Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-06-24 / 49. szám
LXVL évfolyam 49. szám, Vasárnap Gyula, 1934 juntas 24. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Itobay .lános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nena adatnak vissza. Egyes szám ára !<* fillér. Felelős szerkesztő : OOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Korossy György, bármily paradoxon is a megállapítás, azon politikusok közé tartozott, akik nem politizálnak. Nem folytatott hatalmi politikát, s nem ismerte a napi és vicinális politika világát. Az ő politikája a politika-mentes politika volt, az ő ténykedését a vármegye élén az elfogultságtól való teljes mentességjellemezte. Törvény és igazság, jóindulat és méltányosság, ezek voltak az ő munkálkodásának vezérelvei. Annyira nem volt politikai exponens, — ami alatt nem az értendő, hogy megtámadás esetén nem vette legerólyesebben védelmébe kormányát —, bogy akik ismerték, szinte nem is tekintették másnak, mint a vármegye legelső közigazgatási tisztviselőjének, aki a legkisebb aktából is gondot csinált magának. Hivatalos vonatkozásban nem volt bürokrata, magánügyi vonatkozásban nem volt politikus. Korossy György ember volt, emelkedett szellemű politikus, tág perspektiváju, puritán ember, aki részrehajlást csak az igazság felé ismert s akit csak egy valami befolyásolt, a szive. A három év alatt az egész vármegye megszerete a főispán Korossy Györgyöt, mindenki tisztelte és becsülte, mert min denki megérezte, hogy benne olyan emberrel áll szemközt, aki kezében az objektiv mérlegelés serpenyőjét tartja. Nekünk, gyulaiaknak meg különösen megértő pártfogónk volt. Nem egyszer segítette meg nehéz helyzettel küzködő városunkat készséges intervencióival s szomorú trianoni diszlokáltságunkat meglátva és lázári sorsunkat átérezve mindig azon volt, hogy könnyítsen bajainkon. Ezért mi kétszeres hálával és szeretettel búcsúzunk tőle s örömmel állapítjuk meg, hogy ő is szeretettel válik meg tőlünk s azon esztendők emlékeit, melyeket közöttünk töltött, kedves utravalóként viszi el magával. Elfogultság volna azt állítani, hogy könnyű dolog megülni Békésvármegye főispáni székét, hogy könnyű ezt a szinte vér szerint obstruktiv vármegyét irányítani, gyűléseit vezetni s a hatalmat gyakorolni felette. A gyenge kézre hamar rákötik itt a marionett-zsinórt, a hatalmaskodásra pedig hamar kirobban itt a szenvedélyes „nem !“ Főis- j páni székét ő bírói magaslatra emelte s úgy elmondott, mint elhallgatott ítéleteivel kifejezésre juttatta, hogy mennyire értéktelenek szemében a bizantinikus szólamok, épp úgy, mint a csakazértis ellenzékiség vokscsalogató frázisai. Irányított, hatott, alkotott s ezért arra a könyvre, amelybe három évi munkássága van feljegyezve, nyugodtan Írhatja rá a krónikás: res bene gesta. A képviselőtestület rendkívüli tiltakozó gyűlése a Társadalombiztosító áthelyezése ellen. (A „Békés“ munkatársától.) A város képviselőtestülete szombaton délután 4 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen több felszólalás történt, amelyek mindegyike élénken tiltakozott azon akció ellen, amely az OTI-t Gyuláról Békéscsabára akarja áthelyezni. Cőincsár Dezső a közgyűlésen az alábbi tartalmas beszédet mondta: „Mikor Hiob elesetten, megtörtén és betegségektől gyötörve feküdt, akkor eljött hozzá három távoli barátja, kik a helyett, hogy segítették és vigasztalták volna, szemére hányták összes hibáit és korholni kezdték. Hiob efölötti keserűségében felkiáltott, vigasztalni jöttetek-e, vagy korholni és kinek akartok Ti segíteni, az elesett gyöngének, vagy a hatalmas nagynak, kinek arra semmi szüksége nincsen? Ezzel a kérdéssel kell ma nekünk is kezdeni rendkívüli közgyűlésünkön, a kérdést pedig a kormányzathoz intézhetjük. A mi szegény, vidékétől megfosztott, egyetlen saját helyiérdekű vasutjától lekapcsolt Gyulavárosunknak kíván e a kormányzat támaszt nyújtani, vagy egv amúgy is szerencsés helyzetben levő, jól prosperáló városnak akar e a mi rovásunkra újabb előnyöket adni ? Vegyük csak át a lényeget. Békéscsaba a fővasutvonal építésekor kisebb protekcióval rendelkezett, mint Gyula és igy nem tudta elérni azt, ami elődeinknek sikerült, hogy a fővonal ne oda kerüljön. Nem gondos előrelátásból tehát, hanem pusztán véletlenből került döntő előnybe Békéscsaba. Ez azonban régebbi dolog, viszont a velem egy korúak már szemtanúi lehettek annak a konzekvens műveletnek, hogy a transver- zális megyei müutak nem Gyulára, hanem Csabára központosittattak folytatólagosan. Ebben nyerte Csaba második nagy támaszát. A harmadik nagy segítsége volt, hogy Trianon következtében két leküzdhetlen szomszédságtól szabadult meg, Aradtól és Nagyváradtól. Ez a három fontos tényező magában is biztosíthatta az ő erőteljes fejlődését. Saját előnyös mezőgazdasági területelosztása mindezekhez a mező- gazdaságon alapuló hatalmas erőforrást is jelentette számára. Nem szabad lekicsinyelnünk azt az intenzív, céltudatos összetartó munkálkodást, mellyel minden helyi kérdésben Békéscsaba utánzásra méltóan egy tábort képezett. Mindezekhez járult, hogy mint sok más ügyben, ebben a mireánk annyira sérelmes ügyben is, nagy- befolyású támasza sorozatos kisebb- nagyobb előnyöket tudott megbízó városa számára a kormányzatnál elérni. Gynlaváros már a békében is állandó küzdelmet folytatott megyei székhely jellegének megtartásáért és igy az akkori kormányzatok megértő állásfoglalása alapján sikerült is összes közintézményeit sértetlenül megtartania. Pedig akkor még Gyulaváros a béke- határok között elég jelentős vidék tápláló forrásával rendelkezett és a gyulavidóki vasút, melyet Haviár Lajos főmérnök zseni- j alitása hozott létre, fokozatosan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ezzel szemben ma itt áll Gyulaváros, alig egy-két kilométerre a határtól, forgalmában csakis saját magára utalva és egyedüli támasza az a gazdasági és szellemi erő, melyet a Gyulán levő városi, megyei és állami közintézmények s az azokat képviselő tiszti, tisztviselő és alkalmazotti kar jelentenek Ezek adják meg Gyulavárosnak nemcsak életbázisát, de azt a kulturális őrbástya jelleget is,melyet közvetlenül a határszélen képez.
