Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-04-15 / 29. szám

4 Hőkén 1933 április 15 A gyulai Ruszwurm. Ahoi Apponyi Albert gróf fagylaltozott. „A jó Ízlést tanúsító cukrászati készítmények*1 boltjában. (A „Békés“ munkatársától.) Fenn a budai várban, szemben a Mátyás-templommal van egy rövid kis utca s ebben az utcács­kában egy cukrászda: a Ruszwurm. A Ha lászbástyán és a várbeli ódon házak halga- tag sorain bolyongó szerelmesek pihenő­helye. Büszkesége a pestieknek, főként pe­dig a budaiaknak s egyike a régi világ legkedvesebb emlékeinek. Százötveneszten­dős asztalkái mellett régen porladó szépapák és szépanyák ültek valamikor s fogyasztották kecses mozdulatokkal a cukorporos sittemé nyékét, miközben tekintetük egymásba mé- lyedt s szavakká nem formálható üzeneteket küldöttek egymásnak. Minden úgy van ott, ahogy száz és százötven évvel ezelőtt volt. Gyulának is van Ruszwurm-cukrászdája: a Reinhart. Egyik legrégibb s legérdeke­sebb épületében a városnak, a plébánia- templom és az Erkel-szobor háta mögötti Popp-féle emeletes házban. Boltíves, tágas szoba a cukrászda helyisége, falain és me- nyezetén az eredeti s féltve őrzött régi, kézzel festett díszítésekkel. Berendezése a hosszmenti íal mellett álló 6 rekeszes, 4 polcos és 3 fiókos szekrény, a fehér már- ványtetejü kiszolgáló asztal hat kétajtós szekrénykével, továbbá a fa'ba épített vitrin görcsös jávorból és cseresznyefából készült. A polcok mögött tükörlapok vannak s a polcokon piros talpú antik cukor»atartók, 80 darab. A rendkívül Ízléses, barok-stilusu berendezés azonnal megkapja s valósággal elbűvöli a hozzáértőt s legtöbb idegen addig nem is ül le, amig körül nem járt s nem nézett meg mindent őszinte csodálattal s valami finom meghatódással A vitrinben, ha már csonkán is, kecses mozdulatu gavallér áll, természetesen cukorból, de művészi íz­léssel formálva és színesen, mellette régi mivi'i bonbonos dobozok, tütartóval s apró tükrökkel köröskörül. Egy letűnt világ be­szédes emlékei, amelyeket látni és érinteni nem lehet anélkül, hogy megilletődés ne fogná el az embert s hogy ennek a letűnt világnak a hangulatát ne vinné magával Egy régi óra is méri az ódon falak között halk kettyenésekkel az iramló időt. Egy antik óra, amely a másodperceket is mu­tatja s amelyet havonta csak egyszer kell felhúzni. Van itt egy u-lábu, finom-mivü asztal is, amelyen bizonyára szintén finom sütemé­nyeket és cukorkákat tároltak a betérő ura- ságok részére. A cnkrászda 25 éve van jelenlegi tulaj­donosa kezén. Azelőtt Balaskó Béláé volt 7 évig, megelőzőleg özv. Reinhardt József- néé, előtte pedig Reinhart Józselá. Hire messze földet bejárt s a környék arisztok rátáinak is igen kedves csemegéző helye volt. A hires megyebálakon Reinhart árulta a finom süteményeket és bonbonokat, amik­ből nemcsak ott fogyasztottak igen bőven, hanem egész ládácskákkal és kosarakkal el is vittek magukkal az elutazó vendégek. Mesélik, hogy Apponyi Albert gróf, vala­hányszor Gerendás felé, vagy más irányba átutazóban volt Gyulán, mindég megláto­gatta a Bein/iart-cukrászdát, mert, mint mondta, mé« Pesten sem tudnak olyan re­mek fagylaltot csinálni, mint a gyulai Rem­ii artnál. Két elismerő okmány függ bekeretezve a falon, mint hiteles és hivatalos testálói a cukrászda hírnevének. Az 1879 iki kiállítá­son nyerte őket Reinhardt József, az egyi­ket a »jóminőségü cukorkákért«, a másikat pedig »jó Ízlést tanúsító cukrászati készít­ményeiért.