Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-11-16 / 89. szám
IiX¥. évfolyam 8». Mám. Csütörtök ^yalí$, I0S3 November 16. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Sirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSASAIM ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Szomorú statisztika Irta : DUBÁNYI IMRE. Eltartottnak lenni még úri portán sem irigylendő állapot. A jó falatok mellett le kell nyelni a szeszélyeket is, melyekkel nem fukarkodik a gazda azzal szemben, akinek existentiája tőle függ. Önérzetes ember nem is kap az ilyen kenyéren, inkább azt a fe ketébb kenyeret vállalja, amelyért nem kell olyan mélyen hajolni. Hát még miiyen köny- nyel áztatottá válik ez a kenyér, mikor az úri portára beüt a szegénység és teherré válik az eltartott. Akitől a gazda minden áron szabadulni szeretne. Minden falatot felhánynak néki, minden szerencsétlenség okát benne látják, a balsors beálltáért őt okolják és úgy tekintenek reá, mint az egykori jólét elmúlásának egyetlen és kizárólagos előidézőjére. Jaj annak, aki nem a maga kenyerét eszi, aki saját sorsát nem tartja a saját erős kezében! . . . Ezek a keserű gondolatok jutnak eszünkbe, mikor olvassuk, hogy csonka hazánkban egyre nő az eltartottak száma és egyre fogy azoké, akik mint szabad pályákon működők, urai saját existenciájuknak és mint adófizetők, eltartói a közpénzekből járandóságot huzó közszolgálatot teljesítők egyre növekvő nagy táborának. Szomorú dolog ez, mert ily viszonyok mellett maholnap több lesz az eltartottak csoportja, mint az eltartóké és ennek súlyos következményei már is mutatkoznak. Még szomorúbb, hogy komoly úri embereknek, egy munkában eltöltött élettel a hátuk mögött, meghasonlott lélekkel kell eljutniok arra a lealázó tudatra, hogy egész életük meddő munkában telt el, amelyet nem becsülnek s velük mint »eltartottakkal« számol a statisztika. Azért, mert a béke boldog idejére visszanyúló ifjúkorukban, az akkori idők életfelfogásának megfelelően, nem a szabad pályákon igyekeztek elhelyezkedni, hanem a közpályákon keresték boldogulásukat. De a legszomorubb, hogy az elődök csalódásain nem okulva, a mai fiatalság is épen úgy kapkod a közhivatalok »kicsiny de biztos c kenyere után, mintha erről a keserű kenyérről régen ki nem derült volna, hogy nem is biztos, csak kicsiny és az ezen a pályán megszerezni vélt érdemek és értékek nem érnek egy kopott rézgarast sem a hivatal falán falán kivül, ahova a hivatal állandóságában bízók is egy-kettőre kicseppenhetnek. Ám azért a diplomás fiatalság hajszolja a protekciót, hogy egy dijnoki állás eldorádójába juthasson, a falu ifjúsága töri magát, hogy felcserélhesse a függetlenséget jelentő kaszát, kapát, ekeszarvát, a rendőrkarddal, a villamoskalauz táskájával, vagy a hivatalszolga seprőjével. Hogy »eltartott«. lehessen ! Az állások utáni ádáz küzdelem miatt idő előtt kitessékelik az »öregeket« állásaikból, hogy helyet adjanak a fiataloknak. Azért kényszerülnek teljes munkaerejük birtokában lévő, javakorabeli nyugdíjasok tétlenül róni az utcákat, szaporítani a munkanélküliek számát, a helyett, hogy több évtizedes gyakorlati tapasztalataikat a köz javára értékesítve, hasznos dolgozók maradhatnának. Jól tudjuk, hogy nehéz a fiatalság helyzete. Százszor nehezebb, mintáz »öregeké* volt, akiket szinte készen várt az állás, iskolák végeztével, akik előtt nyitva volt minden szabad pálya, szállást adott minden bokor s az élet kegyetlen »numerus claususa« nem állt lángpallosu cherubként a munka paradicsomából kiűzőitek elé. De ez mégsem ok arra hogy a mai fiatalság a megélhetés egyedül üdvözítő lehetőségének a közalkalmazotti állásba jutást tekintse. A fiatalságnak meg kell találnia azokat a területe(A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye közigazgatási bizottsága novemberi rendes havi ülését folyó hó 13-án tartotta. Az ülést Korossg György főispán nyitotta meg s üdvözölvén a megjelenteket, a következő megemlékezést mondta néhai Wenckheim Dénes grófról, a bizottság nemrégiben elhunyt tagjáról: — Mielőtt a tárgysorozat tárgyalására áttérnénk, kötelességemnek tartom megemlékezni arról a veszteségről, mely a vármegye közéletét gróf Wenckheim Dénes elhunytával érte. Gróf Wenckheim Dénes Békésvármegye törvényhatósági bizottságának 1906. év óta volt tagja. Az 1929. évi XXX. évi te. végrehajtása alkalmával a vármegye közönsége a vármegye közéletében szerzett érdemeinek elismeréséül örökös törvényhatósági bizottsági tagul választotta meg. Gróf Wenckheim Dénes fáradhatatlan szorgalommal, a vármegyéjéhez való igazi szeretettel vett részt a vármegye közéletében. Minden közjótékonysági, közgazdasági, közigazgatási és politikai megnyilvánulásnál ott látjuk az ő markáns egyéniségét. Fenkölt szelleme, előkelő gondolkodása, nagy szivjósága, modern közgazdasági teket, melyeken olyan értékek termelhetők, amelyre a mai életnek szüksége van! Szomorú, de való ugyanis, hogy az országnak hivatalokra nincsen szüksége. Any- nyira legalább is nincs, amennyi most van. A kormány által beígért racionalizálás az eddiginél is sűrűbb rendet fogja várni a hivatalnoki sorokban, mert nem lehet elvitatni annak a kormánytörekvésnek a jogosságát, mely a megcsonkított kis országnak kisebb létszámú hivatalnoki kart kíván. E kényszerű takarékosság mellett mindig több száj igényli azt a mindig kisebbre szabott kenyeret, melyet a kormány a gyengén folyó közjövedelemből az »eltartottaknak* nyújtani tud s állandó kormánytörekvés annak mentői kisebbre szabása. A fiatalság előtt a közpályán tehát ez a lehetetlen és vigasztalan perspektíva áll! Sajnálni való ez a fiatalság! De még sajnálni valóbb lenne, he nem tudná megtalálni az életlehetőségek uj útját, ha nem merne letérni az öregek által kitaposott utakról. vékenysége maradandó emléket hagyott maga után. Egyházának alázatos hive, hazájának hü polgára, vármegyéjének érdemekben gazdag tagja és községének jóttevő földesura volt. Indítványozom, hogy a vármegye köz- igazgatási bizottsága emlékét jegyzőkönyvi- ' leg örökítse meg és családjának részvétét fejezze ki. A főispán javaslatát a bizottság egyhangúlag elfogadta. Utána az alispáni jelentés következett, amelyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk : I. Közbiztonság. A beérkezett jelentések szerint, a vármegye területén a személybiztonság ellenes cselekmények száma; 127 volt, mig a vagyonbiztonság 169 esetben támadtatott meg. Öngyilkosság 2, baleset 7, állami és társadalmi rend felforgatására irányuló cselekmény 2 esetben volt. Itt jelentem be, hogy Kétegyházán október 19-én Varga József csendőrtörzsőrmester igazolt önvédelemből és jogos fegyverhasználattal agyonlőtte Mókán Demeter többszörösen büntetett és körözött egyént, ki nevezett csendőrre fegyvert fogott. II. Földmivelés, ipar, kereskedelem. Október hónap igen esős volt, ami a mezőAggályok a közigazgatási bizottság ülésén a gazdavédelmi rendelet végrehajtásával kapcsolatosan.
