Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-07-20 / 56. szám

LX1V. évfolyam 5© máiB

Szerda

Gynla, 1932. julins 2©

Előfizetési árak : Negyedévre :

Helyben . . 1 P 60 till Vidékre . . 3 P 20 fill

Hirdetési dij előre fizetendő.

POLITIK ál, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske-' dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendő!?. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC.

Megjelenik szerdán és szombaton.

Egy református lelkész megrendítő

halála.

Mikor lesz

vájjon a kultúra olyan széles és olyan mély, kérdezzük, mikor egy-egy megdöbbentő gyilkosságról fialjunk, hogy egyik ember élete a másik ember szemében érinthetetlen szentségként álljon? Mikor sikerül majd az emberekben alvó bestiát, ezt a terhes és rettenetes örökséget hullává do- rongolni, hogy felnyúló szőrös kezeivel ne kapjon bele minduntalan az erkölcsi és inteliektuális tovaha- ladás kocsijának sugárzó küllőibe ? Mikor érjük el, hogy a vér látása és szaga nem jelent többé embernek elvakitó, bestiális mámort, mikor lesz már úgy, hogy ugy az egyéni, mint a kollektiv élet a tiszta ész és jó lélek kormányzása szerint futja a maga útjait ? Kelet kultúrát, nyugat civilizációt adott az emberiségnek, két óriási malomkövet, melyek közt már régen semmivé kellett volna morzsolódnia az éhség és az egymás ellen pattintott véres kőbaltának, sajnos azonban, a kőbalta még mindig ott leng a többszáz kilométeres sebességgel száguldó ember kezében, csak éppen, hogy más a formája. Némi pesszimizmussal azt mondhatnánk, hogy a többezeréves fejlődés csak kényelmi tekintetben hozott plust, s egynémely tudományos felfedezéstől eltekintve csak ipari raf- fináltságunkkal vagyunk különbek a pithecantropus erectus határkövi emberénél Nem mondhatja senki, hogy nehéz örökségünk bizonyos életnívón lemarad, s azonfelül nem jut többé szerephez, hiszen a pattintott kőbalta nemcsak a faluszéli legények kezében leng még most is, kik írott és íratlan törvényeket nem tudnak, hanem ott rejtőzik a diplomata frakkok ujjábán is, azoknak az embereknek a kabátujjában, akik évtizedekig szopták a tudományok és a kultúra emlőit. Tehát akkor, amikor a XX. századot, mint a kultúra delelőjét ünnepeljük,csak gyarlóságunkat és önmagunkat tömjénez- zük és csak a felületen mozgunk, mert a művelődés történelmének lapjain a törvényszéki Ítéletek és hadüzenetek sorai cáfoló és vádló feketeséggel fekszenek kérésziül. Még addig is nagy az nt, hogy a törvények, az államok Írott, fé- lemlitő és büntető törvényei az emberek tudatában tetteket irányitó erőkké ágyazódjanak, de hol van még az a kor, amelyet a nagy latin költő már elmúltnak vett, az „aurea aetas“, amely korban az emberek a törvények félelme nélkül, tiszta elméjük és jó lelkűk kormányzása szerint, maguk alkotta, íratlan törvények parancsára cselekszik életük tetteit ?

(A „Békés munkatársától.) Az a hatalmas vihar, amely Gyula felett a késő esti órákban vonult keresztül, mint a megye legnagyobb részét, Szeghalmot is érintette. Óriási szélvész tombolt, egyik villám a másik után hasított át az égen, ugy, hogy az állandó csattogás, szélzugás és mennydörgés szinte a végítélet félelmével töltötte el az embereket. A villám többizbeu lecsapott s kétszer a református templom tornyának villámhárítójába, is és pedig olyan erővel, hogy a toronyban tüzérségen levő tűzoltók a légnyomástól a főidre zuhantak.

