Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-07-15 / 56. szám
LXIII. évfolyam 56. szám Szerda Gyula, 1931. Julius 15. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Zárva maradnak a magyar bankok julius 14., 15. és 16-án. Minisztertanács a halnali órákban. (A békési választás után) Gróf A\pponyi Albert, magyar közéletünk legtiszteltebb, legnemesebb és immár pátriárkái kort élő világhírű alakjának, amikor a Magyar Tudományos Akadémia, idestova egy félszázad előtt tagjai sorába iktatta, székfoglaló beszédének cime yolt: „Esztétika a politikában“. Sokan voltak, akik erős kritikában részesítették a már akkor hírneves ifjú állam- férfiut székfoglalójának úgy cime, mint tartalma miatt. Rajongónak, álmodozónak nyilvánították, mert — szerintük — a politikában nincs és soha sem volt esztétika: szerintük a politika csak ádáz és ha kell brutális küzdelemmel gyakorolható, elgázol és elseper lelkiismeretfurdalás és kímélet nélkül mindent és mindenkit, ami s aki útjában áll és érvényesülését akadályozza, ha kell, tul- teszi magát az ethikán is, annál inkább az esztétikai szempontokon, amelyek egyáltalában nem számítanak politikai küzdelemben. Nem mondjuk, hogy a székfoglalóval szemben elhangzott kritikákban ne lett volna semmi igazság. A magyar politikai közélet, bizony-bizony, már ötven esztendővel ezelőtt is szaturálva volt sok olyan jelenségekkel, amelyek nem igen feleltek meg az esztétika, vagyis magyarul Írva a széptan követelményeinek és bizonyára ezek a jelenségek voltak azok, amik az illusztris ifjú akadémikust székfoglalójára inspirálták. Azt azonban tagadjuk, hogy ötven esztendővel ezelőtt, sőt egészen a világháború kitöréséig egyáltalában nem érvényesült volna semmifoku esztétika a magyar politikában. És hogy rátérjünk jelen cikkünk megírásának okára, megállapítjuk, hogy azt a most lezajlott békési kerületi képviselőválasztás adja meg. Hát hiszen a világháború előtti választások némelyikéhez és pedig számos némelyikéhez is sok szó férhetett, de olyasmi, ami ezúttal Békésen, mégsem fordult elő. Éppen Békés, amely város, akár mint most Jászberény, valóságos mintakép, iskolapélda volt rá évtizedek során át, hogy igenis volt és van esztétika a politikában. Irányi Dánielt, amikor az emigrációból hazatért, Békés város óriási többséggel választotta meg 1872-ben képviselőjének és Irányi holta napjáig, ellenjelölt nélkül, mindig egyhangúan megválasztott képviselője maradt Békés városának. Ez kétségtelenül esztétika volt a politikában, amely esztétikának érdemében nemcsak a. békési választópolgárság volt részes, hanem osztozott benne évtizedeken át az akkori kormánypárt is, A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai Klebelsberg Knnó gróf helyettes miniszterelnök elnöklésével hétfőn hajnali 1 órakor a pénzügyminisztériumban minisztertanácsot tartottak, amelyen megjelent Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke is. A minisztertanács Wekerle Sándor pénzügyminiszter jelentése alapján foglalkozott a nemzetközi pénzügyi és gazdasági helyzetnek az utolsó napok folyamán előállott bonyodalmaival, amelyek a német kormányt rendkívüli intézkedésekre amely nagyobb súlyt helyezett rá, hogy a 48-iki törvényhozásban és az emigrációban nagy érdemeket szerzett jeles hazah a törvényhozás tagja legyen, semmint a kormánypárt többsége esetleg egy taggal szaporodjék. Senki se kifogásolta, senki sem ütődött meg azon, hogy Irányi nem volt helyi ember, sőt sohase járt Békésen, amig ott követnek választották. Jogcímet adott neki jelöltségéhez és megválasztásához fényes múltja, amellett mindenki által elismert kiváló egyénisége ; országszerte, még pedig pártkülönbség nélkül mindenki elismerte, hogy jogcíme van a békési mandátumhoz és Békéstől is természetes dolog, hogy őt képviselőjének választja meg. „Kiváló egyéniségei irtunk. Ez a kiválóság adott jogeimet ahhoz, hogy Jókai, Nagymagyarország bármely városának, vagy választókerületének is képviselője lehetett, anélkül, hogy ott „helyi“ embernek is számíthatott volna. (Csak ő rajta múlt, hogy 1872-ben Gyula is nem választotta őt meg.) Ilyen, kiváló egyéniségénél fogva lett Her- czeg Ferenc is, ahol szintén nem gyökerezett helyi talajban, a pécskai kerület képviselője. De valóságos légióját sorolhatnánk fel kivülök olyan országos hirü egyéneknek, országos hírnevet szerzett politikusoknak, íróknak, művészeknek, akik, noha szintén nem gyökereztek helyi talajban, érdemeiknél fogva, igen helyesen, képviselőjelöltek, sőt képviselők is lettek szanaszét az országban. A mostani képviselőválasztások is produkáltak ilyen jelenségeket, még pedig pártkülönbség nélkül, kormánypárton, ellenzéken egyaránt. Szintén anélkül, kogy a kerületeikben helyi embereknek mondhatnák őket, ez a súlyosbodása szükségessé tette, hogy a magyar kormány óvóintézkedésekhez nyaljon avégből, hogy a németországi nehézségeknek a mi közgazdasági életünkre való kihatását megakadályozza, illetőleg ellensúlyozza. A kormány elhatározta, hogy rendeletet ad ki. mely szerint a f. évi julius hó 14., 15. és 16-án a pénzintézetek és ily ügyletekkel Üzletszerűen foglalkozó cégek pénztáraikat zárva tartani tartoznak. A minisztertanács ülése hajnali fél 3 órakor ért véget. kaptak mandátumot az országos nevű Ernst Sándor, Éber Antal, Fenyő Miksa, Rassay Károly, Pakots József, gróf Zichy János, Ángyán Béla, Gömbös Gyula és még számosán, akikről pártkülönbség nélkül elismerik, hogy helyük és szükség is van rájuk a nemzet törvényhozásában, senki sem ütődvén meg rajta, hogy nem születési vagy lakhelyükön választották meg őket. Ugyanilyen címen fog valószínűleg mandátumhoz jutni a kettős választás folytán üresedésbe jövő valamelyik kerületben Lukács György is, aki egyéb nagy érdemein kívül külügyi okokból is nélkülözhetetlen tagja a magyar képviselőháznak. Távol áll tőlünk a megállapítás, hogy már nagy érdemeket szerzett országos hirü egyénnek volna csak jogcíme a képviselőségre. Nem. A népképviselet egyenlő mértékkel mérő eszméjéből kifolyólag mindenkit kitüntethet a közbizalom képviselői tiszttel, ha — és ez nem ugyan törvényes, hanem annálinkább ethikai s esztétikai követelmény — az illetőt, mint helyi talajból kifakadót, erre méltónak Ítéli. Mint helyi talajban gyökerezöket nemcsak nem kifogásolható, hanem egészen természetes dolog, hogy példával élve: gróf Pongrácz Jenő, mint a gyulai kerületben lakó földbirtokos, gróf Almásy Alajos, mint a sarkadi uradalom örökös ura, Csizmadia András, mint orosházi kisgazda, országra szóló érdemek nélkül is, amiket nem volt alkalmuk eddig megszerezni, otthonukban (jutottak és jutnak mandátumhoz. Mi történt azonban Békésen? A múlt cikluson Ángyán Béla igazságügyi államtitkár volt a kerület képviselője. késztették. Németország pénzügyi helyzetének
