Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-12-14 / 98. szám

LX1V. évfolyam 9§.

Szerda

%n!», 1933. december li

Előfizetési árak : Negyedévre :

Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill.

hirdetési dij elör»* fizetendő.

F0LIT1KAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LÁP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Feielös szerkesztő : IMIBAY FERENC.

Megjelenik szerdán és szombaton.

„Gondom van rá, hogy az adóügyek elbírálásánál a méltányosság szelleme érvényesüljön“

mondta Korossá György főispán a megyegyüiésen.

és a szavazás lázában bizonyára csak igen kevesen vették észre a megyegyüiésen azt a bizottsági tagot, aki báránybőr-bóléses bőrkabát jában szótl nul üidögéit csizmás társai között és csendesen szopogatta a hideg pipa csu’o ráját. Mini egy betévedt idegen, olyan magányosan tanyázott és nézgelődött ott erre arra, nézte az ismeretlen embereket ábiázoló képeket a falon és a csillár íivegkristáiyait, majd a közgyűlés ember-raját. Látszott rajta, hogy sem lelkének, sem elméjének nincs gyökere ott a parkettes leiemben, dikciózásokban és heveskedósekben Idegen neki mindez. Lát szott a tekintetén, hogy faltkon, embereken, csilláron, képeken átver a nézése, látszott rajta, hogy részére egy valami fontos van : a rög, meg az eke, ami felforgatja és mag elé tárja a földet s a vetés, amely kenyérré lészeu felhők és napfények esőjében, veritekek harmatjában. Olyan kelletlenül, .szinte szomorúan ült ott. mint aki rosszaija. hogy ide került, hogy ide kellett jönnie, hogy a munkája már egymagában kevés ahoz. hogy biztosítsa a kenyerét meg a gúnyáját. Hegy nem elég rög fölött hajladozni, szántani, vetni, aratn1, mint eddig elég volt. Most már szó is kell hozzá, furfang az egyszerű munka mellé, voks a veríték mellé, döngető ököi meg eggyé állás a maga bírásához és kérges tenyeréhez. Szemei ben még benne volt a róna beivott tágassága, mozdulatlanságában a síkon ólő ember nyu galma s hallgatása olyan volt, mint aki most is a föld szive s a szelek járása és az istálló felé baiigatózik. Olyan volt jámborságában, mint egy falat kenyér. Egyszerű volt, ő volt az ösparaszt, az ősmagyar, a puszták, a szelek, a rög fia, rabja s szerelmese az ősi föld nők. Ült ott idegenül, kelletlenül s a pipáját úgy szorongatta, mint anyja kezét a megijedt, az idpgenek közé jutott gyerek. Hiába vihar zott körülötte a szenvedély, dúltak a szócsaták, nyugalma s szavai befagyott víztükre nem mozdult. A politika nem érdekelte, a politikai demokrácia nem hatotta meg, még a tavaszéval elővont ekevas homályos fénye is mélyebbre villant be a leikébe ott a fészerben, mint a szónokok legragyogóbb mondatai. Olyan volt, m ntha a mesterkedés, a körmön f'ontság vésztőjébe jutott egyszerűséget szicn bolizálta volna, a pol tikára Ítélt földszerelmet és munkát, amelyet az áhítat szentélyéből kiűztek a politika lármás porondjára. Föld, kenyér, békesség: ez a magyar paraszt hitvallása politikája és demokráciája! Legyen a

főid: íundámentum, a kenyér: egyforma igaz ságga! osztott jutalma a megfáradásnak és legyen a szomszédság: osztályban, fetekezet- ben, telekkönyvileg: szelíd békesség Ezen túl ami van, más emberek dolga. A felé nincs gyökere sem leikének, sem szellemiségének, az ő befogadó és lemélyitő humusa az egy szerű munka. Abban gyökeredzik, abban lom bosodik, abban tud megállni a százados tölgyek szinte gőgös biztonságával, mély nyugalmával. Politika még megyegyülésnyi mértékben és intenzitásban is távol áll tőle, nem lelke, nem kenyere. Qsak vendég benne, futó, alig vendég. Még a kabátját sem veszi le hozzá,

(A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye törvényhatósági bizottságát Korosai) György főispán december hó 10-ére hívta egybo. A közgyűlés iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. aminek magyarázata az, hogv ezen a közgyűlésen kellett döntenie a bizottságnak afelett, hogy a kisorsolt Sseberényi Zs. Lajos felsőházi rendes tag és Harsánál Pál felsőházi póttag helyébe kiket választ meg, illetőleg a vármegye képviseletében kit kíván delegálni a felsöházba ? Kilenc óra tájban az autók, autóbuszok és kocsik valóságos karavánja tartott a tekintetes vármegye ősi székháza felé, nemkülönben gyalogosok is igen szép számmal. A közgyűlési terem kicsinek az ülőhelyek pedig kevésnek bizonyultak ez alkalommal.

A közgyűlést Korosai) György főispán 9 órakor nyitotta meg. Napirend előtt Mets József (Gyula) kért és kapott engedélyt felszólalásra. Metz az adóbehajtási rendelet szigorúságának sérelmes voltát tette szóvá keserű hangon, saját esetét áliitván be a konzekvenciák példájául. Van-e értelme annak, kérdezte, hogy egy szegény ember tehenét elárverezzék akkor, akikor az eladási ár sok esetben még a végrehajtási költséget sem fedezi ? Végül kérte, hogy a gazdasági kocsik megvilágításától illetékesek tekintsenek el, mert a gazdák idestova szobájukat sem tudják világítani, nemhogy tanya és város között járó kocsijaikat.

Kiss János (Orosháza) az alispáni jelentés kapcsán a munkásság kereseti viszonyainak a csecsemőhalandósággal vaió összefüggésére mutatott rá, majd a népművelés égisze alatt rendezett világnézeti vitákat tette szóvá.

A napirend előtti ellenzéki felszólalók sorában Tóth György (Szarvas) következett ezután, aki a munkanélküliség problémájával foglalkozott, kereseti lehetőséget kérve a véginségbe jutottak számára. Kérte, hogy ne csak január 1 töl adjanak segélyt Majd az ebadó-behajtás rigorózitását sérelmezte

Kovácsi) Alb -rt dr. rövid, lelkes beszédében azon reményének adott kifejezést, hogy a kormány azokért a sérelmekért, melyek az antireviziónista tüntetések során érték a magyarságot, a konvencionális formákon túl a sérelmekkel arányosan vesz elégtételt magának.

Ssobek András, majd Beticsey Géza rövid felszólalása után Gyöngyössy János dr. a kormányzat adózásra vonatkozó kritikáját tette szóvá. .Arról. — mondta, —’aki engedi, hogy elvigyék párnáját dunnáját, jószágját, nem tehető fel, hogy azért nem fizet adót, mert hiányzik erre belőle a készség Indítványozta, Írjon fel a bizottság, hogy a végrehajtási rendelkezést és az adóhátralékokat vegyék revizió alá és hogy az inségadó kivetésétől ezer pengőn alóli jövedelmeknél tekintsenek el.

Mittlasovssky János dr. (Orosháza) a népművelés keretében rendezett világnézeti, illetve politikaivá fajuló vitákat uem tartja hasznosaknak, mert csak még jobban széttagolják a társadalmat. Csernus Mihály (Endröd) ezzel szemben a hasznosságukat állítja, majd a szikes talajok felt öltésének. problémájával foglalkozik. Üdvösnek tartaná,

ha a feltöltést a megye caa. 50 ezer hold szik* s földjén fokozatosan végre lehetne hajtani, mert ez úgy a munkanélküliség, mint a nemzeti vagyon szempontjából nyereséget jelentene.

Márki) Barna dr. alispán válaszolt ezután a felszólalásokra. A kocsik kivilágítása a kocsik tulajdonosainak és hajtóinak érdekében rendeltetett el, mert az automobilizmus terjedése naprói-napra veszedelmesebbé teszi a kivilágitatlan jármüvek közlekedését. Az ebadó behajtásánál, bár arról komolyan szó sincs, mégis szükséges a kutyák kiirtását emlegetni, mert a tapasztalat azt mutatja. hogy az ösztönzőleg hat az adófizetési készségre. Az inségakció rövidesen megindul.

Utána Korosai) György főispán a kormány adóbehajtási rendelkezéseit vette energikusan védelmébe, visszautasítván Gyöngyőssy Jánosnak azon kijelentését, hogy a kormány az adófizetési készség hiányára vonatkozó kriti -cai megállapítását felületesen tette. Az adóbehajtást méltányosan kezelik, ellenben az olyan esetekben, amikor nem a lehetőségek hiánya motiválja a nemfizetést, a vonatkozó rendelkezést a legszigorúbban alkalmazzák. Hogy az adómorál terén mi a helyzet, azt neki, akinek kezén igen sok adókönyv megy keresztül, módjában van napról-napra konstatálni.

— Én minden méltányos kérést és jogos panaszt jóindulattal és megértéssel fogadok s gondom vau rá, hogy az adóügyek elbírálásánál és a kiadott rendelkezések végrehajtásánál a méltányosság szelleme érvényesüljön. (Lelkes éljenzés.)

Az alispáni jelentést ezután tudomásul vették, Gyöngyösi) János dr. indítványa felett pedig napirendre tértek.

A következőkben a felsőházi rendes tag és póttag választását ejtették meg. Rendes taagá 10 évi időtartamra nagy szótöbbséggel ismét a kisorsolt Sseberényi Zs. Lajos békéscsabai ref. fö- esperest, póttaggá pedig szintén nagy szótöbbséggel ismét Hursányi Pál gyulai ref. esperest választották meg. A rendes tagságra Szeberényi Zs. Lajoson kivül még Berthóty Károly, Harsányt Pál és iá ár. Daimel Sándor, a póttagságra Harsányi Pálon kivül Berthóty Károly, báró Apor Vilmos dr.. Göncsy Béla, Mets József, Holländer Lipót dr. és Góg András kaptak szavazatot.

Korossy György főispán Sseberényi Lajos felsőházi taghoz rövid üdvözlő beszédet intézett, aki az üdvözlésre a következőkben válaszolt :

Amikor először választottak meg, mély örömmel töltött el a bizottság megtisztelő bizalma. A mai megválasztásnak azonban még jobban örülök, mert azt látom belőle, hogy Békésvármegye közönsége értékeli azt a munkát, amelyet képviseletében a felsöházban kifejtettem. Ez a vármegye mindig a legdemokratikusabb megyéje volt az- országnak s én is ebben a demokratikus szellemben kivánok, mint eddig, ezután is működni. Nem vagyok és nem is akarok semmiféle politikai párt fegyence lenni, de demokratikus és szabadelvűi felfogásomban pártfogója minden olyan ügynek, amely nemes, jó, becsületes és igaz. A magyar