Ezek a villámcsapások halálos áldozatot is követeltek a szeghalmi ref. egyház szeretett és nemeslelkü pásztora, Papp Lajos személyében. A tragikus sorsú lelkész ugyanis családja körében a templom közvetlen közelében épült parochián várta a vihar elmúlását, amikor hatalmas detonációval a villám kétszer belevágott a templom villámhárítójába. A félelmetes fény és az azt követő irtó(A „Békés11 munkatársától.) Vasárnap este futótűzként egy szomorú szenzáció hire terjedt el a városban : a Fehér-Körös hidjánál gyilkosság történt! Növelte az izgalmat, hogy a mentőautó sűrű egymásutánban többször vágtatott át a városon vésztjósló szirénázással, ami az emberek felzaklatott képzelete számára gazda tápanyagot szolgáltatott a legkülönfélébb találgatásokra. Az első jelentést egy sofőr tette a mentőállomás ügyeleti szobáján, közölvén, hogy a Fehér-Körös hidjánál egy férfiholttest hever s mellette egy vérző leány áll segítségre várakozva. A mentők azonnal kivonultak és beszállították őket a bözkórházba. Alig állt be a kocsi a garázsba, amikor újra felcsengett a mentők telefonja 8 jelentették, hogy a Kisfaludy utca 27. sz. ház előtt egy férfi fekszik vértől elborítva. Az autó azonnal a bemondott helyre robogott és a súlyosan sebesült embert, névszerint Balogh Istvánt, bevitte a kórház sebészeti osztályára. A mentők még utón voltak Balogh Istvánnal, amikor már a mentőállomást újból felhívták és közölték, hogy a Hosszu-utca 31. számú ház előtt egy erősen vérző, eszméletlen fiatalember fekszik. Néhány perc múlva azt is beszállították a kórházba.

A Fehér-Körös hidjánál talált holttesttel és a Hosszú- és Kisfaludy-utcákból beszállított véres sebesültekkel kapcsolatosan

zatos csattanás annyira megfélemlítették Papp Lajost, hogy szivbénulást kapott. Hozzátartozói az Ítéletidőben hiába futottak orvosért, az már csak a beállott halált állapíthatta meg. Az a feltevés, hogy szivgyengesége volt Papp Lajosnak s ezért nem bírta a rettenetes és félelmetes látványt elviselni. A nemeslelkü pap halála nemcsak Szeghalmon, de az egész megyében mélyen megrendítette az embereket.

Papp Lalos 1878-ban született és Lúgosról került Szeghalomra, ahol 17 éve lelkipásztorkodott s ahol nagy szeretetet és népszerűséget vívott ki magának. A költői lelkű zenekedvelő férfi tragikus halála igen érzékeny vesztesége Szeghalom társadalmának.

Halálát felesége, Csák Ildikó (ősrégi bihari papcsalád sarja) és négy árva gyászolja, kik közül kettő még egészen kiskorú. Temetése, amelynek szertartását Harsányi Pál békésbánáti esperes végezte, hétfőn délután volt impozáns részvét mellett.

izgalmas hírek terjedtek el a városban, az azonban mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a haláleset és a sebesülések szálai egy pontban futnak össze. A csendőrség azonnal a legerólyesebb és a legszélesebb körű nyomozást tette folyamatba, ami rövidesen eredményt is hozott: három fiatalembert még az éj folyamán előállítottak és őrizetbe vettek.

Az eddigi tanúvallomások, illetve a kihallgatások alapján a halálosvégü, véres verekedés lefolyását nagyjából a következőképen lehet rekonstruálni: Kotorán Mózes, György Mária, Ilona és Kóza, továbbá Cséfai Traján és Bujdosó Lajos este 8 óra tájban a város felől a remetei tanyák felé hazatérőben voltak. Amikor a Fehér-Körös hidjához értek, egy négytagú csoport állott eléjük és megtámadta őket. Bai László a négyes csoportból Hotorán Józsefnek ugrott és hatalmas erővel arcon ütötte, mire általános dulakodás kezdődött. Durva káromkodások és jajkiáltások verték fel a csendet, ütések zuhogtak, kések csapkodtak véresen a bestiális dühvei vérengző emberek kezében. így küzdött a két csapat, mig csak ki nem merültek és szét nem szé- ledtek. Csak Hotorán Mózes maradt a küzdőtéren, megszámlálhatatlan sebekkel elborítva, holtan, 8 vele nővére, Ilona, ki a tüdején szenvedett súlyos sérüléseket. Balogh István nak a gyomrát, Hódos Jánosnak pedig a beHalálos végű verekedés a Fehér- Körös hidjánál.