Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)

1931-06-06 / 45. szám

LXIXI. évfolyam 45. szám Szombat Gyula, 1931. junins 6 Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDiSZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Róma és a munkáskérdés Krisztus egész életével, minden tanításával eleven élő bizonysága a a helyesen értelmezett szocializmus­nak. Hogy egy keresztény egyház sem lehet ellensége a mai társadal­mat oly élénken foglalkoztató szo­ciális kérdéseknek, sem magának a munkásságnak, arra bizonyság Ró­ma, ahonnan csak a napokban bocsá­tották ki a pápa uj bulláját, amely jelentőségében vetekszik a XIII. Leo pápa hires „Rerum novarum“ néven ismert bullájával, amely 40 év előtt jelent meg s amely az egész világot foglalkoztatta. Az uj pápai bulla három rész­ből áll. Az első rész XIII. Leo pápa bullájának jelentőségét méltatja, hogy a második részben bővebben foglal­kozzék a mai idők kérdéseivel, fő­ként a munkássággal. — Meg kell változniok a viszo­nyoknak s nem szabad tűrni, hogy munkástestvéreink proletár sorban maradjanak és tovább tengődjenek. Tovább ezeket mondja : — Ezt a célt a dolgok meghatá­rozott rendjében csak az igazságos és elfogadható munkabérek megfize­tésével lehet elérni. Az érdemes mun­kás bérének nemcsak saját élete fen- tartására kell elegendőnek lennie, hanem lehetővé kell tenni a családi terhek viselését s ezenfelül azt is, hogy helyzetén az általa megkivánt módon eredményesen javithasson. A harmadik részben a pápa álta­lános áttekintést nyújt a mai gazda­sági rendszer helyzetéről elitéli a gazdasági hatalomnak és a tényleges világhatalomnak alig néhány ember kezében való mértéktelen összponto­sítását, ami a kim életlen önkényura­lommá fajul el. Beszól azután a szo­cializmusról, amely XIII. Leó idejé­ben kettéágazott kommunizmussá és egy olyan szocializmussá, amely sok mindent törölt programmjából. Ezzel az utóbbi szocializmussal szemben a pápa a következőket jelenti ki: — Még e messzemenő tompitás után is és bár e sok követelés min­den tekintetben megfelel az igazsá­gosságnak s azokat az Egyház is képviseli, a szocializmusnak mind­A Szociális Misszió Társulat GARDEN-PARTY JA Julius hó 4-én a Békésmegyei Kaszinóban. addig, amig igazi szocializmus ma­rad, olyan társadalmi felfogás az alapja, amely teljes mértékben ellen­tétben áll az emberi társadalom igazi felfogásával, amelyet a világ, az evangéliumból ismer, annyira, hogy a szocializmussal, alapeszméi­vel való egyesülés közöttük ki van zárva. Befejezésül felszólitja a pápa a körlevél olvasóit, hogy az evangéli­um és a keresztény szeretet alapján dolgozzanak a társadalom megújulá­sáért. A Segédhivatali Tisztviselők Országos Egyesületének helyij csoportja 3-án, délután tartott gyűlésén több igen érdekes ügy került tárgyalásra, amit az alábbiakban adunk közre: A lemondott és újonnan megválasztott tisztikar mutatkozott be s az uj tisztikarnak ez volt az első ülése. Ügyvezető alelnök indítványozta, hogy miután a Gyulán szolgálatot teljesítő sagéd- hivatali tisztviselők nem mind tagjai a helyi csoportnak, kívánatos volna, ha a segédhiva­tali tisztviselők összeiratnának és azok a helyi csoportba való belépésre szólittatnának fel, mert nem lehet megérteni azt, hogyan lehet­séges az, hogy ma, amikor annyira szükség van az összetartásra, a segédbivatali tisztvi­Orgonák. Irta: Veres Béláné Csapó Mária. (Üde, sugaras tavaszi reggel. A park föut- ján egy pár halad keresztül. A fiú magas, szőke, álmodozó szemű, a leány sugár, barna, a szeme éles, szürke szem. A szája körül két kis határo­zott vonás. Teljesen ellentétek, mégis, amint men­nek, a járásuk ösztönösen egymáshoz simuló, rit­mikus. Mindkettőnél rakett vau, a lány rakett- tokjából valami könyvféle domborodik ki.) A fin (lelkesen): Jaj de szép a május, nézze Elli, hogy kizöldültek a fák A lány (szárazon): A fák ? Tudja Pubi, hogy az egyiptomiak és asszírok képzőművészetében milyen nagy szerepet játszottak e fák? Csaknem minden rajzukon megtaláljuk az úgynevezett „élet­fáját“. Már gondoltam is rá, ki fogom kutatni, miféle hagyomány fűződött ehez ? A fin: Ugyan Elli, hagyja az egyiptomiak életfáját! Holt dolgok ezek. Azzal törődjön, ami az élet. Nézze, milyen szépek a pázsitvirágok. A lány (mint előbb): Igen, a virágoknak igen szép rajzuk vau. Tudja, hogy az amébák is, melyeket csak mikroszkópon láthatunk, néha olyan tökéletes, szabályos motívumokat mutatnak, hogy például a női kézimunkában is felhasználhatók . .. Már akit egyáltalán érdekel a női kézimunka . . . A fiú (kapva rajta, hogy más témára tér­tek) : Miért, magát nem érdekli ? ­A lány (határozottan): Nem. Nem látom be, hogy miért kell a nőknek a szemüket, az idegei­ket, az idejüket olyan dolgokra pocsékolni, amik gyárilag sokkal gyorsabban és szebben elkészít­hetők. A fin: A női kézimunkába sok ízlést, ere­deti ötletet, egyéniséget lehet belevinni, mint ilyen produktív munka, tehát éreztetheti az alkotás gyönyörűségét, hogy ne is beszéljek az ajándéko­zás öröméről. Például, ha maga Elli valakibe bele­szeret, nem az lesz e a legnagyobb öröme, ha a saját kézimunkájával megajándékozza ? A lány (gúnyosan): Először is nem szeretek bele senkibe, másodszor, ha valakit a saját keres­ményemből megajándékozok, akkor is épp úgy érezhetem az ajándékozás örömét. A fin: Szóval maga azt állítja, hogy soha nem lesz szerelmes ? A lány: Legalább is, amig nem akarom. A szerelmet én igen alacsonyrendü dolognak tar­tom. A szerelem . . . hogy is mondjam ... az ösztönök játéka. Már pedig az ember abban kü­lönbözik az állattól, hogy uralkodni tud ösztönein. A fiú: Az éhség is ösztön, mégsem uralko­dunk rajta. Sőt! Kielégítjük. A lány: A létfenntartás ösztöne, az más. Ámbár azt is a nap bizonyos óráira korlátozzuk. Mondjuk, hogy a szerelem is életösztön, de azt is arra az időre kell beállítani, amikor van célja és értelme. A fin: (bánatosan) Ezek szerint 18—25 év között nem szabad szerelmesnek lenni? A leány: (határozottan) Nem. Felesleges energia pocsékolás. Már pedig az ember minden figyelmét arra koncentrálja, aminek éppen célja és ideje van. Én például, amig az egyetemet el nem végzem, nem törődöm semmi más egyébbel. A fin: (a rakettra mutat) De hiszen spor­tol is. A leány: Persze. A testet nem szabad el­hanyagolni. En egészséges anyja akarok lenni a gyermekeimnek. A fin: (meghökkenve) Hogyan, maga akarna?... Hí lliritilílii iiiiílísj i Ilimen!» 1931. junius 7-én, kedvezőtlen Idő esetén 14-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom