Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-03-01 / 16. szám
8 S k 6 a 1933 március 1. » A zárszámadások ismertetése során Bert- hóty Károly dr. javaslatára a közgyűlés Márky Barna dr. alispánnak és Mézes János p. ü. főtanácsosnak a számtdások lekiis- meretes és rendkívül precíz elkészítéséért egy- hangnlag elismerését fejezte ki. Az önálló indítványok tekintetében a közgyűlés a kisgyülés javaslatai szerint határozott, tehát Csige-Varga Antal^ür., Gyón gyösy János dr. és Bankó Mihály indítványai értelmében feliratban fordul a kormányhoz a gazdák szanálására, az adóemelési rendeletek visszavonására és az inségakciókra vásárlandó búzák boletta-mentességére és az inségsegélyösszegek felemelésére vonatkozólag. A szociálisták azon állítását, hogy a hatóság nem tanúsítja a kellő megértést, és jóindulatot a munkásokkal szemben Korossy György és Márky B írna, majd Vangyel Endre a konkrétumok egész sorával cáfolja meg. Amely insógmuukásnak például nincsen szerszámja, annak kölcsön adnak, akinek pedig éleim» niucsen, anuak, mint Dobozén is történt, szalonnát osztanak ki, csak hogy munkájukat megkezdhessék. Ilyen tényekkel szemben a felszólalások beállítása nem egyéb ellenzéki hangulatkeltésnél. A tárgysorozattal egyre csökkenő érdek- lőeós mellett déli egy órára végzett a közgyűlés. MAGYSZABÁSU H tXtiVEKSEW lesz Gyulán vasárnap GYARNIATHY MIMI zongoraművésznő és LEHOTA DEZSŐ, a II éves hngediimüvész részvételével ai Egyesült Katholikus és Polgári Körben, Jegyek Dobay János könyvkereskedésében kaphatók. A Békésmegyei Kaszinó jelmezes- bálja. ,,Járnak színes, török, zsidó mezekbe, Fényes, bohő ruhákba, nincs hiány, (Beppo, Byron.) Ma már hamvazószerda van. Böjtfő. A megáldott barkák hamvából ma a tisztelocdő és fótisztelendő atyák keresztaket vonnak az alázatos homlokokra, emlékeztetvén mindeneket, hogy porból lettünk s porrá leszünk. Karnevál herceg gyürölt palástjával és felre billent koronájával ki tudja, hol bolyong már, vagy hová vonult el, hogy a hosszú, átvirrasztott báli éjszakák fáradtságát kipihenje. Ma már csend gunnyaszt a poros báltermekben, a tarka konfe tikét és szerpentineket kinn a szemétdombokon zörgeti és forgatja a böjti szél. Vege van a vigasságnak, lezárult a fiatal leányos és ifjú urak farsangolása s nem maradt belőle semmi, csak a gyűrött jelmez és néhány lehunyt szemű álom. Még csak egy szerelmi üzenetekkel teleirt báli legyező sem, mert a legyező már nem divat... A Békésmegyei Kaszinó szombatijaimé zes bálján a város és a környék úri társasága rendkívül kedves, intim hangulatban búcsúzott Karnevál hercegtől. Szebbnél szebb és ötletesnél ötletesebb jelmezekben mintegy harmincán vettek részt a sziues, festői felvonulásban. Novak Kamillné görljői parasztmenyecske, dr. Koukoly Tihamérnó orosz nagyhercegi, dr. Heinrich Dezsőué cow-girl, ifj. dr. D-iimel Sándorné tiroli kislány, vitéz Gü Kálmánná kéményseprő, Liczay Petemé vadrózsa, Vay Paine Carmen, Yá'z Károlyné fantázia, Illyés Tivadarnó török nő, Regdon Józsefnó rococo hölgy, Schemrael Józsefné görl, Biró Bélánó Pierette, Elek Biba Lóhere, Biró Manci apród, Farkas Pipi dandy, Horthy Erzsiké Piroska, Kun Erika török nő, Ligeti Ida rococo hölgy, Madarász Manci ördög, Szakoíczay Baba karmester, Szakolczay Módy pattogatott kukorica (tiuek jelmezében Tompa Miklós ur ősejksége jelentős károkat tett, egyre-másra fogyasztván táucközben a dekoratív kukorieaszemeket)) Biró Béla Pierrot, Fodor Miklós harb quin, vitéz Graál Kálmán zsoké, dr. Heinrich Dezső dominó, Tompa Miklós sejk, Yáiz Károly autóvezető volt. A jelmezversenyen az első dijat Kun Edka, a második dijat Gaál Kál- mánnó, a harmadik dijat pedig dr. Heinrich Dezsőué nyerte. A nyerlesek értékes ajándékokat kaptak. A bál a legjobb hangulatban egészm a délelőtti órákig tartott. II 1 II K S£. Kabaré-est a lózsefszanatóriumban. Gáli Géza dr igazgató főorvos névnapján, mint minden évben, az idén is nagysikerű kabaré-estet rendeztek a Józsefszanatórium betege^ hegy annak a tiszteletnek es hálának, amelyet az intézet agilis és nagytu iásu vezető főorvosa iránt éreznek, kifejezést adjanak. A műsor minden egyes számát az ötletes.ég és az előadók rátermettsége fémjelezte. Szerepeltek: Szőke Vilma, Szautner Gizella, Kollár Erzsébet, Baross Aranka, Kovács Nusi, Pethő Rózsi, Weinmann Andor, Mácsay Aladár, Sieger József, Szécsényi Károly, Erdélyi Imre, Szabó Emil, Kovács József, Lőw.ngar Kálmán, Szikszai Zoltán. Az Őrszem a keresztrejtvény megfejtőknek értékes, szép ajantiékokat ad. Az ajándéktárgyak Dobay János könyvkereskedésének kirakatában 'áthatok. Tárca. Hogyan szórakoztak Gyulán a múlt század első felében. Irta: dr. Scherer Ferenc. A Szociális Misszió február 23-i ülésén tartott felolvasás. Gyula város XIX századának első felét az 1801. évi borzalmas tűzvész vezeti be, melynek áldozatul esett 600 ház, az összes középületekké, és templomokkal; záróakkordja pedig az 1848—49‘ szabadságharc nagy erőfeszítése, az orosz megszállás s az önkényuralom bevezetése volt. A közbeeső ötven évben Isten különböző csapásai sűrűn látogatták meg ezt a várost: árviz, tűzvész, fer- geteg, kolera, marhadög, váltogatták egymást. A lakosságnak tehát szinte emberfeletti küzdelmet kellett folytatnia a puszta létért, emellett úrbéri szolgáltatásokkal tartozott földesurának, szolgálnia kellett a várost és a megyét is. A lakosságot „hajtották“ ki a vizmentő töltések készítésére, az utak és hidak karbantartására, ők szállították ezer és ezer társzekéren a milovai és paulisi kőbányákból a gyulai kőhidak készítéséhez és az utcák „flas- tromozásához“ szükséges termésköveket. Ezt az életet bufelejtő szórakozások nélkül alig lehetett volna elviselni. Ártatlan szórakozásaikat nem jegyezte fel a krónikás, annál inkább találkozunk azonban a hivatalos iratokban azokkal, melyeket a felsőbb rendeletek tilalmaztak. A férfiak három főszórakozása akkor is: a pipa, a bor és a kártya. Abban az időben, amikor úgyszólván minden ház nádfedeles volt, amikor az udvarokban álltak a szénaboglyák és a szalmakazlak, veszedelmes mulatság volt a pipázás, ennélfogva a hatóságok szigorúan tilalmazták. A vármegye által 1800-ban kiadott | tűz ellen való rendelések kimondják, hogy akit az utcán pipával találnak, azonnal kisérjék be a városházára, hol a bírák által kérdőre vonathassanak. Aki pedig kupak nélkül való égő pipát az udvarra, vagy bárminémü pipát az istállóba, szinbe vagy házhéjjára viszi, mindannyiszor 12 pálca, vagy korbáccsal, ha pedig nemes, vagy honorácior volna, ugyanannyi forinttal büntettessék a tüzikasszára, „mert kivált a részeg, vagy gondatlan hetyke le gény szájában a pipa szokott leginkább az oka lenni a tűznek és sok jámbor emberek holtig való szerencsétlenségének.“ Az 1801. szörnyű tűzvész után Tomcsányi főszolgabiró tudatta a birákkal, hogy a vármegye 50 botra, illetve ugyanannyi forintra emelte fel a büntetést. Az emberek mégis vigan tovább pipáztak, pedig a deres állandóan ott állt figyelmeztetőül a városháza kapuja előtt az utcán. A hatóságok újból és újból tiltották a pipázást, de ugylátszik kevés eredménnyel. 1811-ben a főszolgabiró elrendelte, hogy a pipa-tilalom újra és gyakorta meg- hirdettessen, azok iránt a bírák a legnagyobb fel- vigyázással legyenek, mert a két Gyula városában „ezen rossz erkölcsöt semminek tartják“. 1818-ban felhívja a birák figyelmét a sok idegen Jmester- legényre, akik megvetvén a parancsolatot, leginkább vasárnap és hétfői napokon az egész heti keresetüket a korcsmákon eltékozolják, részeg fővel égő pipákkal az utcán járnak és kevés szikra által a várost hamuvá égethetik. Ezek pedig azért cselekszik, mert a városban semmi felvigyázás nincs. 1833-ban azt Írja a főszolgabiró, hogy „ezen parancsolatot csak addig tartják, míg hallják, már délután a (német) kápolnán túl akár 100 pipást is látni az utcán, mert ott hosszuszáru pipából dohányoznak, sőt, ha elöljárókat látnak is nem igen félnek Egyszer a pipázás örömét a halászgatás ideg- csillapitó élvezetével kapcsolták össze. Az összes gyulai hidakon és pallókon naphosszat halászgattak, akadályozva a forgalmat és veszélyeztetve a járókelők testi épségét. A vármegye 1812. évi május 24. közgyűlésén „alispán ur előadván Gyula magyar városában szokásban lévő azon henyélésnek módját, hogy t. i. a dologtehető izmos emberek is egész hónapokat a hidak mellett haszontalan halászattal eltölteni szoktak és ezáltal sokszor az utasoknak is veszedelmet és szerencsétlenséget okoznak, akkor a hidaknál hálójukat felhúzván, amikor azon keresztül utazó útját folytatná és igy a lovakat elragadásra gerjesztik, noha ugyan már keményen az ilyetén henyélő halászatokról a dologtehető lakosokat eltiltotta és egyáltalában a hidakról eltilalmazta, azonban szükségesnek tartja ezen tilalmazást az egész megyére kiterjeszteni.“ Bár minden házban mértek bort, mégis nagyon sok korcsma volt a városban. A nagyobbakban, — „a nagyszerű vendéglőkben“ — mint pl. a Korona, Lebuki, Sas, Aransas, Kulcs, Nap és Szarvas korcsmákban estvéli 10 óráig, a kurtakocsmákban pedig 9 óráig volt megengedve a „dorbérozás.“ A vármegye 1807-ben a „tolvajok zabolására“ regulákat adott ki, melyek értelmében „télen 9 órakor, nyáron pedig 10 órakor a legnagyobb haranggal huzasson takarodó, mely után senkinek a lakosok közül lámpás nélkül járni, korcsmákban mulatni tilalmaztatik, mely rendelet általhágói a vigyázok által minden személyválogatás nélkül a város áristomába kisértetvén, 24 pálcákkal fognak büntettetni.“ Persze ezeknek a rendszabályoknak csak akkor lehetett sikere, ha az elöljárók jó példával fogják követni. Még ugyanazon év augusztusában szomorúan hallotta a főszolga* biró, hogy a takarodó után „meghitelt esküdtek s
