Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-03-26 / 23. szám
2 BOkfli 1932. március 26. Husvét a Goethe évében. Az 1932. esztendő ama rövid három hónapjára, amely eddig elmúlott, az utókor krónikása sem foghatja majd reá, hogy eseményekben szegény volt. Ha azonban reá akar majd mutatni a két legfontosabb eseményre, akkor az egyik kétségtelenül az volt, amely összekapcsol bennünket a múlttal, a másik, amely összekötött a jövővel. Nemcsak a húsvéti optimizmus, a hit a jóban és az örök igazság feltámadásában, ami a husvét ünnepének lényege, hiteti el velünk, hogy Tardieu beszéde, amely a francia kamara bizottságában három héttel ezelőtt elhangzott, valóban a jobb jövőt jelenti. A francia miniszterelnök ezen az ülésen nem tett kevesebbet, mint bevallotta a francia külpolitika végzetes tévedését. Bevallotta, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia a természettől megteremtett egység volt, amelynek szétdarabolása hiba volt és annak véget kell vetni. Sajnos, nekünk ezzel nem mondott újat. A bölcs Ferencz József már 1914-ben, még a háború előtt elmondta hitvallását: „a Monarchia nem mesterséges, hanem organikus alkotás, szükségszerű menedéke Középeurópa népeinek, amelyek különben játékszerei volnának a hatalmas szomszédoknak.“ A hatalmas szomszédok Oroszország és Németország tönkrementek s a távollevő hatalmasok odaadták Középeurópát játékszerül a kis utódoknak. A kis utódok pedig játszottak, ügy játszottak, hogy senki- sem igazolhatta jobban Goethét, mint az ő politikájuk. Goethe, akinek centenáriuma Összeköti ezt a szomorú esztendőt a múlttal, val^hM ezt mpndjá: -„Gyakran olvassuk, számok kormányozzák a világot, egy azonban bizonyos, számok mutatják meg, hogy miként kormányozzák a világot.“ Miként kormányozzák ? A világháború 700 millió aranymárkába került naponta és meghalt miatta több mint 7 és félmillió ember. Számitó amerikaiak kiszámították, hogy egy katona megölése 26,620 dollárba került. Azt mondhatjuk erre, ez a háború. És azóta ? Nagybrittániában a munkások 18, Dániában 32, Hollandiában 29, Németországban 43 százalék munkanélküli. A világ termelése 1928 óta is hihetetlenül csökkent. Németország termelése 1931-ben nem teszi ki 69 százalákát az 1928. évinek. De Franciaország termelése is az előbbi évhez viszonyítva 17 százalékkal csökkent. Lényedet a zárkózott egyszerűség és nemesség ragyogja be. Óh, korántsem a szürke maradi- ság — mint azt csekély elleneid hangoztatni szeretik — hanem valami sajátos, valami egészen különös, valami egész szokatlan, de az én szememben annyira értékes patimság. Tagadhatatlan, van benned erős és szilárd konservativizmus, de én úgy vagyok ezzel, hogy ha elgondolkodom az élet változatos eseményein és jelenségein, hajlandó vagyok teljes mértékben neked adni igazat. Mert tökéletes és maradandó munkát végezni csak nyugodt megfontoltsággal lehet és — ugye ez a te princípiumod is — nem okvetlenül szükséges mindig és mindenben együtt rohanni a rohanókkal! Az a méltóságteljes, nyugodt élet, amelyet te élsz, egyenesen meglepő. Az az imponáló érettség, amely lakóid zömét jellemzi, lebilincselő. Az a meleg, megértő szeretet, amely falaid között ól, megnyerő. A politikai, felekezeti és nemzetiségi türelmesség és békesség a te belső világodra any- nyira jellemző. Elmondhatom itt azt is, hogy