Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-02-01 / 8. szám

LXV. évfolyaaj 8. Mxám Szerda %n!a, 8933. február fl Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fül. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illeti) közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A mai Európa a tragédiák panoptikuma. Tessék körülnézni. Berlinben a két szélsőséges elem farkasszemet néz egymással s el van szánva mindenre, hogy a másik kataimi esélyeit eltiporja. Az emberek rettegéssel fekszenek és ébreduek s nem tudják, hogy a sivitó golyók az utcai barrikádok mögül mikor és melyiket teríti le közülük, bogy a ház, amelyben nyomorult életüket tengetik az iszonyatok nehéz napjai­ban, mikor lobban lángra az eszét és vele emberségét vesztett tömeg rombolási őrületé­től ? Amerikában, _a munka és a meggazda­godás Mekkájában, ahova az emberek, mint az Ígéret földje felé zarándokoltak, 37 millió az ellátatlan lélek. 37 millió ! S ugyanakkor, amikor csak Amerikában 37 millió ember van kenyér nélkül s az európai utakon is éhségmarsok dübörögnek végig, Hollandiában és mis megzavart, közösségeiben a földteké­nek malacokat, szarvasmarhákat, búzát akar­nak elégetni, hogy az árak lemorzsolódását megakadályozzák s visszaállítsák ezáltal a termelés rentábilitását. Romániában a vasutas- ság kijelentette, hogy újabb fizetésleszállítás esetén nem tudja garantálni az utasok élet­biztonságát, mert az éhező és gondokkal küzdő ember nem tad hivatásának százszáza­lékosan megfelelni. Romániában tehát, ha az állam koldussága mégis újabb fizetósredukci- óra kényszeríti a vasutak vezetőségét, vak­tában futkosnak a vonatok s legfeljebb a maguk élete biztonságáért őrködnek majd a katasztrófákkal szemben az alkalmazottak. S ha most egy újabb pillantást vetünk Amerika felé, a J.ŰÍLÜOŰ emberrel dolgozó Ford gyár kapuit becsukva látjuk, a műhelyekben csend van s Ford, a 70 éves, akinek a letörésére a koukurreneia felesküdött s mindenféle machi­nációkkal igyekszik aláásni az existenciáját, demonstrativ jókedvében mazurkát és valcert táncol a palotájában, csak hogy megmutassa: nincsen megijedve az aknamunkától. A Briggs féle karosszériagyár 6000 munkását a ver­senytárs vezérkara sztrájkba heecelte bele, csak hogy a Ford-gyár termelését megállítsa. Tehát akkor, amikor Amerikában már a nyo­morúság és az éhség felhőkarcolói, melyek­ben a vad düh és a vesztét érző ember-állat iszonyatos bosszúja rejtőzik, már felhőkhe- veszőn nőtt óriásivá, ostoba, komisz és önző célokért újabb tömegeket hajtanak be a mun­kanélküliség félelmetes és iszonyatos kaszár­nyáiba. Megállítják a termelést, amikor az egész planéta a termelés megindulásáért imádkozik, megnövelik a 87 millió kenyórtc- len tömeget, amely már amúgy is elsöpréssel fenyegeti a polgári rendet. Minden pontján a világnak el lehet kiáltani a iám proximum ardot Uetlogont, s nincsen olyan talpalatnyi hely, ahová ne csapott volna el a chaos, a politikai és a termelési rend válságának kén- gőzös iszapja. Mint odújába bemenekült állat, amely a sötétből félelemmel tekiutget kifelé, ngy néz az egész emberiség megrettenten, kataklizmák bénító sejtelmével az égre s érzi, hogy tehetetlen, hogy a végzet iszo nyatos viharja már megmozdult mély zúgás­sal barlangjában s nemsokára rátör a világra. (A „Békés“ munkatársától.) Sserne­nnet Pál orosházi lakos, törvényhatósági bi­zottsági tag a napokban egy rendkívül ala­possággal készített, óriási statisztikai anyag feldolgozásával megkonstruált javaslatot ter­jesztett b8 a megye vezetőségéhez. Szeme- nyei elgondolása szerint az államnak 150 millióval meg kellene szaporítania a bank­jegykészletet és ezt az összeget maradandó javak termelésére kellene fordítania. A terv megvalósításával mintegy 400.000 embert lehetne kenyérhez juttatni, ami tekintettel arra, hogy a bérekben kifizetett pénz cirku­lációját a szükségletek szövetkezeti alapon (A „Békés“ munkatársától.) A Beth­len Gábor Szövetség gyulai fiókja a szövet­ség budapesti központjával karöltve vasárnap este a G indöcs Népkerti pavillonban impo záns kulturüunepólyt rendezett. Az ünnepé­lyen megjelent a yáros egész elit-társadalma, felekezelre való tekintet nólkü5, dokumen­tálva, hogy Gyulán vallási tekintetben a legteljesebb harmónia uralkodik. A pavilion hatalmas termét a közönség teljesen megtöl­tötte s még a karzatok is zsúfolva voltak. Az ünnepség este 8 óra után a refor­mátus dalkar énekszámaival kezdődött. Mind­két énekszám, de különösen Mi az, magyar­nak lenni ? cimü kardal azt mutatják, hogy a református énekkar komoly és sikeres mun­kát végez. Megnyitó beszédet Pesihy Pál nyug. igazságügyminiszter helyett, aki poli­tikai elfoglaltsága miatt nem vehetett részt az ünnepélyen, csécsi Nagy Imre altábor­nagy mondott. Egyszerű, közvetlen szavakkal rajzolta meg Bethlen Gábor alakját s meg­állapította azokat az értékeket, amelyeket Bethlen Gábor egyénisége jelentett és adott Akik még gondolkozni tudnak, azokban is megtörik ebben a chaosban a gondolat, vagy logikájuk a legrettenetesebb prognózisokba torkollik. Mintha az ördög kacagna a világ gyötrelmeit kiáltó hírekben, mintha a pie• desztálra emelt emberiség'’ körülbüsz­kélkedett szobrát csapdosnák gúnyosan és rutolva a kóugőzös hullámok. Hol vagy bé­kesség, világok István királya, hová futottál országosodból ? való kielégítésével rendeletileg lehetne sza­bályozni, igen jótékonyan hatna az ország iparára és kereskedelmére, nemkülönben agrár-termelésére egyaránt. Az értekezlet, amelynek Korossi/ György főispán, Márky Barna dr. alispán, Páncsél József dr. várm. főjegyző, Hoffmann Károly dr. várm. főügyész, Méses János várm. fő- számvevő s mint meghívottak, Csinczár Dezső és Schneider Mátyás voltak a tagjai, a ja­vaslatot tetszéssel fogadta s hosszasan elvitá­zott annak részletei felett. Szemenyei elgon­dolását Korossy György főispán további el­bírálásra illetékes körökhöz továbbítja. kora s példájával minden idők magyarságának. Utána Kovalssky Róbert dr. zongorakisérete mellett Feke Kálmán énekelt egy áriát Erkel Bánk bánjából, színes, erővel és lágysággal teli, fejlett technikájú művészettel. Az ünnepély szónoka Ravass László dr. volt, a református egyház egyik legna­gyobb tudásu, mély intellektu'-u püspöke. A szegénység művészetéről beszélt. A rutinos szónok, a biztos logikájú gondolkodó szavait feszült figyelem kísérte. Színes, költői ké­pekben gazdag beszédében a szegénység s a gazdagság, a lélek és a válság problémáival foglalkozott, egyéni módon, a mély hittel élő' és a gondolat világában otthonos ember szuggesztiv eszközeivel vázolva a kétségbe­esett, a reményét vesztett szegénység világát. Fejtegetései során igen sok olyan megállapí­tást tett, amelyek kemény Ítéletül hangzot­tak a mai igaztalan kereszténység felett, ál­talában véve azonban szavai a reménytadás, a vigasztalni, felemelni akarás testvéri céljait szolgálták. R tvasz László ismét annak mutat­kozott, amilyennek ismertük : a szív, az elme, Érdekes javaslat az alispán! hivatalban. Egy törvényhatósági bizottsági tag 150 milliós bankjegy­szaporítást javasol. A Bethlen Gábor Szövetség kulturestje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom