeli rom csodálkozva nézi a szokatlan kavargást. Bizonyosan eszébejut, hogy párszáz évvel ezelőtt is jártak már a környéken idegen tömegek. Azok is érthetetlen, zagyva nyelven beszéltek és sok jó magyar vitéz életét vitték magukkal. Hátha ezeknek a mostani idegeneknek nyomában nem halál és pusztulás, hanem élet és rég megérdemelt igazságtevés fog fakadni. . . 2. Még javában kavarognak a színek a drégelypalánki uccákon, amikor tovább indulunk a cseh határ felé. Pipacsos búzaföldek közt kanyarog az ut, a falukban mosolyogva integetnek és olyan valószínűtlen, hogy pár perc múlva „Csehországban“ leszünk. Hiszen magyar itt minden : a kilométerkövek és a nótaszó, a kasza pengése és a búzavirág beszéde. Nincs idő a merengésre. Nógrádszakállon elénkbukkan egy nagy tábla, rajta egyetlen szó: (,Vám vizsgálat.“ A magyar kirendeltség hamar végez. Ezeknek már olyan gyakorlatuk van, hogy szejnpillantásra