valóságos termékenyítő és áldásos, nevelő hatással tudsz lenni az emberekre. Nem vonod el figyelmüket üres szórakoztatásokkal, falaid között a nagyváros léhasága, vagy a kisváros bántó kicsinyeskedése nem honol, ellenkezőleg: fejleszted és nagy mértékben szilárdítod az erkölcsi felfogásokat; erős, mélyebb Csökkent Angliáé is és Amerikáé is. A nép- szövetség, amely mai tehetetlenségében nem tehet mást, mint adatokat gyűjt, összeállította, mint e korra rendkívül jellemzőt, a nemzetközi csődstatisztikát. Ez a statisztika a legszomorubban bizonyítja a csődök számának évről-évre való növekedését. És ez a statisztika mégegyet bizonyít: a háború és a békekötések esztelenségei tönkretesznek győzőt és vesztest egyaránt. Mirólunk, Németországról és Ausztriáról nem kell beszélni. De Franciaországban is a múlt év decemberében 1200, az Égyesült Államokban ezév elején pedig 3000 csődöt jelentettek be. Nem volna semmi értéke a nagy emberek centenáriumának, ünneplésüknek, ha az csak többé-kevésbbé sikerült ünnepélyekben és beszédekben nyilvánulna meg. A nagy ember szellemének keil áthatnia a gondolkodást és cselekvést, különben az ünneplés semmi egyéb, mint levegőben elhangzott szavak tömege. A Goethe nemzeti és mégis szinte páneurópai, minden nemzetet megértő, szelleme jó kalauz az igazságra vezető utón. „Nemzetek és nemzetiségek gyűlölete csak a kultúra legalacsonyabb fokán lévő nemzetekben élhet. A kultúra legmagasabb fokán úgy érezzük más népek fájdalmát és szerencséjét, mint a magunkét.“ Vájjon nem úgy hangzik-e ez, mint Páneurópa első riadója, pedig mondotta ezelőtt több mint száz évvel. „Örültem, hogy a franciák kivonultak Németországból, de azért nem gyűlöltem őket,.-hogy gyűlöljek egy nemzetet,' amely a világ legkulturáltabbjai közé tartozik, amelynek a magam műveltségének jórészét köszönhetem.“ Amikor körülötte mindenki a napi politika híreit lesi s amikor a környezete izgatottan várja a 1830-as francia ju- lirsi forradalom híreit, akkor ő is izgatottan várja Párisból a híreket, azonban környezetének legnagyobb csodálkozására nem a forradalom érdekli, de a francia akadémia julius 19-i nagy vitája, a fajok állandóságáról, a metaformozisról. Minden nemzetet megért és minden nemzetben a nagyot keresi az ő átfogó szelleme. Ha az 1914. évet megelőző Németország vezető politikusai, amikor nem tudták megtalálni az Angliával való megés maradandó altruisztikus érzelmeket váltasz ki a lelkekböl; a szociális érzéseket kedvező irányban neveled ; gyarapítód a kötelességtudást és szilárdítod az erkölcsi eszmék és érzések mindenható erejébe vetett hitet és bizalmat Ennyit a javadra és semmit a terhedre ! Emlékezem. . . Ötödfél esztendőt töltöttem a falaid között. Tavasszal érkeztem, ősszel jöttem el. Szeretettel fogadtál és ez kedves volt nekem. Mintha mindig ott éltem volna ! Megszerettelek komolyan, hűséggel és becsületesen a te módszered szerint. Sok-sok szép emlék tódul elém. Változatos volt az az ott töltött idő. Sok impresszióval, sok érzéssel lettem gazdagabb. Bebarangoltam vidékedet, sokszor voltam távol tőled, de mégis mindig visszakivánkoztam hozzád, a te öledbe, oda a te csöndes, békés öledbe, hallgatni nemes életed egyenletes lüktetését. Megpihentem, megnyugodtam, felfrissültem ott. Meleg otthonom voltál, te meleg, puha fészek. És el kellett téged hagynom, ősszel, mikor köd borul mindenre, mikor kétszeresen fáj minden, mikor elpusztulni látszik minden. Unalom, közömbösség, fagyos hidegség, hangulatlanság, köd, a szomorú november szomorú szerelmese ... egyezés útjait, lapozgatták volna a hü Eckermann feljegyzéseit, amelyek híven visszaadják Goethének az angol lélek legmélyébe belevilágító fejtegetéseit, akkor sok minden máskép alakult volna. Tudatában volt a saját nagyságának, de minden hiúság levetésével az angol Shakespearet mindenki fölébe helyezte. Byront jobban megértette, mint a kor angoljai. Napoleon, az ellenség, félisten volt a szemében, akárhogy is nem értették meg ezt honfitársai. Molieret folyton olvasta, mint ahogy mindig maga elé tette a nagy olasz festők képeiről készült metszeteket. „Mi, kisemberek, nem tudjuk magunkban megőrizni ezeknek nagyságát, időről-időre vissza kell térnünk hozzájuk, hogy felfrissüljünk általuk.“ De nemcsak a közös európai nagy múltat érezte át. Több mint száz évvel a megvalósulása előtt kívánta az angoloknak, hogy mielőbb megépítsék s övék legyen a suezi csatorna. Csodálatos meglátással kívánta az Egyesült Államoknak a Panama-csatornát, hogy kereskedelmi és hadiflottájukat gyorsabban elvigyék a kínai és keletindiai vizekre. Mily különös ezt ma olvasni! 0, a miniszter, konzervatív és legitimista volt tetőtől talpig, mégis mindenütt keresi az érintkezést a néppel. „Hogy megszerettem újra az embereknek ezt az osztályát. Alsó néposztálynak nevezik, de kétségtelen, hogy Isten szemében ez a legmagasabb.“ Konzervatív és demokrata egyszerre s ő, a miniszter akarja megcsinálni az első német földreformot. Megért nemzeteket, megért társadalmi osztályokat és az aggastyán Goethe élete vége felé épp úgy, mint fiatatalsága kezdetén megérti az ifjúságot is. „Ha fejedelem lennék, államférfiakul magáin mellé nem olyanokat vennék, akik származásuk és koruk révén lassan-lassan előrejutottak, de tisztánlátó, energikus és tehetséges fiatalokat.“ Hogy dübörög ezekben a szavakban a száz évvel későbbi, mai, kor szelleme ! Faust ő, aki mindent megért és minden jót és rosszat átél. Aki Mefisztóval megállapodik, hogy abban a pillanatban hal meg, amelyet a legszebbnek tart és amelyről azt akarja, hogy örökké megmaradjon. És ez a pillanat pedig a munkáé, az alkotó, teremtő munkáé, Goethe mindenkinek szól. Szól nekünk, magyaroknak, legyünk egyszerre nemzetiek és európaiak. Szól a békét parancsoló nagyhatalmaknak, hogy természetadta, fejlődő és élő egységet szétrombolni nem lehet. „ Und keine Zeit und keine Macht zerstückelt Gepraegte Form, die lebend sich entwickelt.“ * * Hi Tardieu, Goethe. Furcsa paradoxon őket egymás mellé helyezni és mégis ha a jelen megérti a múltat, akkor hatol be igazán a szivekbe a húsvéti evangélium: És imé én tiveletek vagyok minden napon e világ végezetéig; Ámen !“ (Máté 28, 20.) Dr. Gáli Gésa A gyulai postaaltiszteknek zászlóalapjuk javára rendezendő s nagysikerűnek ígérkező bálja Husvétvasárnap este lesz a pavillonban. Amint halljuk, városszerte kivételes érdeklődés nyilvánult meg a táncmulatság iránt, amint az előrelátható is volt. Hisszük, hogy a közönségnek a ktünő postealtisztek iránt mindenkor érzett megbecsülése úgy erkölcsileg, mint anyagilag a legnagyobb sikert eredményezi. A bálon Rácz Karcsi kiváló zenekara muzsikál.