« A cukrászda berendezését a városba érkező idegenek legnagyobb része megnézi. Sőt olyanok is voltak, akik meg akarták venni, hogy könyvszekrényt készíttessenek belőle maguknak. Nemrégiben Bécsből is érdeklődött egy régiségkereskedő, hogy nem volna-e hajlandó a tulajdonos eladni neki az antik berendezést. Özvegy Lázár Jánosné azonban nem válik meg hangulatos és finom bútoraitól. Megtartja és féltő vi- gyázássa! ápolja őket, tisztelő emlékezéssel a múlt iránt, s áldozatkész szeretettel az anyag és forma szépségeivel szemben. E sorok túlértékelése és szerénytelen­ség volna most azt mondani, hogy ime, fel­fedeztük a Reinhart-cukrászdát. Nem fedez­tük fel, az emberek legtöbbje tudott és tud róla, de bizonyára nem tartja úgy számon, amint az megilletné, s amint azt a lokál­patriotizmus is megkívánná. Pedig szép és komoly érték s büszkén lehetne mutogatni még a filléres' gyorsok utasainak is. Szinte fáj e cikk következő passzusát ideiktatni. A cukrászda, s vele az Erkel- szobor környékét rendezni kell. Nem lehet, hogy a Himnusz zeneköltőjétől s egy antik cukrászdától, a gyulai Ruszwurmtól néhány lépésnyire egy egészségügyi házikó álldo­gáljon. Módot kell keresni s találni arra, hogy ez a zöldre festett vaskalicka elkerül­jön jelenlegi helyéről, oda, ahol sem az esztétikai, sem a higiéniai szempontokat nem sérti. A Hagy magyar városi Szociális Misszió Társulat virágvasárnapján tartotta a Katolikus Polgári Körben délután fél 5 órai kezdettel böjti dél­utánját. Az ünnepi beszédet P. Harangozó Jínos szalóziánus intézet igazgatója tartotta. Előadá­sában ismertette Krisztus urunknak virág vasárnapján Jeruzsálemben végbement diadal­menetének jelentőségét, tanulságát, buzdítva a híveket, hogy virágvasárnapján mindig, mig élünk, most és örökkön vegyünk részt Krisz­tus „győzelmi ünnepében“ az „Egyházzal együtt“ zengő énekszóval, pálmaágakkal, tisztelettel, imádással. Krisztust kövessük I Életünk legfőbb boldogságát. Lelkes taps köszönte meg a szép pász- torációs beszédet. Az ünnepély fényét nagyban emelte a vá­rosunkban újonnan alak»lt 60 tagú népének- kar első nyilvános szereplése. A nópónekkar „A keresztfához megyek“ és „Ah I félek rettegek“ böjti énekeket adta elő meglepő precizitással A szépen kidolgo­zott vegyeskari népénekeket nagy tapssal jutalmazta meg a közönség. Ének és szentbeszéd között a népének- kar szavaló gárdája vett részt az ünnepélyen. Minden szavaló kitünően megállta helyét, sok tapsot szerezve szép szavalatával. Különösen a kis „Bozsó“ baba „Feltámadunk“ cimü szavalatával váltott ki nagy hatást a közönség szivéből. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy gazda közönségünk, akikre leginkább számítottunk, nagyon kevés számban jelent meg ünnepé­lyünkön. A Sz. M. T köszönetét fejezi ki mind­azoknak, akik a böjti délutánon megjelentek és közreműködtek. Figyelő Feltámadási körmenet. A legméltóságosabb Oltáriszentséggel tar­tandó körmenet a belvárosi templomból szom baton este 7 órakor indul ki. Gyülekezés. A körmenetben résztvevő egyházi alakú latok, testületek stb az anyatemplom előtti háromszög területén gyülekeznek akként hogy este 7 órakor a osoportok indulásra készen álljanak. Az egyes csoportok gyülekezési helyeik­ről este 7 órakor indulnak. Sorrend: 1. Elemi iskolások szivgárdával 2. Polgári fiúiskola tanuló'. 3 Polgári leányiskola tanulói. 4. Reálgimnázium tanulói. 5. Mária Kongre­gáció. 6. Cipésztársulat, 7. Pintértársulat. 8. Kömlvestársuiat. 9 Kovácstársulat 10 Kötél- verő társulat, 11. Asztalóstársulat. 12. Szabó- társulat. 13 Csizmadiák társulata. 14. Földé szék társulata 15. Katolikus Kör. 16. Gyulai egyháztanács 17. A legméltóságosabb Oltári- szentséget vivő papság baldachin alatt 18- Előkelőségek (kegyúri család, polgári és katonai hatóságok stb képviselői) 19. Irgalmas nővé­rek. 20 Oltáregyesület. 21. Olvasóegyesület. 22. Katonai diszszázad. 24 Közönség, azok ugyanis kik a fenti sorrendben beosztást nem nyertek, Tudnivalók: A menet zárt hatos sorokban halad. A sorrendbe be nem osztottak az utcai betonjárdán két oldalt a menetet szegélyezve is haladhatnak. A templom előtti háromszög teiület ren­dőrkordonnal lesi lezárva s oda csak azok léphetnek be, kik a fenti testületek valame­lyikéhez tartoznak. Társulatok és egyesületek vezetői kéret­nek, hogy a gyülekezési helyre zászlóik alatt vonuljanak fel s minden egyes katolikus tagot értesítsenek és a körmenetben való részvételre felhívjanak A társulati zászlók a Winkler gyógyszer- tár előtt állanak fel s ide so'akoznak a tár­sulatokhoz tartozó tagok. A templomból a férfiak a papság előtt vonulnak ki, a nők kéretnek, hogy a férfiak kivonulásáig a templomban maradimnak. A körmenetben résztvevők lehetőleg gyer­tyát hozzanak magukkal. Az útvonalba eső házak ablakainak szent képekkel való díszítését és kivilágítását kérjük. Kérjük a közönséget hogy a példás rend fenntartásával is mutassák és bizonyítsák, hogy a szent nap jelentőségétől is áthatva, bensőséges érzéssel vesznek részt abban. A plébánia-hivatal. Egyházi népének és nép- liturgikus tanfolyam. (A „Békés" munkatársától.) A gyulai rk. Egyházközség és a mi megértő, az istentisz­telet szépségéért lelkesedő apátplóbánosunk támogatásával megtartott népének és nópii- turgikus tanfolyam az idén is, immár negye dik óve, szép eredménnyel, 1933 április 9 ón zárult be A tanitás minden bét csütörtök napján, este 7-9 ig, 10-ig tartott 4 és fél hónapig és most a tavaszi munkák kezdetével véget ért. A kitűzött egyházi népénekek és liturgikus korális énekek tárgyi feldolgozásának ered mónyóről a záróünnepélyen és gyertyaszentelőn, s virágvasárnap tettek tanúságot a tanfolyam hallgatói. A záróünnepélyen a tanfolyam agilis ve­zetője : Huszár László kántorunk összefoglalta az elmúlt évek és az idén tartott tanfolyam eredményeit, tanulságait Rámutatott az egy­házi és liturgikus énekek jelentőségére. Kö­szönetét mondott a siker előmozdításáért úgy a hallgatóknak, mint az egyházközségnek. Kétszeresen fontos és örvendetes volt az idei tanfolyam nagy, tömeges látogatottsága A hallgatók száma estónkint 150—160 főre szaporodott. így a hasznost szépet és jót szélesebb rétegben tudjuk tovább terjeszteni. Hiszen a templomi ének felvirágoztatásának hívei a leghatékonyabban alapozzák meg a pásztorá- oiós munkát. Adja Isten, hogy a tanfolyamot látogató hí­veink tanulása, működése legyen egyaránt áldá­sos Egyházközségünkre és hazánkra. Figyelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom