Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-11-23 / 91. szám
3 Békés 1933 november 23 Dr. Adler Ignác izraelita lelkész ünneplése. A gyulai izraelita hitközség vasárnap, folyó hó 19-ikén szerény keretekben, de annál bensőségesebben emlékezett meg róla, hogy dr. Adler Ignác főrabbi immár 25 esztendő óta lelkipásztora a vármegye székhelye izraelita híveinek. Hogy ez a megemlékezés a lehető legszerényebb keretek között történhetett meg, az, a főrabbi óhaján múlott, aki egyrészről a súlyos viszonyokra való tekintettel, másrészről és főleg köztudatban levő végtelen szerénységénél fogva tért ki a szélesebb körre terjedő, fényesebb ünneplés elől, amit pedig negyedszázadra terjedő működése után igényelhetett és megérdemelt volna. így, a huszonötéves jubileum egyszerű közgyűlésben folyt le s merült ki. Elmaradtak tehát az ilyenkor szokásos szélesebb körű programm pontozatok, nevezetesen a hatóságok, vidéki hitközségek értesítése és meghívása, küldöttségek tisztelgése, nemkülönben ünnepi lakoma is. Még a lapok sem értesítettek, tehát nem is adhattak hirt elő- legesen a jubiláns ünnepségről és mindez — ismételjük — a főrabbi megmásíthatatlan óhajára történt eképen. A közgyűlés, amelyen megjelentek csaknem teljes számban a hitközség, az izraelita nőegylet, továbbá az ifjúság kebelében működő kulturegylet tagjai, délelőtt fél tizenegykor Reisner Ede hitközségi elnök megnyitó szavaival kezdődött a virágokkal ékesített hitközségi teremben. Öttagú küldöttség hívta meg a főrabbit és családját, akiket a megjelentek, helyeikről felállva, percekig terjedő éljenzéssel, tapsokkal és lelkesedéssel üdvözöltek. Az ifjúsági dalkör preczizen elénekelt és a közönség által állva hallgatott »Hiszek egye« után Dr. Keppich Frigyes ügyvéd, a hitközségnek egyizben volt elnöke üdvözölte tartalmas, szép beszédében a főrabbit, igen melegen méltatva annak huszonöt évre tér jedő lelkipásztori fényes működését, amely az első öt esztendő után a világháború, forradalmak és az ezek nyomán járó súlyos anyagi viszonyok következtében rendkívül nehéz feladat elé állította és állítja ma is a főrabbit, aki azonban hitbuzgóságával, lankadatlan fáradsággal, kitartással és mindenek fölött szivbeli szeretettel felelt meg, gyönyörű hivatásának, teljesen kiérdemelve hívei tiszteletét, ragaszkodását, viszontsze- retetét. Dr. Wertheim Iván a hitközség kebelében működő s a jótékonyság, betegápolás és a halottak kegyeletére hivatott szentegylet (chevra kadisa) képviseletében, utána Schilling er Lipótné elnöknő a Zsidó Nőegylet, végül pedig Lolber Margit az ifjúsági kulturegyesület megbízásából üdvözölték, mindegyik rövid, de tartalmas beszédben. Ezek után dr. Adler Ignác főrabbi, a inindenik beszéd közben is megújuló ovációk után, láthatóan mélyen meghatva és elérzé- kenyülve, az ő közismert ékesszólását is meghaladó gyönyörű beszédben mondott hálás köszönetét híveinek, őt végtelenül megtisztelő kitüntetése és szeretetéért. Huszonöt esztendő előtt mint papi családból született fiatal nőtlen ember, Istenben boldogult édes anyja s országos hirü pesti pap bátyja dr. Adler Illés kíséretében érkezett Gyulára; bátyja iktatta őt be állásába azzal, hogy a szív szeretete vezérelje működésében. A hitközség akkori tagjai, vezetői közül már nagyon sokan pihennek sírjukban, akikről kegyelettel emlékezik meg ezúttal is. Nemsokára viharos idők következtek. Kis népességű hitközsége családjaiból kilencvenen vonultak a csatatérre és azok tekintélyes száma halállal adózott a hazának, amely — fájdalom — hősi küzdelem dacára megcsonkult és emberfeletti nagy küzdelmet viv ma a megélhetésért és fenmaradhatásért, ami azonban csak úgy következhetik be, ha az ország a haza visszanyerheti régi területét, ezer esztendő megszentelte integritását, amiért — mint beszédét befejező gyönyörű imájában mondá — mint mindig, ezúttal is fohászkodik az Egek urához. Egyben egészséget, békét, áldást kér híveire és Gyula város minden rendű, rangú s hitfelekezetü lakosaira. A könnyeket fakasztó, fenkölt szellemű, szép beszédek után az ifjúsági dalkör áhita- tos figyelemben elénekelte a magyar himnuszt és ezzel az egyszerűsége mellett megható benső ünnepély Reisner Ede elnök rövid zárószavaival emelkedett hangulatban be is végződött. Korossy György főispán szombaton adja át Szentkereszty Tivadar kitüntetését. (A „Békés“ munkatársától.) Amint azt egyik előző számunkban már hírül adtuk, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Ssentkereszty Tivadart, Békésvármegye ny. tanfelügyelőjét nyugalomba vonulása alkalmával legfelsőbb elismerésével tüntette ki. Az elismerő okiratot és a Signum laudist bensőséges ünnepség keretében Korossy György főispán szombaton déli 12 órakor adja át a kitüntetettnek a városháza tanácstermében. Pomucz contra Pfaff Békés nton nyert elintézést a rágalmazási per. [A „Békés“ munkatársától.) Vitéz Láng Ernő járásbiró a napokban tárgyalta azt a rágalmazási pert, amelyet Pomucz György városi tisztviselő indított Pfaff Ferenc építőmester ellen. Pfaff Ferenc ugyanis a képviselőtestület egyik közgyűlésén egy beadványt s ennek keretében egy levelet olvasott fel, amely szerint Pomucz a román megszállás alatt román katonákkal magyar embereket pofoztatott meg. A levél publikálása miatt, amely levél tartalma később valótlannak bizonyult, Pomucz Pfaff ellen pert indított, vitéz Láng Ernő az ügyet a felek közt békés utón intézte el. Pfaff Ferenc kijelentette, hogy amennyiben valótlan a levél tartalma, úgy ő is valótlan dolgot állított, illetve hireszteit, s ezért sajnálkozását fejezte ki. A levelet csak azért publikálta, mert Pomucz ellene az egyik helyi lap nyílttéri rovatában igen éles hangú támadást intézett. Vasvillával fogadta a végrehajtókat, tizenöt napi fogházra Ítélték. (A „Békés“ munkatársától.) Az idén júliusban történt, hogy Fülöp Lajos gyulai földműves lakásán megjelentek a végrehajtók, hogy a tehenét, amelyet köztartozása miatt lefoglaltak, elvigyék a másnap tartandó árverésre. Fülöp kérlelni kezdte a végrehajtókat, hogy várjanak, mondván : »nagyon szépen felkérem a magyar királyi törvény nevében, várjanak holnap reggelig«, a hatóság emberei azonban a törvényes rendelkezés értelmében nem tehettek eleget a kérésének és a járlatot kérték. Erre Fülö- pöt elöntötte a keserűség, beugrott az is- tálóba s egy vasvillát a váll ra vetve, kiállóit az udvarra, nyilvánvalón azzal a szándékkal, hogy megfélemlítse a végrehajtókat. Terve sikerült is, a végrehajtók Riska nélkül fordultak ki a portáról, feljelentést tettek azonban Fülöp ellen hatósági közeg elleni erőszak címén. A gyulai kir. törvényszék Unghváry tanácsa kedden délelőtt foglalkozott az üggyel s Fülöpöt bűnösnek találva 15 napi fogházra ítélte, az Ítélet végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. „Sanyi“, a szenvedélyes dohányos és tolvaj könnyezve tiltakozott az ellen, hogy ő elmebeteg. (A „Békés“ munkatársától.) A gyulai törvényszék Unghván- tan ácsa előtt kedden egy notórius tolvaj állott: Kovács Sándor, aki már nyolc Ízben volt büntetve s aki néhány hónappal azután, hogy kiszabadult a dologházból, már is újabb bűncselekményt követett el. Szabadulása után hazament Orosházára, majd onnan átment Békéscsabára, hogy a szövőgyárban munkát keressen. Békéscsabán ugyan munkát nem kapott, rátalált azonban a cimborájára, Bartók Mihályra, akivel azután állandóan együtt volt. Egy áprilisi este együtt ültek Békéscsabán egy Tisza István úti kocsmában, ahova 9 óra tájban egy biciklista tért be. A biciklista a gépét az ajtóhoz támasztotta, s bár ivás közben állandóan figyelt, mikor menni akart, nem találta a biciklijét. Észrevette ellenben, hogy a gépét két alak tolja az utca végén. Utánuk szaladt s el akarta venni tőlük. Dulakodás támadt közöttük. Kovács és Bartók, mert ők voltak a tolvajok, Újvárit, a kerékpár tulajdonosát ütni és boxolni kezdték, úgy hogy a nagy dulakodásban legurultak az árokba. Nagy- nehezen azonban Újvári kiszabadította magát és segítségért kiáltozott, Kovácsot el is fogták, Bartók ellenben megugrott. Kovácsot a rendőrök bekísérték az őrszobára, majd onnan a gyulai ügyészség fogházába. »Sanyi«, mert ilyen néven emlegetik már a bírák és fegyőrök a notórius tolvajt, a békéscsabai rendőrségen újabb deliktumot követett el: bicskával támadt a rendőrre, úgy hogy az revolvert volt kénytelen a mellének szegezni.
