Békés, 1932. (64. évfolyam, 1-103. szám)

1932-07-13 / 54. szám

liXIY. évfolyam 54L. «fám

Szerda

Gyula, 1933, Julius 13

Előfizetési árak: Negyedévre :

Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

BÉKÉS

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC.

Megjelenik szerdán és szombaton.

Jégháboru és Szereletház-reprise a városi közgyűlésen.

Egész télen át

egyébre sem vártak a munkanélküli tömegek, mint arra, hogy megérkezzék végre a nyár és a nyárral a takarás! munkaalkalmak ideje. Mindenki úgy nézett Péter-Pál felé, mint a jobb napok határkövére, mint álombéli kapura, amelyen át a munka és kereset boldog tájaira lehet eljutni. Akik már nagyon elcsüggedtek, azok is hitre és bizalomra kaptak tőle s az éhezők is a jövendő falatok Ígéretével csitították magukat- A hideg kémények alján való keserű vívódások után, úgy érezték, el kell jönnie a megbékítő és kárpótoló munkának, a munkában való inegfáradás szelíd

pihenésének. És most, amikor a ga- bonaföldek már meghajlott kalásszal várják a learatás örök végzetét, most, amikor a munka nyári hadserege már rákészült a munka útjára, a sátán csatlósai szójjeljárnak a nép közt, felállnak az utakra és megállítják az igyekvőket, mondván : ne menjetek ! Ne dolgozzatok, ne robotoljatok, azért a bérért még hármat lépni sem érdemes. Nem baj, ha nem kerestek, hiszen az államnak kötelessége polgárait eltartani. És sajnos, vannak, akik hajlanak, megállanak és megfordulnak, akik hagyják magukat tereltetni politikai ügynököktől, azok ostoba és gonosz jelszavaitól. S amire egész télen vártak, ami felé sóvárogva tekintettek, annak hátat fordítanak, faképnél hagyják, s a biztos kereset helyett rábízzák magukat a bizonytalan alamizsnára. Azt hiszik, hogy az a rubeles bérenc a legtisztább igazságot és a legokosabb tennivalót hirdeti s dolgozni valóban nem érdemes akkor, amikor az állam úgyis gondoskodik az Ínségesekről. De arról gonoszul hallgatnak ezek a lélek- mérgezők, hogy mi lesz akkor, ha az állam nem bir annyi pénzt előteremteni, hogy minden nyomorultnak juttathasson alamizsnát? Kiad majd akkor nekik, asszonyaiknak és gyerekeiknek enni hová lesznek és kihez fordulnak’ megsegítésért? A magyar ember az érett kalászra mindig mint valami szentségre tekintett és a takarás munkáját mint valami áhitatos szertartást végezte. Isten ajándékát el kell fogadni, az érett kalászt le kell aratni, mindegy, hogy kié, magamé, vagy másé, le kell aratni magáért a terhes kalászért. És a munkának, az aratásnak ezt a szentségét most a magyar lélek oltáráról le akarják dönteni. A pjeutiletka sötét mélységébe.

(A „Békés“ munkatársától.) A városi képviselőtestület folyó hó 9-én délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, amely, bár a tárgy sorozat elég mozgalmasnak Ígérkezett, meglehetősen gyér érdeklődés mellett zajlott le. A közgyűlés elé, megvitatásra, 24 javaslat került, melyek közül az utolsó 21-et a városatyák szinte minden hozzászólás nélkül fogadták el, ellenben az előző három, de főképpen a jégügy, legfőképpen pedig a Sze- retetház átvétele körül olyan vitát produkáltak, hogy az a közgyűlés tartamának három és fél órájából három órát teljesen kitöltött.

Napirend előtt elsőnek Góg András szólalt fel 8 kérte, hogy azt az összeget, amelyet a Temesvári-uti lakosok befizettek, ne utalják nekik vissza, mert az alispán a város költségvetésének vonatkozó tételét csak azért törölte, mert nem volt tudomása arról, hogy a hozzájárulást az érdekelt lakosok már befizették. Kemény van arra, hogy ez a tétel a következő költségvetésben már helyhez jut.

Kis András a Kertész-utcai ártézi, Vo- lent Mihály pedig a Szent Imre téri tüz- kut rendbehozatalát kéri. Utóbbi kút nemcsak állategészségügyi, de egyben tűzrendészed célokat is szolgál. A polgármester válaszában megigóri, hogy a kutat gémmel, ágassal és vályúval szerelteti fel.

Pfaff Ferenc a kötőgyári munkások helyzetét és a Bedaux-rendszert ismerteti és kéri a polgármestert, hogy a megegyezés érdekében járjon el, mert a kötőgyári munka megindítása a város egész egyetemének érdeke. A gyár ugyanis üzem idején naponta ezer pengőt fizet ki munkabérekben, már pedig ez az összeg a mai általános pénztelenség idején olyan jelentős, hogy annak távolmaradása úgy az ipar, mint a kereskedelem forgalmában nem kis mértékben érezteti hatását. Varga Gyula dr. polgármester válaszában kijelenti, hogy már e felszólalást megelőzőleg elhatározta, hogy a munkásság és a gyár tárgyalásain résztvesz s bejelenti, hogy éppen ezért, mivel a tárgyalások a városi közgyűléssel egyidöben folynak s azokon részt akar venni, az elnöklést Jantsovits Emii dr. főügyésznek adja át. Pfaff Ferenc felszólalása második részében a gyulavári kisvasút hídjának átépítési munkájával foglalkozik. Keserűen állapítja meg, hogy az átépítési munkával nem gyulai iparosokat bíztak meg, jóllehet azok is rendelkeznek a szükséges szaktudással és felszereléssel. Kéri az elnöklő főügyészt, hogy mint a gazdasági kisvasút igazgatósági tagja adjon felvilágosítást arra

nézve, hogy miért szenvedtek a helybeli iparosok mellőzést ? Jantsovits főügyész válaszában kijelenti, hogy a hid átépítési munkájának kiadására vonatkozólag miniszteriális rendelkezés történt s igy nem ők, hanem a minisztérium döntött a vállalkozó kiválasztásában. Pfaff kéri, hogy ha már nem gyulai iparosoknak adták ki a bid átépítését, legalább helybeli embereket alkalmazzanak a munkálatoknál.

A napirend előtti felszólalások után a tárgysorozat megvitatása következett és pedig első pontként az utak újra burkolása folytán kikerült ócska kőatiyag felhasználására vonatkozó polgármesteri javaslat. A javaslat szerint a ref. temetőhöz vezető Domby Lajos- utat és a józsefvárosi templom-tér körüli részt kikövezteti a város, ha az egyházak és pedig a református 1.290, a katholikus pedig 735 pengő hozzájárulást a város pénztárába befizetnek. A közgyűlés Ottlakán Tivadar és Kiss András felszólalásai után a polgármester javaslatát elfogadta.

A közgyűlés tárgysorozatának második pontja Nagy József hentesmester 5.600 pengő összegű kártérítési kérelme volt. A kereset szerint ugyanis az Élővizcsatorna jegét, amelyet nagy költséggel kitermelt, nem használhatja fel, mert a város tiszú-orvosa, egészségügyi okokra való hivatkozással, azt neki megtiltotta. Ebból kifolyólag tetemes károsodás érte és pedig nem a maga hibájából s ezért a feltüntetett összeg erejéig kártérítést kér a várostól. A polgármester a kereslet elutasítását javasolja, mert a város a természetes jég használatára vonatkozó rendelkezést idejében publikálta s igy Nagy Józsefnek is tudnia kellett róla. A rendelkezés különben is a népjóléti minisztériumból érkezett a városhoz. Lnsztig István di-. jogi, Beréngi Armin dr. pedig ethikai szempontból, majd Barát István mint érdekelt fél foglalkozott a kérdéssel, keserű hangon jelentvén ki, hogy az egész »jégháboru« esik arra volt jó, hogy az iparosságot pártokra szakítsa. Azt elismeri, hogy Heilinger főjegyző figyelmeztette a kitermelóket a természetes jég használatára vonatkozólag, de kérdi, miért adott akkor engedélyt a város és fogadott el a jégért jelentős összegű befizetéseket ? Az elnöklő főügyész válaszában kijelenti, hogy a varos minden szavatosság nélkül adta el a jeget s akkor, amikor a természetes jég használatára vonatkozó rendelkezést idejében közhírré tette, nem érdekelte, hogy a kitermelés milyen célra történik. A közgyűlés a polgármester javaslatát