Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)
1932-10-15 / 81. szám
2 Békés 1932 október 15 Békésvármegye állítólagos kibővítése, egyben megcsonkitása. (A „Békés“ munkatársától.) A statisztikai hivatal térképészeti osztályán egy igen érdekes térképtervezet készült el, mely a belügyminisztérium beosztása és rendelkezése alapján, az összevont megyékkel együtt, jelenleg 25 csonkaországi vármegyét 18 vármegyére v«nja össze. E tervezet szerint Bihar- megye a cséffa—nagyszilontai járást Békés- vármegyének adja át s Béké-vármegye a csonka-sradvármegyei területtel egyesül. Ugyancsak Békésvármegyéhez csatlakozik Dé vaványa község is, viszont Bókésvármegye Tótkomlós és Bóbéssámmn községeket Cson- grádvármegyének adná át. A vármegyék te rületéneb változtatásáról már régen suttog nak, de hogy a változások egyáltalán és a vármegyénkre romtkozók pedig a fenti érte lemben tagnak e megtörténni,-az még igen kérdéses dolog. Gyula város, mint elsőfokú iparhatóság megtiltotta a Bedeaux rendszerrel való munkáltatást a kötőgyárban. (A „Békés“ munkatársától.) A kötő- ! gyári munkásság sztrájkja ügyében tegnap | sorsdöntő fordulat történt: Gyula város, ! mint elsőfokú iparhatóság a kötőgyárban a Bedeaux rendszerrel való munkáltatást hatóságilag betiltotta, A város ezzel a rendeletével a sztrájkoló munkások állásfoglalását teljesen magáévá tette. Hetlinger Károly főjegyző a betiltással kapcsolatosan a polgármester távollétében a következőket mondotta lapunk munkatársának : „A munkások panaszaival kapcsolatosan az iparfelügyelő kiment a kötögyárba, hogy a panaszol helytálló voltáról meggyőződjék és a Bedeauxt tanulmányozta. A vizsgálata eredményéül átirt a városi tiszti orvoshoz és kérte a munkások állapotának megvizsgálását. Takácsij Lajos tisztifőorvos vizsgálata szerint a túlhajtott munka a munkások ideg- rendszerét támadta meg, valamint a testsúly nagymérvű leromlását okozta. Pár hét alatt 6—7 kg-ot fogytak a munkások. Mivel félő, hogy ez a hirtelen leromlás súlyos szervi elváltozásokat okozhat, a tisztifőorvos 1876. évi 14. t.-c. idevonatkozó paragrafusai alapján a városnak a munka betiltását javasolta. A város ezt a véleményt magáévá tette és betiltotta a redszer alkalmazását. A rendelet indokolásában azt is kimondja a város, hogy mig a munkásság munkateljesítménye a régit többszörösen meghaladja, addig a most megállapított bérek egyáltalában nem állanak arányban ezzel a fokozott teljesítménnyel. A gyárnak csak a birtokon kívüli felebbezés joga maradt meg.“ Fárg István iparfelügyelő azt mondja: „Mást mondanak a Bedeaux-könyvek és mást a kötőgyári urak. A Bedeaux könyv szerint magas alapbérek állapitandók meg, a gyár alacsonyakat állapított, a könyv a száz- százalékos teljesítmény esetén 75 százalékos praemiumot állapit meg, a gyár csak 25 százalékot fizetett ki. A Bedeaux könyv felüdülési idő megadását Írja elő, itt azt sem adták meg. A munkásoknak ki kell mutatni a napi teljesítményüket és a heti keresetet, s megmutatni hogy mit kerestek a régi és mit az uj rendszer mellett. Ez sem történt meg. Itt csak tévedtek a munkások rovására.“ A gyárigazgatóság véleménye szerint természetesen ezek a sérelmek nem oly súlyosak. Mindenesetre mig a legfelsőbb hatóság döntést nem hoz, addig eláll a Bedeaux- munkáltatástól és addig uj munkásokat nem vesz fel. A munkásság panaszait tehát, melyet múlt számunkban részletesen ismertettünk, a város és az illetékes helyek a legteljesebb mértékben magukévé tették és ennek értelmében cselekedtek. Jelenleg a gyár veszprémi munkásokat is foglalkoztat 3 pengős napi- dijért és még egyéb mellékszolgáltatásért. A munkások és a gyulai lakosság a legteljesebb mértékben elitéli a gyár ily antiszociális munkáltatási szerződését, A munkásság ebben az ügyben küldöttségileg fenn járt a város polgármesterénél és alispánjánál sérelmének orvoslásáért. Tegnap pedig 169 aláírással ellátott kérvényt adott bé a gyulai polgárság, melyben a gyulai munkások védelmét és a veszprémiek elbocsátását kérte. Úgy látszik, hogy hatalmi kérdést csiMIÉRT KKLL HOGY ÖN A MIR A VIZEKET II A SZÍV ALJ A? MERT: a MIRA keserüviz teljesen görcstől mentesen hat, ize kellemes, szine fehér, ára a legolcsóbb. 55 perc alatt hajt. A MIRA glaubersés gyógyvíz ötszörcsen nagyobb gyögyerejü, mint a karlsbadi VÍZ, nem kell külön sót hozzáadni. Kaphatók ; gyógyszertárakban, drogériákban és füszerlizletekben. 425 S 4 nál az igazgatóság az egész ügyből. A gyulaiak kevesebb napidijért szívesen felvették volna a munkát, de a gyár a veszprémieknek inkább fizet ^pengős napidijat. És a veszprémiek nem Bedeaux-rendszerrel dolgoznak. A magyar törvényhozás, sajnos, ezen a ponton hiányos. Nem nyújt védelmet a munkásoknak munkaadójuk ily kcnye-kedve ellen. Reméljük, hogy a most meginduló kormányzat a törvénynek ezt a hiányosságát pótolni fogja. r * [gróf KLEBELSBERG MM Mintha valaki szénnel rajzolná meg a villámot, annyi Y°lna az ő karakterét, életét, örökké tevékeny, alkotó energiáját szavakban visszaadni Alkotásra ihletett lelke és elméje olyan volt, mint egy battéria, amelynek szikrázásig telitett, motorikusereje szinte a végzet kényszerével követelt magának levezetődést, munkává alakulást, felhasználó tetteket. Mint egy szünet nélkül hangzó parancs, élt benne ez a feszülő energia s ösztönözte alkotásra a kultúra és a tett olyan fanatizmusával, hogy képzelete és gondolatai szinte mágikus erővel ragadtak magukkal másokat is. Ennek az ellobbant életnek a lett lélegzet volt, életfeltétel, életfeltétele küldetés, küldetése sugárzó élettartalom, de egyben tragikum is. Mert a teljes kifej lést, alkotó ereje teljes megmutatkozását megtagadta tőle és hazánktól a sors, akkor adván őt a magyar földnek, amikor azt háború és béke csonkává és koldussá tette. A korlátolt lehetőségek azonban mégsem szegték szárnyát, mint a tett és a tettel életet, optimizmust és jövendőt hirdető eleven élet járt közöttünk s támasztott önbizalmat és erőt adó nagyszerű példákat a magyarság életerejéről. Ha valaki, ő elmondhatta magáré', az önhittség egy jottája nélkül Horatius szavait: exegi monumentum aere perennius. Ötezer iskola, egyetemek, klinikák, svábhegyi obszervatórium, tihanyi élettani intézet és megerősített nemzetközi kulturkapcsolataink, modern testnevelésünk, mind őt, az ő géniuszát hirdetik. És ha nagyságunkról való álmodozása, fanatizmusa, jövőt akarása talán túl is csalogatta a reális számitás és az ország anyagi erején, tette ezt az elkövetkezők kamatja reményében, a termésért, a gyiimölcshozásért, amely felé nagy- horizontu terveiben állandóan erős hittel tekintett. • Városunk díszpolgárát s polgári iskolája életrehivóját vesztette el benne. Legyen nyugovása ott a szegedi dóm csendjében áldott!
