Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-05-07 / 35. szám

LXV. étfoljam 35. Hisám Vasárnap Oynia, 1333 május 7. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZtiAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. j Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Orvosi Továbbképző Tanfolyam és Kaczvinszky János emlék-előadás Gyulán. A Békésmegyei Orvosszövetség mint min­den évben, úgy az idén is orvosi továbbképző tanfolyamot tart a gyulai állami kórházban. Az orvosi tanfolyamok célja az orvostudomány mindenkori haladásáról tájékoztatni az orvo­sokat a mai nehéz viszonyok között is, ami­kor orvosi kongresszusok vagy távolabb le­zajló tanfolyamok látogatása, de meg drágább szaklapok tartása is folytonosan nehezebbé válik. A békésmegyei kiváló orvosi kar tu­dásvágyát bizonyítja, hogy az eddigi és a gyulai kórházban megtartóit továbbképző elő­adásokat igen nagy számmal látogatták. Az idei előadásokat is előreláthatólag a békés- megyei orvosok zöme hallgatja majd meg. Az ez évi tanfolyamot különösen nevezetessé teszi az a körülmény, hogy az első Kacz­vinszky János emlékelőadást most tartják meg. A Békésmegyei Orvosszövetség u. i el­határozta, hogy kiváló volt tagja dr. Kacz- vinssky János emlékére évente előadást ren­dez, hogy annak a kiváló orvosnak, akinek nagy része volt a gyulai kórház országos hí­rében és fellendülésében, emlékét minden időkre megőrizze. Kaczvinszky János örök például szolgál arra, hogy vidéki orvos mos­toha viszonyok között is nagy tudással, szor­galommal, mabicióval maradandót tud alkotni. Ö volt talán az első vidéki sebész, aki mind azokat a feladatckat, amelyeket eddig csak fővárosi kórházban, vagy egyetemi kliniká­kon oldottak meg, egy vidéki kisvárosban is a betegok ezrei javára elvégezte. Az orvosszövetség elhatározta, hogy a Kaczvinszky emlókelőadásokat mindig egy kiváló országos hirü orvos tartja meg, akinek a békésmegyei orvosszövetség egy Kaczvinszky képét megörökítő művészi plakettet ad át, amelyet Técsy László gyulai szobrászművész készített. Az első emlékelőadást a budapesti orvostudományi kar professzora a világhírű szemész, dr. Gróss Emil tartja meg. Grósz Emil, aki az orvosi továbbképzés központi bizottságának elnöke, eddig is mindig a leg ­nagyobb érdeklődéssel viseltetett a bókósme- gyei továbbképző tanfolyamok iránt és az első továbbképző tanfolyemot — amelyet még a háború előtt tartottak meg — az ő előadása nyitotta meg. Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot dr. Kramár Jenő szegedi gyermekgyó­gyász professzor előadása is. A műit évben — sajnos az Alföld legnagyobb részén jár- váuyszerüen lezajlott gyermekbénulásról fog a kiváló tudós előadni. Vendégelőadók még a két professzoron kívül: dr. Hajós Károly budapesti egyetemi m. tanár és dr. Szentkirályi Zs'gmond a hódmezővásárhelyi kórház főor­vosa lesznek. Az előadások programmja a következő: Május hó 20-án (.szombaton) d. e. 3!49-kor: Elnöki megnyitó. Tartja Hajnal József dr. d. e. 9—10-ig Dr. Purjesz Béla : A félre­ismert typus. Az 1932. évi járvány tanulságai, d. e. 10—11-ig Dr. Tauffer Emil: Hasz­nos tudnivalók a gyakor­lat részére az orr-, fül- ós gégészet köréből. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. d. e. 11 — 12-ig : Dr. Szórády István: A paralysis incipiens. d. e. 12— 1-ig : Dr. Szentkirályi Zsig- mond főorvos (Hódmező­vásárhely) : Az állati élősdiek okozta börmeg- betegedésekről. d. u. 3—4-ig : Dr. Jung Géza a pana­ritium és kezelése. d. u. 4—5-ig : Dr. Hajós Károly egye­temi magántanár (Buda­pest) : Az allergiás meg­betegedések újabb keze­lési módjairól. Kaczvinszky János emlékelöadás d. u. 5—6-ig : Dr. Grósz Emil egyetemi tanár (Budapest): Az ideghártyaleválás gyógyí­tása. d. u. 6— 7-:g: Dr. Páll Gábor: A gya­korlatban nem kórismé- zeit móhenkivüli terhes­ségek. Május hó 21-e’n (vasárnap) d. e. 9—10-ig: Dr. Feldmann Ignác : Diagnostikai tévedések­ről. d. e- 10—ll-ig:Dr. Gáli Géza: A íüdő- tbc. therapiája a gyakor­latban. d e. 11—12-ig: Dr. Kramár Jenő egye­temi tanár (Szeged): A polyomyelitisről. d. e. 12— 1-ig: Dr. Becsey Oszkár: A neurastheniáról, Jelentkezés vitéz Takácsy Lajos dr -nál Gyulán. Jelentkezési határidő