Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-01-21 / 5. szám

LXV évfolyam 5 ixám

Szombat

Wjnla, 1933, január 2t

Előfizetési árak : Negyedévre:

Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

D'C'T^'C'Q

DHíjVE/vj

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC.

Megjelenik szerdán és szombaton.

Kettőt egy csapásra.

Az ötlet nem ros'Z. Öisz~házasítani Ausztriát Magyarországgal: imo az expadiens a magyar-olasz és az osztrák német szövetkezés veszedelmének elhárítására. Határozottan van ebben valami gallus leleményesség, csak egy baja van, és pedig az, hogy megvalósításába többen is beleszólnak s ezek közül előreláthatólag nem is egy úgy, hogy az az egész remek tervet fel fogja borítani. Mint keleti Svájcot képzel el minket, Ausztriát és Magyarországot, a qnai a’-orsaji-terv, mint semleges államot, amely semmiféle politikai relációban nem hajlik semerre s nem zavarja idevagy oda pártolásával a leszámolásra gyür- köző nációkat. Nem mondjuk, van ebben valami szimpatikus még a mi nem egészen száz-százalékig 67-es álláspontu nemzetünk számára is, és talán Ausztria sem húzódoznék túlságos ellenkezéssel az összeállástól, azonban a jelenlegi állapotban bizonyára Ausztria sem, de mi meg éppenséggel nem volnánk hajlandók keleti Svájcot és semle gesdit játszani. N gy reparációk kellenének ahoz, hogy például mi megnyugodjunk, s olyan határokat vonjunk, amelyek mögött csak üdvlövésekre tartanánk a muskétáinkat, nem pedig uj határmegvonások küzdelmeire. A múlt tapasztalatai, a gazdasági egység elő nyeinek empirikus ismerete mind komoly gondolkozásra késztetnek különben minket, magyarokat, ezzel a tervvel kapcsolatban, sőt talán ha jól körülnézünk Európában s elgondolkozunk a jövő esetlegességein s bizonyos lehető fejleményein, még valami szimpátiát is érzünk a keleti Svájc gondolatával szemben. Mi ugyanis, Árpád ivadékai, meglehetősen testvértelenül kallódunk itt Kelet-Európa po rondjáD, vérszerint senki közelállónk a szomszédságban s azt kellett látnunk idők folyamán s azt kell látnunk ma is és a jövőben is, ismervén a politika kegyetlen önzéseit, hogy csak eszközök vagyunk különféle célok szolgálatában. Ide kell, vagy oda kell tartóz nunk, de mindég valahova, véreznünk, áldoznunk, arauyat, vért, vesztenünk, kopnunk. Mint semleges állam békében élhetnénk, nem kellene semerre sem adózni és haptákolni, élhetnénk fajtánk zavartalan virágzásában, tehetségünk és munkánk becsületében. A múlt tanításai alapján meg tudnánk épiteni úgy alkotmányunkat, hogy tulajdonképpen csak vámterületiig volnánk egyek Ausztriával, minden más tekintetben azonban tökéletes autonómiánk volna, ami körülbelül úgy festene, mint egy udvaron két lakóház. Élnénk békességben, tiz évszázad fárasztó bajvivása után, nem feküdnénk és nem kelnénk a fajtánk veszítő háború lehetőségének félelmében.

Tőlünk dúlhatnának a szláv, a germán és a latin aspirációk véres viharai, tni csak dől gozuánk csengő kalapáccsal és villanó ekével Az igazság szerint való elrendezés után öröm mel köszöntünk, keleti Svájc, addig azonban mig jogainkba vissza nem iktatnak minket

mig vissza nem adják azokat a kereteket, amelyek között élni tudunk, nem inthetünk feléd örömünk fehér kendőjével. Pedig minden vágyunk a béke nemcsak magáért a békességért, hatom mert benned látjuk megmaradásunk egyetlen feltételét.

Békésmegye egy részét Csatiadhoz csatolják ?

(A „Békés“ munkatársától.) Amióta a Magyarságban tavaly egy térképes cikk látott napvilágot az uj megyebeosztásokról, azóta a találgatásoknak és kombinációknak egész sora indult meg. A kombinációknak persze nincsen semmi hivatalos alapjuk, csak bizonyos óhajoknak és közigazgatási elgondolásoknak a kifejezői. Most legutóbb egy szentesi lapban jelent meg egy híradás, amely szerint »szó van arról is, hogy Orosházát és

Gádorost Csongrád vármegyéhez csatolják«. Ez az ötlet egészen uj s talán az igazság körül tapogatózunk, amikor úgy gondoljuk, hogy az ötlet alighanem a túlbuzgó megye- patriótizmus szüleménye. Akármint van is, az tény, hogy valami racionalizálás készülőben van, de hogy a megyehatárok hogyan alakulnak, úgy, vagy legalább is nagyjából úgy, ahogyan azt a Magyarság cikke irta, azt egyelőre senki sem tudja.

Pályázatunk biráló bizottsága megkezdte munkáját.

(A „Békés“ munkatársától.) Lapunk előző számábau beszámoltunk már arról az örvendetes eredményről, amely az általunk kiirt pályázatot kisérte. Tizennégy értékes pályamunka érkezett be, amelyek megbirálá sára már a bírálóbizottságot is megalakítottuk. A bizottsági tagságot a következők voltak szívesek vállalni: Németi József reál- gimnáziumi igazgató, Harsányt Pál ref. esperes, Dobay Ferenc a »Békés« felelős szerkesztője, Gáli Géza dr. igazgató-főorvos,

Kohn Dávid birtoknyilvántartó, Mérey Gyula reálgimnáziumi tanár, c. igazgató, lar Antal takarékpénztári vezérigazgató és Tnry Ferenc dr. ügyvéd. A jury munkája előreláthatólag két héten belül befejezést nyer. A három legjobb pályamunka értékes díjazásban részesül s lapunkban is megjelenik. Ha a bírálóbizottság még a dijazandőkon kívül is talál olyan munkákat, amelyek figyeleinn méltóak, úgy lapunkban azokat is megjelentetjük, természetesen a szerző nevének közlésével.

Újra képezik a szülésznőket a gyulai szülészkerüiet tanfolyamain.

Páll («ábor dr. nyilatkozata.

(A „Békés“ munkatársától) A Békés vármegye és a hozzá kapesolt Arad-Torontál, Csauád és Bihar vármegyék területéből álló szülészkerület áldásos és eredményes munkásságáról kivánunk olva'-óiuknak egy kis beszámolót nyújtani. Felkerestük e célból Páll Gábor dr. szülészkerületi főorvost, aki a szülészkerület megalakulásáról és munkásságáról a következő felvilágosítást volt szives nyojtani:

Az országot az uj szülészeti rendtartás 12 kerületre osztja. A Békés, Arad—To- rontál, Csanád, Bihar megyék területéből szervezett kerület vezető főorvosi teendőivel a belügyminiszter ur engem bizott meg.

Két évvel ezelőtt jöttem Gyulára, hol

úgy a megyei, miut a városi és állami hatóságok a legnagyobb megértéssel és előzékenységgel állottak mellém. A megye 6000 pengőt szavazott meg személyi költségeim fedezésére.

Amint itt egy kissé gyökeret vertünk első teendők volt a megye terüietóa működő bábák értelmi képességének a megvizsgálása.

Ez a vizsga azzal az eredménnyel zárult, hogy bizony a 290 bába közül 190 az idők folyamán szülészeti készségét elvesztette és uj kiképzésre szorul.

Ezért haladéktalanul megszerveztük az uj bába-továbbképző tanfolyamokat. Ezek a tanfolyamok egyenként három hétig tartottak, illetve tartanak. Először a legtávolabbi és