május hó 10-ig bezárólag. A vezetőség a jelentkezők számára gondoskodik lakásról és ellátásról, valamint lehetőség szerint kedvezményes vasúti jegy­ről. Tárca. Göndöcs Benedek és Reményi Ede. Visszaemlékezés. Irta: Kóhn Dávid. Az 1818. évi szabadságharc alatt ösmer- kedtek meg és lettek jóbarátok. Mindketten honvédek voltak, Görgey táborában szolgál­tak. Reményi mint a fővezérnek muzsikusa, annak állandóan oldala mellett küzdött és hegedült. Jókai, „Éltem legszomorubb napjai“ cimü gyönyörű visszaemlékezésében említi, hogy a világosi fegyverletétel előtti napokban kereste fel Görgeyt, akivel Arany János városában Nagyszalontán találkozott. Az erről a talál­kozásról szóló színes tudósításában a követ­kezd két Írja: „ Vacsora után egy fiatal miivéss, kit Görgey nagyon szeretett s mindig magával hordott, vette elő nyirettyűjét, s hatalmas varáss hangokon hast a el as tikkor legkedveltebb népdalokat: „Talpra magyar!'1 „Ég a kunyhó, ropog a nád1, aztán meg ast. amely- nek as a refrainje, hogy „Éljen a magyar1. Olyan szépen husta, hogy nekem a szivem facsarodott el a gondolatnál, hogy talán egy hónap múlva már a dalo­kat nem less szabad énekelni; kemény, ssivtt urak megbüntetik érte még ast is, aki dallamaikat as utcán futyöréssi. — Hissi-e Ön ? — szólt méla sásom kőiben Görgey — hogy es a gyerek valaha európai hirü müvéss fog lenni ? Olyan kedvem volt akkor, hogy semmit sem táttem. Pedig igaza volt Görgeynek, mert as a nyirety- tyiis fin abban a pil os bársony blúzban Reményi Ede volt.1 Reményi Ede neve a múlt század hat­vanas óvei elején lett országos hírűvé és országosan népszerűvé. De rá is szolgált minda- keítőre. Városról városra járt nyirettyűjével koncertezni. Amit a hangversenyeivel kere­sett, azt az Izsó Miklós alkotta pesti Petőfi szobor létesítésére fordította. Össze is muzsi­kálta a szobor költségeit egymaga, mondhat­ni pár hónap alatt Az ő hazafias vállalko­zása s áldozatkészsége nélkül a Petőfi szobor lótesülóse még egy évtizedig vagy talán azon túl is halasztódott volna. Eme országos kőrútjában Gyulán is járt és adott koncertet a mai polgári leányiskola helyén állott akkori Korona vendéglő termé­ben, amelyet a közönség, mondanom sem kell, zsúfolásig megtöltött és tekintélyes summával járult hozzá a szobor létesítéséhez Göndöcs Benedek, akkor már egy év­tized óta kigyósi plébános, egyben az apátián anyátlan kiskorú árva, feledhetetlen emlékű gróf Wenckheim Krisztina egyik gyámja és nevelője volt. A szabadságharc lezajlása után ekkor találkoztak először újra Reményi és Göndöcs, aki bejött Gyulára és a viszontlátás örömének hatása alatt Gyuláról magával vitte Reményit Kígyósra, ahol a zeneművész napokon át volt vendégségben és az ó kastély­ban szintén hangversenyezett, nagy hono­ráriummal, amelyet az utolsó fillérig ugyan­csak a Petőfi szoborra áldozott. Csodálatos dolog, de tény, hogy Reményi, a legmagyarabb muzsikus, mint hegedűművész nem tudott hazájában érvényesüld. Csaknem hárem évtizeden át mint vendég jött csak olykor-olykor haza külföldről, különösen Ame­rikában töltött igen hosszú időt. Meg kell jegyeznem, hogy ritka zene­művész az, akiről anyi ellentétes kritika lett volna hallható és olvasható, mint épen ő róla. Voltak, akik azt állították róia, hogy játéká­ban nyoma sinc3 a művészetnek és ezek­hez tartozott az úgynevezett „szakértők“ táborának zöme, mig a laikus közönségnek nem volt olyan kedvenc zenésze, kit oly szí­vesen ^hallgatott és tapsolt, mint Reményi Ede. És annyi tagadhatatlan is, hogy ma­gyar nótákat, annyi temperamentummal és olyan szép technikával mint ö, senki se ját­szott. A hires ,,Repülj fecském“-mü és az ,,Vgyan édes komáin asszony“ kompozícióival frenetikus hatást keltett. Lehet, hogy szigorú muzsikus keresett és talált ezekben is hibát. Lehet, hogy tényleg volt is hiba, de magyar közönségnek ezeket a darabokat az úgyneve­zett müórtők által kikiáltott első zeneművésze a kontinensnek sem játszotta úgy el a ked­vére, megelégedésére s telkesítésére, mint ahogy Reményi eljátszotta. így Gyulán is, úgy 1861-ben, mint amikor másodszor és utol- szor is itt járt, harminc év múltával 1891 ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom